Kertész Sándor köszöntője elhangzott a 11. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, 2015. május 10-én.

Kiss Ferit ismerve könnyen elviccelhetnénk ezt a díjátadást.

Mondhatnám, hogy hosszú évtizedekre tekint vissza a barátságunk, közel 30 éve nézett először a szemembe azzal a szép tekintetével. Amikor ma reggel megérkeztem, már a bejáratnál tudtam, hogy itt van, hiszen messziről hallatszott a kacagása.

De ez a díjátadás ennél sokkal komolyabb dolog, minthogy néhány egyszerű poénnal ezt elintézzük.

Fontos maga a díj: Korcsmáros Pál-díj, amit az egyik legkiválóbb és talán a legnépszerűbb magyar képregényrajzolóról neveztek el, és amelyet évente a képregény világában előző évben kifejtett kimagasló tevékenységéért ítél oda a Képes Kiadó, egy szakmai zsűri javaslata alapján.

Elismerést érdemel Korcsmáros Pál életműve, munkássága, és ha már róla díjat neveznek el, akkor illik komolyan venni és odafigyelni arra az emberre, aki ezt az elismerést megkapta.

Kiss Ferenc munkássága rendkívül sokrétű, és biztosan nem túlzok, ha azt mondom, az egyetlen olyan ember, aki a legtöbbet tette a magyar képregény történetének megismertetéséért, a magyar képregény hagyományainak továbbviteléért. Kiss Feri saját magát képregény szeretőként aposztrofálja. Ez igaz a szó mind konkrét, mind átvitt értelmében. Kiss Ferinek az élete a képregény, és kész képregény az élete.

Menjünk sorban:

Képregénygyűjtő. Gyerekkorától fogyasztója és gyűjtője ennek a sajátos kifejezési formának . Sokan gyűjtik a képregényeket, de őszintén mondhatom olyan gyűjteménnyel, mint Kiss Feri talán senki más nem rendelkezik ebben az országban. Rendszerezi, archiválja a rejtett kincseket és ismereteit megosztja bárkivel, akit komolyan érdekel ez a műfaj. Képes papír fecniket archiválni, ha ezeknek valami képregényes vonatkozásuk van. Feri mindent tud a magyar képregényről. Évente egy-két alkalommal ellátogat hozzám Nyíregyházára, érkezése előtt értékesebb dolgaimat rendre elrejtem előle. Majd megérkezik, megissza a pálinkámat, a sörömet, megeszi a feleségem főztjét, és nem tudom hogyan csinálja, de előkerülnek rejtett képregényeim. Mikor elmegy, ezeknek egy részét elviszi magával. Nem tudom hogy adom oda neki, de kibeszéli belőlem. Ugyanakkor soha semmit nem sajnáltam tőle, mert tudom, hogy nála jó helyen van, biztonságban van. Ha egyszer létrejön nagy álma, egy valódi képregény múzeum létrehozása, akkor talán még büszke is leszek rá, hogy a tőlem szerzett anyagok is részesei lehetnek a gyűjteményének.

Másodrészt: Kiss Feri nem öncélúan gyűjti a képregényeket, hanem archiválja, rendszerezi, és bibliográfiákat készít. 2014-ben a Linea Comics Kiadó gondozásában jelenhetett meg a teljes Füles bibliográfia. Ilyen alapos munkával ritkán találkozik az ember. Barátaival, segítő társaival a legjelentéktelenebbnek tűnő kis képsorozatokat is nyilvántartásba vette, kikeresve, kikutatva a sehol fel nem tüntetett, eredeti rajzolók nevét, az első megjelenéseket, stb. Fantasztikus munka, ami soha nem fog véget érni, hiszen dolgozik a Pajtás, a Magyar Ifjúság és a többi lap részletes bibliográfiáján. Kiss Magyar Képregénytörténet című kiadvány sorozatában bemutatta a magyar képregény történet fontos szegmenseit. Egyedülálló módon gondozza, és publikálja a már feledésbe merült képregény alkotók életműveit. Képregény Múzeum, Színes Képregény Múzeum, Kútfő Képregények, Diafilm Múzeum című kiadvány sorozatokban teszi közkinccsé hajdan volt képregény alkotók műveit.

Harmadrészt: Kiss Ferenc forgatókönyvíró. Ha van magyar képregény, akkor az Kiss Ferencnek köszönhető. Egyedüli módon folytatja a klasszikus magyar képregény készítés hagyományait. Az ő munkái jelennek meg ma Magyarországon hetente 40-50 ezer példányban a Füles, vagy a Kedvenc magazinok lapjain. 25 év alatt több száz képregény forgatókönyv. És a szeme a pályán. Nem tudjuk melyik. De az egyikkel biztosan figyeli a tehetséges rajzolókat. Az elmúlt évtizedekben sorra megjelenési lehetőségeket biztosított az új generációnak, kortól függetlenül, hiszen felfedezettjei között találjuk Vass Misit, Podmaniczky Ferencet, Zsoldos Pétert, Baracsi Gabriellát, Gergely lászlót és még sokakat. De a legtöbbet talán Fazekas Attilával dolgozott, aki a magyar képregény legtermékenyebb, és talán legkiválóbb grafikusa. Lehet hogy lesznek akik nem értenek velem egyet, de az elmúlt évtizedekben Kiss Ferenc munkássága, és a hozzá kapcsolódó rajzolók jelentették a magyar képregényt, kereskedelmi forgalomban az ő munkáik jelentek meg.

Negyedrészt, bár nem ő szokta külföldön képviselni a magyar képregényeseket, de már több mint tíz éve házigazdája, jó gazdája a Képregény Kedvelők Klubjának. Minden hónap utolsó csütörtökje KKK, Számtalan érdekes témával, számtalan érdekes vendéggel. Az egyetlen képregényes csoport, amelynek nincsenek vezető tisztségviselői, de van tagsága – tagdíj nélkül - vannak programjai, és vannak kiadványai.

Erre az életműre Kiss Ferenc büszke lehet. Azok, akik ismerik munkáit, büszkék vagyunk rá. 2015-ben a Korcsmáros Pál-díj a magyar képregény szakma legkiválóbb képviselőjéhez került.

Gratulálok neki!

További sikeres alkotó munkát, fondorlatos képregény gyűjtést, és nem utolsó sorban jó egészséget kívánok neki.

Kertész Sándor