Hihetetlen Pókember 21 - kritika
A szuperhősös képregényekben az a bosszantó, hogy összességükben nehéz komolyan venni őket, főleg, ha a történetek alakulását külső szempontok befolyásolják. „Ezt a karaktert most cseréljük le átmenetileg egy másikra, mert akkor kétszer annyi játékfigurát tudunk eladni, a régiből és az újból.” „Ezt a karaktert pihentessük egy ideig, mert a most kijövő filmben nem kapott szerepet.” „Ezt a sorozatot most indítsuk újra az 1-es számtól, hogy egybeessen a tévésorozat premierjével.” Bármennyire érthetők is ezek a kapitalista megfontolások, és bármennyire is hozzájárulnak a képregényfigurák népszerűségnek a továbbéléséhez, mégsem örülünk tiszta szívvel, hogy a marketing ennyire átveszi az uralmat.
A szuperhősös képregényekben az az örömteli, hogy egyenként olvasva jól el lehet merülni bennük, kellemes kikapcsolódást nyújtanak. Ha csak kicsit is odafigyelnek a szerkesztők, az alkotógárdák profi munkát fognak végezni, mindennapi könnyű élvezeti cikkünket megadják nekünk ma, és függőségünk súlyosságának függvényében izgatottan vagy türelmesen várjuk a következőt.
Aki nem olvasta annak idején (2008-ban) angolul az Amazing Spider-Mant, de azért odafigyelt a képregényes fórumokon, két dolgot tudhatott a Hihetetlen Pókember idei harmadik számának a megjelenése előtt:
- A rajongók közül sokan utálták ezt az időszakot, mert a Marvel deus ex machina (vagy inkább diabolus ex machina) módon avatkozott bele Peter Parker életébe, és külső szempontok (kecsegtetőbbnek ítélt marketing lehetőségek) alapján döntött úgy, hogy semmissé teszi eddigi életének néhány meghatározó elemét.
- Dan Slottot tartják az utóbbi idők legjobb Pókember-írójának.
A Hihetetlen Pókember idei harmadik számának a megjelenése után a magyar olvasók is tudhatják, hogy mindkét dolog igaz.
Június 4-én nyitották meg hivatalosan a Puskás Ferenc Stadion metróállomáson az Anne Frank naplója kiállítást. Kirschner Péter a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület nevében köszöntötte a vendégeket, a diákok Anne Frank naplójából olvastak fel részleteket, majd Dés László szaxofonon játszott. A kiállítást Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester nyitotta meg.
Képregényes program kerül sor a 86. Ünnepi Könyvhét székesfehérvári programjában.
Harmadik alkalommal rendez frankofón képregényfesztivált az Europe Francophile egyesület a bécsi Francia Intézetben.
Kertész Sándor köszöntője elhangzott a 11. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, 2015. május 10-én.
Lucie Lomová cseh alkotónak a 11. Képregényfesztiválra megjelenő kötete bűnügyi képregényként határozza meg magát, és ez annyiból mindenképpen igaz, hogy egy bűntény áll a történet középpontjában. Ezen túlmenően viszont nem klasszikus krimi: a zsáner jellegzetességei, azaz a nyomozás, a gyilkos kilétének találgatása, a motivációk keresése, az ügy megold(ód)ása ugyan mind megtalálhatók benne, ám ha szigorúan műfaji képregényként tekintünk rá, erős hiányérzetünk támadhat. Miközben nincs itt semmiféle posztmodern fogás, vagy műfaji dekonstrukció. Ez egy nagyon is egyenes vonalú történet, amelynek egyedül az elbeszélői keretét bolondította meg a szerző, de éppen csak annyira, hogy az tulajdonképpen föl sem tűnik.