Nem méltatni fogom a Nagyszerű nőket, legalábbis nem a témája és megközelítése miatt, ezt meghagyom a tematikus honlapoknak és blogoknak. (A kiadó honlapjáról elérhető néhány ajánló.) Én a képregényekhez értek, nem a feminizmushoz. Inkább arról beszélek örvendezve, hogy jelennek meg ilyen típusú képregények magyarul is.

A norvég alkotók, Marta Breen (író) és Jenny Jordahl (rajzoló) munkáját azért tartom fontosnak, mert felhívja a képregény egy egyre elterjedtebb, nálunk azonban még kevéssé ismert alkalmazási területére. Sőt valójában rögtön kettőre.

Bár a képregények túlnyomó többsége szórakoztató szándékú, ennek a kifejezési formának a felhasználási területei ugyanolyan szélesek, mint a szövegé vagy a filmé: a képregényben is megvan a szépirodalom és a művészfilm megfelelője (bár magyar kifejezés még nincs rá, jobb híján a „szerzői képregényt” használjuk, mert az angol graphic novel-nél még mindig nem dőlt el teljesen, hogy formai vagy tartalmi besorolás), vannak dokumentarista képregények, képregényes életrajzok, a képregényes formát használó szakácskönyvek és egyéb DIY kézikönyvek, a hitoktatásban használható képregényes kiskatekizmusok, képregényes reklámok, pamfletek és promóciós anyagok és tudományos, történelmi, közgazdasági, stb. ismeretterjesztő képregények.

A Nagyszerű nők a fenti felsorolásból két kategóriába is tartozik. Elsősorban ismeretterjesztő képregény, hiszen sok olyan tényt mutat be a feminizmus történetéből, amelyről a nagyközönség legjobb esetben is csak felületes tudással rendelkezik (pl. Rosa Luxemburgról és Clara Zetkinről sokaknak hamarabb jut eszébe a kommunizmus, mint a női jogok védelme). Ugyanakkor militáns kiadvány is, hiszen határozott állásfoglalásokat is tartalmaz.

Az ismeretterjesztő képregénynél alapkövetelmény, hogy könnyen áttekinthető legyen, ezt a Nagyszerű nők tökéletesen teljesíti. Minél rövidebb és tömörebb, annál jobb – ennek a szempontnak is nagyjából megfelel, bár szerintem túl sokszor használ nagy, néha egészoldalas paneleket. Rajz tekintetében az egyszerűség hatékonyabb, hiszen jellegéből fakadóan az ismeretterjesztő képregényben a szöveg viszi a prímet, a grafika alárendelt, bár fontos szerepet játszik. Jordahl rajzi megoldásai nem különösebben fantáziadúsak, ami egy kicsit kár, de a célnak megfelelnek.

Az egyszerű kivitelezés előnye, hogy kevéssé igényli a színek használatát, sok kiváló fekete-fehér ismeretterjesztő képregényt ismerünk. Ha viszont mégis alkalmaz a képregény színes technikát, annak jó indoka kell, hogy legyen. Ezen a téren a Nagyszerű nők érzésem szerint csak félsiker, mert az, hogy csak kísérőszíneket használ, jó ötlet, de hogy mikor melyiket, abban nem fedeztem fel semmilyen rendezőelvet.

Kinek ajánlom a Nagyszerű nőket, mármint azokon kívül, akiket érdekel (vagy kéne, hogy érdekeljen) a feminizmus témája? Mindenkinek, aki a szakterületéről szívesen készítene egy közérthető és hatásos ismeretterjesztő kiadványt, és nem idegen tőle a gondolat, hogy ennek képregényes formát adjon.

Végezetül álljon itt egy gyorslista az utóbbi években megjelent ismeretterjesztő jellegű képregényekről, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek nagy része már nem kapható, vagy nem került kereskedelmi forgalmazásba:

- Beszélő Zen: A semmi kiáltásai (Hunor kiadó, 2001)

- Micsoda? Még hogy én rasszista lennék? (Európai Bizottság, 2002)

- Zavaros vizek (Európai Parlament, 2003)

- Joel Andreas: Háborúfüggők (Független Média kiadó, 2005)

- Határok és csatárok és más történetek a bevándorlókról (Baptista Szeretetszolgálat, 2006)

- Scott McCloud: A képregény felfedezése (Nyitott Könyvműhely, 2007)

- Képregényes világtörténet 1-3 (Nyitott Könyvműhely, 2008-2010)

- Gazdag papa: Kijutás a mókuskerékből (Bagolyvár kiadó, 2010)

- A modern világ képregényes története 1-2 (Libri kiadó, 2011)

- Sarlós Endre: Elfeledett hősök (Tarandus kiadó, 2011)

- Jacobson-Colón: Anne Frank (Ulpius-ház, 2011)

- Partnerek (Európai Bizottság, 2017)

- Breen-Jordahl: Nagyszerű nők (Cser kiadó, 2019)