Beindult a Gépjárómű
Ha igazi gyűjtő lennék, bosszankodnék, mert Budai Dénes képregényének a második része jóval nagyobb méretű az előzőnél, esetleg még azt is felrónám neki, hogy ha már egyszer az első epizódban sárgák voltak az oldalak, akkor illett is volna tartania magát ehhez. De nem vagyok igazi gyűjtő, ezek a különbségek feltűntek ugyan, de cseppet sem zavarnak. Sőt, a sárgaság elhagyását kifejezetten üdvözlöm. A nagyobb méretet illetően inkább nem foglalok állást, egyes, látványos oldalak miatt megértem a döntést, máshol kevésbé tartom indokoltnak, de ez sokadrangú kérdés.
A kritika ott kezdődik, hogy egy első képregénnyel elnézőbb az ember, a második kötetnél azonban óhatatlanul megvizsgálja, hogy történt-e előrelépés. Jó hírem van: a grafika terén igen, nem is akármilyen. A gépezetek tekintetében az első részt is csak dicsérni lehetett, és a második még erre is rá tudott erősíteni. Ami pedig igazán fontos: az emberábrázolásban, az arckifejezésekben, a figurák dinamizmusában nagyon is látszik a fejlődés.