Anne Frank-képregény - kritika
Az adaptációkról szóló tanulmányomban az irodalmi műveket feldolgozó képregényeket szándék szerint kategorizáltam, de hasonlóképpen lehet vizsgálni az eredeti képregényeket, illetve azokat is, amelyek nem egy konkrét irodalmi művön alapulnak. Vessük össze a „képregényt” a „filmmel”. A „film” szó egyrészt (sokak számára) egyenlő az „egészestés játékfilm” kategóriával, másrészt viszont „film” minden, ami ebben a médiumban készült, legyen az dokumentumfilm, filmetűd, videóklip, reklámfilm, propagandafilm vagy akár a saját hangalámondásos beszámolónk a családi nyaralásról.
Ha ennek a logikának a mentén választanánk a szimpla „képregény” mellé egy másodlagos címkét az „Anne Frank: Az Anne Frank Ház által elfogadott hivatalos életrajz képregényben” című kiadványhoz, az leginkább a „dramatizált dokumentum-képregény” lehetne. Hosszú illusztrált narrációs részek, amelyeket dialogizált jelenetek tesznek elevenebbé. Film formájában sok ilyet látni a History Channel nevű tévécsatornán.
Az Anne Frank-képregény elsődleges szándéka bevallottan is az ismeretterjesztés, sőt tanítás. Lényegében oktatóanyagként rendelték meg két képregényes veterántól, az amerikai típusú szórakoztató képregényeken edződött, majd az utóbbi időben az életrajzi jellegű munkákra váltott Sid Jacobson írótól és Ernie Colón rajzolótól.
Ha mindezt tudjuk és tudomásul vesszük, az alkotópáros minden bizonnyal tökéletes munkát végzett. Mind a megrendelő, mind a számos fórumon megszólaló olvasók többsége meg van elégedve a kellőképpen tiszteletteljes eredménnyel.