Képregényfesztivál afterparty a wndrlnd-ben, a Margit-szigeten.

Program:

17 órától: Söralátét skiccelés nemzetközi és hazai képregényrajzolók közreműködésével

19 órától: Dj Superbem: film- és rajzfilmzenékkel tűzdelt egész estés freestyle vinyl DJ szett a Holy Rollerz szuperhősének tűi alól.

Facebook-esemény itt.

Az alábbi felhívást kaptuk:

"Rajzolók számára projekt alapú ösztöndíjat hirdetünk az alábbi témában:

A tatárjárás időszakának régészeti és tárgyi emlékein valamint az ebből az időszakból származó ábrázolásokon alapuló képregény készítése referenciával rendelkező képregény rajzoló részére.

A jelentkezéseket, csatolt önéletrajzzal és a témával kapcsolatos 3 – 4 saját képet tartalmazó digitális és szabadkézi ábrázolással az info@nia.org.hu email címre várjuk.

További információ: 0620/316 86 68

Jelentkezési határidő: május 10."

A 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál egyik külföldi vendégével, Aleksandar Zograffal készítettünk e-mailes interjút. Zografnak két kötete jelent meg magyarul (Pszichonauta, Elhasznált világ), illetve rövidebb munkái olvashatók a Műútban és a Papírmoziban is. Zograf részt vesz a fesztivál több programjában is, 13 óra 30 kor pedig előadás formájában mesterkurzust is tart legújabb munkáiról.

Bayer Antal: Visszatérő vendég vagy Budapesten. Mikor jártál itt először, és mi az, amit ennyire szeretsz a városunkban?

Aleksandar Zograf: Először az 1980-as évek végén jártam Budapesten, a Hungarocarrot független zenei fesztiválon. Valójában újságíróként kezdtem a pályámat, és főleg a nyolcvanas évek elején sokat írtam a rockzenéről. Egy Džuboks (Jukebox) című magazinnak dolgoztam abban az időben, amikor még nem volt valami sok rockújság a keleti blokkban. Mivel Jugoszlávia kicsit kívül esett a szocialista lageren, a más szláv nyelveket beszélő országokban sokan olvastak a lapot, hisz nagyrészt megértették a szöveget. Így hát az első ember, akibe belefutottam a Hungarocarroton egy cseh srác volt, aki ismerte a Džuboksnak írt cikkeimet! Akkor, fiatalon, erre nagyon büszke voltam. Valahogy minden rendben látszott lenni akkor Budapesttel. Nagy benyomást tett rám a magyar szecessziós építészet, és azonnal beleszerettem a városba. Persze, nincs is messze Szerbiától, és több szempontból is közelinek éreztem magamhoz. Az 1990-es és 2000-es években gyakran tértem vissza ide, és sok barátot is szereztem. Nagyon közvetlen város, és minden alkalommal felfedezek benne valami újat. Ezek közül az élmények közül több is bekerült a belgrádi Vreme magazinnak készített képregényeimbe...

BA: Két kötetben és néhány magazinban is megjelentek magyarul a képregényeid. Milyen visszajelzéseket kaptál ezekre?

AZ: Amikor az újságírás mellett elkezdtem képregényeket is közölni (ez az 1990-es évek elején kezdett komolyra fordulni), ismét eljöttem Budapestre. Hozzátartozik ehhez, hogy az ex-Jugoszláviában dúló háborúk idején, amikor gazdasági szankciókat vezettek be Szerbia ellen, Magyarország volt azon kevés hely egyike, ahová vízum nélkül beutazhattunk. Miután a munkáim kezdtek megjelenni magyar magazinokban, természetes következménynek tűnt, hogy végül könyvformában is kijöjjenek. Nagyon jó volt a fogadtatás, és számos visszajelzést kapok olyan magyaroktól is, akik a 90-es évek válsága idején költöztek át Szerbiából Magyarországra, és akik még régebbről ismerték a munkáimat. De persze másoktól is jönnek reakciók, olyanoktól is, akiknek semmilyen kapcsolatunk nem volt az egykori Jugoszláviával. Még most is kapok időnként e-maileket magyar olvasóktól.

A 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál egyik lengyel vendégétől, Michał 'Śledziu' Śledzińskitől kaptuk az alábbi pár képsort. Śledziu 2006 óta készíti ezt a stripet, a Gears of War számítógépes játék paródiáját.

