Kiskiadványok a 26. börzén - kritika
Képregényes rendezvény után mindig a bőség zavarával küzd az ember, azt sem tudja, hová kapjon, mivel kezdje, és aztán miről írjon először. Ezúttal a könnyebbik végén fogtam meg a dolgot, a rövidebbeket vettem előre.
Ahogy közeledett a börze időpontja, úgy szaporodtak az utolsó pillanatig rejtegetett kiadványok. Illetve, persze, hogy nem rejtőzködtek a szerzők vagy kiadók, csak nem tudták, sikerül-e elkészülniük időben. Mi pedig jegyzetelgettük, hogy mit szerezzünk be, és hát az a helyzet, hogy nem mindenkinek futja mindenre, nem mindenki kíváncsi mindenre, de még csak nem is ugyanazokra – ezért én is csak azokhoz jutottam hozzá, amelyeket nagyon akartam, vagy amelyeknek a szerzői nagyon akarták, hogy meglegyen nekem (vagyis adtak belőle recenziós példányt). Az alábbiakban bemutatottakon kívül még kettőre lettem volna kíváncsi, csakhogy mire eljutottam az egyébként tőlem mindössze öt méterre standoló Fazekas Attilához, hiába mondtam, hogy nekem Mohács kell, azzal fogadott, hogy elfogyott mind az ötven példány, amit kihozott a rendezvényre, a Vagust pedig azt hiszem, nem én voltam az egyetlen, aki csak utólag, a fotókat böngészve látta, hogy merre is helyezkedhetett el a rajzolója. Így hát végül öt „kiskiadványt” vettem szemügyre vasárnap óta.
Elsőként Pilcz Roland webcomic-jának, a Tivadar és Ernő páratlan kalandjainak a nyomtatott változatát vizsgáltam be. Roli már előre szólt, hogy valószínűleg ezzel is ugyanaz lesz a problémám, mint némelyik Kalyber Joe-kötettel, vagyis túl kicsinek fogom találni a betűket, de megnyugtattam, hogy a nyáron vettem magamnak olvasószemüveget. (Amúgy annyira nem vészes a helyzet, de azért a biztonság kedvéért feltettem.)
Ami jó benne: Roli jól érzi a strip műfaját, a poénok felépítését, és van füle a párbeszédekhez. A rajzstílus következetes, a színezés egyre profibb.
Ami nem annyira: a két főszereplő nem elég különleges ahhoz, hogy akár csak 50 képsoron át lehessen ragozni őket. Megjegyzem, ezzel a problémával jó pár ismertebb comic stripnek is meg kell küzdenie, úgyhogy ezt nem tartom nagy bajnak, csak kíváncsi vagyok, hogy lehet-e majd ebből többet kihozni. Ebben az első füzetben a szerző azt a megoldást választotta, hogy az utolsó tíz csíkban időutazásra küldte figuráit, ami igazándiból csak szellemes technikai variációkra jó (főcím, szereplők neve, öltözéke, használt betűtípus, stb.). Függőben marad, hogy lesz-e folytatás, ezt talán egyértelműbbé kellett volna tenni.
Összességében abszolút pozitív a mérleg, Pilcz Roland véglegesen bebizonyította, hogy nem „egysorozatos szerző”.
A puding próbája jól sikerült, az EpicLine magazin első számáról szinte kizárólag pozitív kritikák születtek, egyértelmű, hogy a képregényt kedvelő és értő közönséget meggyőzte a 5 Panels. A csapatot most feltehetően leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy ez a szeretet- és elismeréshullám mennyire tud továbbterjedni a már korábban is elért körökön, és jó eladásokat generálva stabil alapokat teremteni a lap fennmaradásához. Kívülről nézve azonban még ennél is nagyobb kihívás a folytatás minőségének a biztosítása.
Szuperhősös tematikájú estet tart a 
Igaza van Dunai Tamásnak, valami valóban megváltozott, vagy legalábbis változóban van a képregény hazai megítélésében. A debreceni egyetem oktatója, a képregényes körökben is jól ismert médiakutató a Szépirodalmi Figyelő 2013/4., tematikus számának a bevezetőjében fogalmaz így, és az a tény, hogy egy irodalmi folyóirat fontosnak és időszerűnek tartotta egy ilyen összeállítás elkészítését már önmagában is örömteli fejlemény.
A Képregény Kedvelők Klubjának októberi rendezvényére 2013. október 31-én, csütörtökön 18 órától a Kódex Könyváruházban (1054 Budapest, Honvéd u. 5.) kerül sor, címe és témája: Bucó, Szetti, Tacsi és a többiek.
A 
Nem terveztem ugyan, hogy a Hihetetlen Pókember minden egyes számáról írni fogok, de a legutóbbi kiváló bizonyítéka annak, hogy „ha ketten csinálják ugyanazt, az már nem ugyanaz”. Mivel a magyar kiadás válogat az eredeti megjelenések között, most úgy alakult, hogy két különböző alkotópáros munkáját olvashattuk ugyanabban a lapban (ahogy egyébként már a 8-as számban is).
Huszonöt évvel eredeti, 
