Az első jó hír, hogy folytatódik a Murena. Az első kevésbé jó hír, hogy már (szinte kizárólag) csak közvetlenül a kiadónál kapható. A második jó hír, hogy a most megjelent második epizódban már teljesen rendben van a magyar szöveg beírása. A gyűjtők számára kevésbé jó hír, hogy keménytábláról puhafedeles kötésre váltott a sorozat. De a lényeg akkor is az, hogy: a Pesti Könyv folytatja a Murenát, Jean Dufaux és Philippe Delaby történelmi képregényét.

Az első részben megismerhettük a hátteret, a főbb szereplőket és a szerzői koncepció lényegét, ami alapvetően a történelmi forrásokban leírtak látványos és izgalmas ábrázolása, nyersen, szépítgetés nélkül. A valós személyeket nem kíméli, nem mentegeti Dufaux, az olvasó rokonszenvét szinte egyedül a fiktív címszereplő, Lucius Murena felé irányítja. Aki azonban ebben a második epizódban alig jelenik meg – ha jól számoltam, a 48-ból mindössze hét oldalon.

De ezt csak utólag veszi észre az olvasó, mivel minden figyelmét lekötik a több szálon futó intrikák és azok végzetes következményei. A Homokból és vérből protagonistái az ifjú új császár, Nero, és anyja, Agrippina, aki uralkodni akar helyette, kettőjük szövetsége a szemünk láttára bomlik fel. A hatalom birtokában mindketten úgy gondolják, bármit megtehetnek, és nem is haboznak megtenni. A készülő szakítás azonban nagyobb cselekvési teret nyit a saját érdekéért ugyancsak bármire képes Pallas, Agrippina korábbi bizalmasa előtt.

Dufaux ebben a részben is nagyrészt pontosan követi a történelmi tényeket, bár szerintem valószínűbb, hogy Nero beszédét Seneca írta, nem pedig a pretoriánus gárdát vezető hivatásos katona, Burrus (aki ráadásul feleannyi idősnek néz ki, mint amennyi akkoriban volt). A későbbi Otho császár szerepeltetése Nero környezetében beleillik a valóságba, ahogy az ifjú Titusé is Britannicus megmérgezésekor (bár a kötet végén a jegyzet tévesen apját, az akkor már bőven felnőtt Vespasianust említi).

A kötet eredetileg 1999-ben jelent meg, ugyanabban az évben, mint George R. R. Martin: Tűz és jég dala ciklusának második része, a Királyok csatája, és közel másfél évtizeddel azelőtt, hogy a regényciklus alapján készült Trónok harca révén a tévénézők megtapasztalják a hatalmasok könyörtelen küzdelmének premier plános ábrázolását, vizuális ingerküszöbünk minden korábbinál magasabbra emelését. Szóval sok minden változott azóta, de a Murena még mindig nem ajánlható a fiatalabb olvasóknak. A történelmi témákat kedvelő felnőtteknek azonban mindenképpen.

Bayer Antal