Míg az előző három kötetet gyors egymásutánban pótoltam be, és kisebb csömöröm is támadt a hirtelen romantika-áradattól, a folytatásra tíz hónapot kellett várni. A kihagyás kifejezetten jót tett a Nana-mangához fűződő viszonyomnak, megint tudtam élvezni a történetet, és egy időre el vagyok telve vele, nem sürgős a folytatás.

A hosszabb kényszerű szünet után kellemes meglepetésként ért, hogy nem kellett fellapoznom az előző köteteket ahhoz, hogy ismét elhelyezzem magamban, ki kicsoda, ki kivel milyen kapcsolatban áll. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a korábbi epizódok elég emlékezetesek voltak ahhoz, hogy megalapozzák a hátteret, másrészt pedig Yazawa Ai ügyesen, tolakodásmentesen idézi fel a korábbi eseményeket, beszélgetéseket. A sorozat fő erényének tartom ezt a kényelmes folyamatosságot, az alkotónő igazi mestere a történetszövésnek.

A karaktereket talán most találtam a leginkább egyedinek, megkülönböztethetőnek, egymást kiegészítőnek és ellenpontozónak. Bár ebben a részben is van bőven „lelkizés”, ez ennek a műfajnak a sajátja, és 200 oldalon át abszolút kibírható annak is, akiben nem alakul ki erős kötődés a szereplőkhöz, hanem egyszerűen csak szívesen olvas egy jó történetet.

A kötetet végigkíséri a békülékenységnek, a többiek döntéseinek a tiszteletben hagyásának a hangulata, ami persze lehet vihar előtti csend is, ez majd kiderül a folytatásból. Kidomborul a szappanopera-jelleg, ami ennél a sorozatnál egyáltalán nem számít negatívumnak.

Az viszont a szememben, amiről csak most értesültem, vagy korábban nem figyeltem erre oda. Az egyik énekesnő keresztneve (és egyben művészneve) Reira, ám valójában Eric Clapton Layla című lemeze alapján keresztelték el így. (Mint talán az olvasók nagy része tudja, a japánok számára problémát jelent az /r/ és /l/ hangok megkülönböztetése, ami nem egyszer az átírásban is jelentkezik, lásd például a Death Note-mangában a Killer/Kira szópárt.) Nem emlékszem, hogy ez eddig kiderült volna, de úgy gondolom, a magyar változat készítőinek illett volna utánanézniük a dolognak, pláne, hogy egy későbbi epizódból megtudjuk, a lány félig amerikai származású, New Yorkban született.

Bayer Antal