"Híres zsidó képregényesből több van mint gondolnánk, sőt, gyakorlatilag az összes híres amerikai szuperhőshöz közük van. Superman és Batman megalkotóinak hátterét ismerve pedig tényleg nem légből kapott a társítás: a kettős identitású hősök életében felfedezhetjük a talmudi tanítást, amely szerint a jó cselekedeteket névtelenül kövessük el."

Benedek Márton "Batman csak játssza, hogy nem zsidó" címen számol be a Kötve-fűzve blogon Lehrer Éva október 17-én elhangzott előadásáról.

A szerkesztő megjegyzése: érdeklődőként jelen voltunk néhányan "képregényesek" az előadáson, ám a szünetben diszkréten távoztunk. Az előadó láthatóan sokat készült erre az előadásra, ám ennek ellenére nem volt felkészült. Bár rögtön a bevezetőben leszögezte, hogy nem szakértője a képregényeknek, helyenként belement képregénytörténeti részletekben, és ezekben sorozatosan tévedett: a Mutt and Jeffet nevezte az első képregénynek (valójában ez "csak" az első, napi megjelenésű strip), a Katzenjammer Kids élettartamát leszűkítette az 1912-49 közötti időszakra (valójában 1897-ben indult, és egészen 1979-ig jelentek meg új részei), Jack Kirby-nek tulajdonította a Justice League of America létrehozását (rengeteg figurának a megalkotója, de ennek a csapatnak speciel nem), a Yossellel kapcsolatban azt mondta, Joe Kubert elképzelte, milyen lett volna, ha Lengyelországban születik és nem Amerikában (valójában Lengyelországban született, kéthónapos volt, amikor a szülei emigráltak az USA-ba), Will Eisnerről azt állította, hogy "minden" rajzoló nála tanult (valójában az előadásban említettek közül egy sem, már csak azért sem, mert többnyire idősebbek voltak nála, noha az igaz, hogy sok, kevésbé ismert fiatal az ő stúdiójából indult), no meg azt is, hogy "hamar a komolyabb, zsidó témák felé fordult" (a valóságban ez 60 éves korában történt meg).

Meglehet, az átlagos néző számára ezek apróságok, de a képregényeket kedvelőket bosszantják, és így kevésbé fogékonyak az előadó által valójában fontosnak tartott háttér iránt. Igyekeztem ugyan pozitívan hozzáállni ehhez, de sajnos, ebben a tekintetben nem tudtam meg semmi újat (pár zsidó képregényrajzoló és karikaturista nevén kívül), és némelyik következtetés kissé a hajánál ráncigáltnak tűnt, elvégre az említett mítoszoknak és a toposzoknak jó része univerzális, nem igazán zsidó-specifikus. Néhány lényeges kérdést éppen csak, hogy feltett, és valahogy azt sugallta, hogy ezekre nincs pontos válasz (például a képregények 19. század végi elterjedésének az okait elég sokan feltárták, a "sok volt a bevándolró" summás elintézése a dolognak), és az is megért volna pár mondatot, hogy a felsorolt zsidó (illetve zsidó származású) képregényalkotók művében mennyire játszik fontos szerepet a zsidóságuk, illetve mennyire nem.

Így hát bizony, a szünetben leléptem én is, és csak egy kitartóbb képregénykedvelőtől értesültem arról, hogy a második részben meg lett említve a mi Gemini-jelentésünk is - kíváncsi lennék, hogy pontosan milyen vonatkozásban.

Bayer Antal