„Tetszik az is, hogy egy vékonyabb füzet formájában jelent meg az első rész, így sokkal valószínűbbnek látom, hogy elég gyorsan követi majd a második.” Ezzel zártam két évvel ezelőtt az YKX első epizódjának szentelt rövid kritikámat, és most már tudjuk, hogy reményem sajnos nem vált valóra: évente egy füzetnyire futja Pilcz Roland idejéből saját munkára. Aminek örülni kell, hiszen azt jelenti, hogy vannak folyamatosan megbízásai, hiszen szerelemprojektekből nem él meg egy képregényrajzoló sem.

És annak is örülni kell, hogy ha lassan is halad előre a dolog, de abba az évi kb. 24 oldalba mindent belead a szerző, a második és a harmadik résszel is tartja az első kapcsán megdicsért színvonalt. Kay kalandjai még mindig lendületesek és szórakoztatók, a rajzok még mindig dinamikusak és látványosak.

Az YKX egyszerű kalandképregény, nem politizál, nem ideologizál, nem tematizál, egy lépésnyit sem távolodik el a zsáner alkotóelemeitől. A hős bátor és szerény, a lány szép és elérhetetlen, a gonosz utálatos és fondorlatos. A sorozat csak kellemesen játszik a közhelyekkel, nem fordítja ki sarkaiból a ponyva világát. Ebben áll talán legfőbb erénye: nem vállalja túl magát, de amit ígér, azt maradéktalanul megtartja.

Csak hát ez a csigatempó… Amikor megkaptam az új részt, először önmagában olvastam el, és próbáltam felidézni emlékeimben az előzményeket. Nemigen sikerült. Úgyhogy elővettem szépen az elsőt és a másodikat, és egymás után olvasva egészen más élmény. Viszont így még inkább kidomborodik, hogy a múltból beszúrt jelenetek nagyrészt továbbra is a levegőben lógnak, csak találgatni lehet, hogy milyen összefüggések fognak kiderülni. Találgatni jó, szereti az ember, de már két éve találgat, és ki tudja, meddig kell még… Nem illik így frusztrálni a derék olvasót.

Bayer Antal

YKX más kritikusokat is írásra késztetett:

Pusztai Dániel: Eszement eszképizmus (Kilencedik.hu)

Pongrácz Máté: Indiana Jones szerepében: Yorn Kayrah Xemovrah (Roboraptor)

Benke Éva: Egy kotnyeles kalandor az elveszett ereklyék nyomában (Ectopolis)

Galamb Zoltán ajánlója (Ekultura.hu)