Összegyűjtöttük a május 12-i fesztiválon debütáló szerzői, illetve "szerzői jellegű", limitált példányszámban megjelenő képregényeket.

A 5Panels csapat immár harmadik közös "Busós" kötetét jelenteti meg ebből az alkalomból, Kísért a múlt címen. A 80 oldalas színes kötet a négy busó (Tűz, Sav, Fagy, Zöld) újabb kalandját meséli el, a melyben újabb és korábbról ismert szereplők is feltűnnek. A képregényt Pádár Ádám forgatókönyvéből Kiss Judit, Sárdi Katalin, Várnai Noémi, Halmi Zsolt, Sándor Róbert, Szebeni Péter és Vadas Máté készítették, a borító Várnai Noémi és Kiss Judit munkája.

A csapat két tagja külön füzettel is jelentkezik. Pádár Ádám (forgatókönyv) és Molnár Gábor (rajzok) 24 oldalas fekete-fehér képregénye A munka gyümölcse címet viseli.

Szintén tagja a 5Panelsnek Lénárd László. Az ő új képregényének a címe Semmi, előzetese tavaly már megjelent a Műútban. Ennek a kiadványnak a támogatója a Pesti Könyv kiadó.

Egy másik kiadó, a Nero Blanco Comix is először jelentkezik 2013-ban új kiadvánnyal. Írója és rajzolója Fritz Zoltán, akinek ez az első önálló képregénye. Az Angoulême-i képregényfesztivál alkalmából készült 24 órás képregénye, a Tiszavirágzás magyar "fordításban" és vadonatúj címlappal jelenik meg.

A teljes, "wraparound cover" így néz ki:

És elkészült a Gépjárómű várva várt második része is, Budai Dénes munkája, 40 oldalas, fekete-fehér képregény.

A Direkt fanzin csapata május 9-én, csütörtökön megszállja a Telep Galériát (1075 Budapest Madách út 8). A 27 alkotó (köztük számos ismert képregényrajzoló) által készített Bestiarium Hungaricum képeiből nyílik kiállítás este 7 óra 30-kor, és a kiadvány helyben meg is vásárolható, ráadásul exkluzív díszdobozos kiadásban.

A 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál külföldi vendégei. További információk, interjúk hamarosan.

	Aleksandar Zograf (Szerbia) képregényalkotó
	Dodo Niţă (Románia) képregénytörténész
	Paweł Timofiejuk (Lengyelország) író, kiadóvezető
	Michał Śledziński (Lengyelország) képregényalkotó
	Aneta Kaczmarek (Lengyelország) fesztiválszervező

A fesztivál végleges plakátja, készítette Haránt Artúr.

Az Alfabéta-jelöltekkel készült gyorsinterjúk utolsó részében a Papírmozi 6. számában megjelent 48-asok: Kártyaparti a Károlyi-palotában című 5 oldalas kép-novella készítői, Bayer Antal író és Varga Zsolt rajzoló kapnak szót.

Hogy készült, miért készült, hová készült, mennyi idő alatt készült el az Alfabéta-jelölt képregényed?

Varga Zsolt: Eredetileg a Pinkhell részére készült,de sajnos a rengeteg egyéb projekt miatt nem tudtam befejezni lapzártáig. Ekkor ajánlotta fel Tóni, hogy a Papírmoziban megjelenhet, ha befejezem.Így mégis lehetőség nyílt arra hogy publikálva legyen. Digitális formátumban készült.A hangulat miatt kialakítottam amolyan "rézkarcszerű" megoldást. Ezzel tónusoztam. Megszakításokkal, több szakaszban dolgoztam rajta,de összevéve kb. egy munkahét biztos kellett hozzá.

