Marvel + 11 (2013/5) - kritika

MarvelPlusz11.jpgValami megmagyarázhatatlan okból régi kedvenc Marvel-karaktereim közé tartozik Dazzler, magyar nevén Káprázat, az X-Men mutánscsapat holdudvarához tartozó (sőt, időnként csapattag) diszkókirálynő, később rockosabb műfajokban is nyomuló énekesnő. Úgyhogy nosztalgikus örömmel töltött el a látása a Marvel + 11. számának a címlapján, annak ellenére, hogy a roppant idegesítő Deadpool bénázik mellette.

Kellemes meglepetésként pedig ezt a sztorit élveztem a legjobban a lapban, amiért Gail Simone írónőnek tartozom hálával. Ettől persze, Deadpool még nem lett kevésbé irritáló, de újabb bizonyítékot kaptunk (legalábbis én), hogy nem a figura a lényeg, hanem az, hogy ki mit tud kihozni belőle. (Dazzler egyébként a 22-ből mindössze 8 oldalon szerepel, sajnos.)

Jó író Joss Whedon is. Ő nyerte el azt a tendert, hogy az X-Men tagjai közül most éppen Kolosszust kell feltámasztani. A Marvel időnként „megöl” valakit, és időnként még azt is találja mondani egy illetékes, hogy ez most komoly, és tényleg, és végleges. Nem emlékszem, hogy Kolosszusról mondtak-e ilyet, amikor hősiesen feláldozta magát a teljes mutáns faj megmentésének az érdekében, mindenesetre ez a gesztus is elvesztette a súlyát, bár persze attól, hogy Pjotr nem halt meg valójában, ő még akkor valóban azt hitte, hogy meg fog halni, úgyhogy nem kell kidobni az X-Men 390. számát, ha megvan valakinek. Majdnem három évig volt halott, nem is rossz teljesítmény, tehetjük hozzá kicsit cinikusan.

És ha már visszatért Kolosszus, rögtön kap is lehetőséget egy kis tombolásra, jól esik látni, hogy formában van, és hogy az egyre bonyolultabb szuperképességek közepette az ő egyszerű erejét is tudják még hasznosítani az alkotók. (Azért az egészoldalas „gatyás” rajzon kicsit elgondolkodtam. Csak kicsit. Szuperhősös képregényeken sokat nem érdemes.)

A legszebben/leggiccsesebben (nem kívánt törlendő) rajzolt Thorra pedig majd a következő szám után térünk vissza, amikor lezárul a négyrészes történet.

Bayer Antal