Bayer Antal: Én kicsit messzebbről indítom a "Kártyaparti" történetét. Ez a harmadik 48-asok epizód, az első kettőt Jámbor Lajos rajzolta, és eredetileg valóban a Pinkhell 8-ba készült volna, egyszerre jelent volna meg a második epizóddal (A földgömb). A 48-asok lényegében a forradalom és szabadságharc híres személyiségeinek az egyéni történetéről szól, azokról a kisebb-nagyobb, összességükben meghatározó momentumokról, amelyek "48-asokká" tették őket. A történetek részben valóságosak, ami úgy értendő, hogy tényekből indulnak ki, de nem biztos, hogy ezek a jelenetek valóban így történtek meg az életben - azt viszont bátran állíthatjuk, hogy megtörténhettek volna. A Kártyaparti esetében az ihletet a Kazinczy utcában látható emléktábla adta, amelyet a magyar kártya feltalálójának állítottak. Az ötlettől a forgatókönyvig elég hosszú idő telt el, mert igyekeztem a lehető leghitelesebb környezetet teremteni, például utánanézni, hogy a szereplők mikor és hol lehettek együtt, ki hány éves volt ekkor, hogy nézhettek ki az eredeti kártyák, és így tovább*. Aztán a forgatókönyv kidolgozása már nem tartott sokáig. Zsoltot Tikos Péter, az MKA akkori elnöke ajánlotta a figyelmembe, és a csúszástól eltekintve remek élmény volt vele dolgozni. Miközben tökéletesen követte a forgatókönyvet, egy olyan grafikai stílust teremtett, amely kiválóan passzol a sztori hangulatához. (Azért kár, hogy nem lett színes...)

Milyen volt a fogadtatása, kaptál visszajelzéseket, kritikákat?

Egy magángyűjtőnek köszönhetően a Walking Dead képregénysorozat különleges és dedikált példányaiból kis kiállítást rendezünk be a május 12-i 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, a félemeleti galérián. A képeken a sorozat alkotói, Charlie Adlard és Robert Kirkman, illetve az első részeket rajzoló Tony Moore.

A magyar kiadás 6. része (Siralomvölgy) ugyancsak a fesztiválon mutatkozik be.

A május 12-i 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál egyik lengyel vendégétől, Paweł Timofiejuk írótól kaptuk ezt a háromoldalas, szöveg nélküli képregényt, rajzolója Wojciech Stefaniec. A történet Lódzban, a második világháború alatt játszódik, amikor a nácik külön gettót létesítettek zsidó gyerekeknek. A körtefa a gettó közepén állt, de a gyerekek nem ehettek a gyümölcséből, a szabály ellen vétőket megölték. A fa a mai napig áll, bár már tömbházak veszik körbe, és nem sokan emlékeznek a történetére.

Elérkeztünk a kép-regény kategória utolsó jelöltjéhez. Ágoston, a nukleáris baromfi volt 2011 meglepetés-nyertese, a második füzet (Ágoston, a nukleáris baromfi ezer élete) 2012-ben jelent meg. 

Hogy készült, miért készült, hová készült, mennyi idő alatt készült el az Alfabéta-jelölt képregényed?

Vass Róbert: A füzetben szereplő történetek évek óta folyamatosan készültek, a legelső már 2009-ben megjelent a Nero Blanco Comix egyik füzetében. Ezen azért egy kicsit javítottam, mert a szövegek beírása nem tetszett, és egy szóismétlés is szúrta a szememet. Bár a történetekhez rajzoltam néhány összekötő oldalt, azért meglepett a jelölés, mert a füzet tartalmának csak mintegy fele új anyag.

Milyen volt a fogadtatása, kaptál visszajelzéseket, kritikákat?

VR: Az alapján, hogy megjelenés után a 200 példány nagyobb részét eladtuk, azt mondhatom, hogy elég jó a fogadtatása. Az, hogy Alfabétára jelölték, szintén jól esik. Egyetlen kritikát/ajánlót olvastam a neten róla (ekultura.hu, Baumann Tamás), és sajnos, úgy veszem észre, hogy a hazai kiadványokról általában egyre kevesebb visszajelzés érkezik nyilvánosan. Persze, ebben én is ludas vagyok, mert mindig eltervezem, hogy írok kritikát a nekem tetsző szerzői képregényekről, aztán valahogy mégsem jutok el odáig...

Mennyire lepett meg, hogy jelölt lett a képregényed?

Mai első interjúalanyunk Ács Zsolt, akinek a Random Képregények blogon publikált képregénye, a Petőfi Sándor és a gyilkos robotok a jövőből bekerült az Alfabéta-díj kép-novella kategóriájának a döntőjébe.

Hogy készült, miért készült, hová készült, mennyi idő alatt készült el az Alfabéta-jelölt képregényed?

ÁZs: Nagyjából egy hónap alatt készült el, kifejezetten március 15-re.

Milyen volt a fogadtatása, kaptál visszajelzéseket, kritikákat?

ÁZs: Akik véleményezték, hozzászóltak, azoknak tetszett, nem kaptam negatív visszajelzéseket.

Mennyire lepett meg, hogy jelölt lett a képregényed?

ÁZs: Egy picit meglepődtem, bár nem volt olyan nagy a mezőny sajnos.

Ismered a többi jelölt munkát? Melyiküket tartod esélyesnek?

ÁZs: Nem ismerem mindet. A kép-regények közül a Papp Lacis képregényt vettem meg, az tetszett. A kép-novella kategóriában Csordás Dániel anyagait ismerem, talán ő a legnépszerűbb, és így legesélyesebb.

Van-e olyan tavalyi képregény, amelyet hiányolsz a listáról, illetve meglepett, hogy nem került döntőbe?

ÁZs: A Theo nagy kedvencem. Remélem, legközelebb, a harmadik résszel összejön neki ismét legalább még egy jelölés.

Min dolgozol most, lesz-e a közeljövőben új kiadványod vagy online megjelenő képregényed?

ÁZs: Lesz, de nem tudom még hogy mivel mikorra készülök el.

A kép-regény kategória következő jelöltje Fazekas Attila. A friss Korcsmáros Pál-díjas művész is válaszolt a kérdéseinkre.

Hogy készült, miért készült, hová készült, mennyi idő alatt készült el az Alfabéta-jelölt képregényed?

FA: Talán sokan tudják, hogy szívügyem a magyar történelem képregényes feldolgozása. A Fekete lovag után tervbe volt véve Hunyadi József: Hollós vitézének a feldolgozása. Mivel a regényből hiányzott Hunyadi kormányzósága és a rigómezei csata, Bán János barátomat kértem meg, hogy írja meg a középső részt. Erre ő ellenjavaslattal élt, hogy csináljuk meg az ő regényfolyamát. Mivel a megjelent köteteket ismertem, és tetszettek, rábólintottam. Egy gondom volt csak, hogy ez nem lesz a teljes életrajz. János megnyugtatott, hogy sorozatban kell gondolkodni. Igazat adtam neki, és a Füles szerkesztősége is elfogadta az érveimet. A megjelenés után jött az ötlet, hogy adjuk ki albumban. Annál inkább, mert gőzerővel folyt a film előkészítése is. A Gold Book kiadó felvállalta a megjelentetést. Egyelőre ez van, várjuk a piaci visszajelzéseket, és reménykedünk a folytatásban.

Milyen volt a fogadtatása, kaptál visszajelzéseket, kritikákat?

FA: A fogadtatás remek volt. Elsősorban a Botond olvasóközönsége reagált. A hivatalos kritikák is dicsérték, legalábbis azok, amelyek eljutottak hozzám.

A kép-novella kategória jelöltjei közül most Fritz Zoltán válaszol a kérdéseinkre.

Hogy készült, miért készült, hová készült, mennyi idő alatt készült el az Alfabéta-jelölt képregényed?

FZ: Sosem gondoltam volna, hogy valaha lesz rendszeresen megjelenő képregényem. Szerencsés vagyok, a Filmvilágban van lehetőség strip megjelentetésére, ez havonta jelenik meg. Általában egy nap elég a megrajzolásához, de tény, hogy az ötleteléssel megy el a legtöbb idő. Általában kapok egy listát, amely tartalmazza a következő hónap filmjeit, ezzel kicsit az aktualitást szeretném szem előtt tartani, de több példa is van arra, hogy klasszikus filmeket veszek alapul, és építek rá egy geget. Mivel rendszeresen készül, 12 nap alatt készült el a 12 Filmstrip, ez egy évi termés. Eleinte papíron készültek a rajzok, de fokozatosan átálltam a digitális megoldásokra, találtam olyan programot és eszközt, ami alkalmas, hogy reprodukáljak vele egy olyan képi világot, amellyel meg tudom megfogalmazni a gondolataimat.

Milyen volt a fogadtatása, kaptál visszajelzéseket, kritikákat?