Kovács Pistike 10 éves. Illetve több, mint 10 éve, hogy először feltűnt a Kretén 1995/4 számában. Akkor még 7 és negyed éves volt, most pedig... Mennyi is?! Kovács Pistike hihetetlen módon örzi meg fiatalságát: míg más 10 évet öregszik, addig ő mindössze két és negyed évet: most 9 és félnél tart. Rajztudása ugyan nem haladja meg padtársait, de Fekete Imre bácsin keresztül protekcióval rendelkezik az ország legjelentősebb humorlapjánál, így rendkívül fiatalon juthatott megjelenési lehetőséghez.

De ne legyünk igazságtalanok és tegyük hozzá, hogy meg is érdemelte ezt a kedvességet a szerkesztő bácsiktól: a 2005-ös Kis magyar képregénytörténet című kiállításon egyik legkorábbi munkája, a Véres aratás a jövőben 3. képviselte Kovács Pistike munkásságát. Szilágyi B. András bácsi a kiállítást végignézve így írt erről a képregényről: „Az egész anyagból valahogy egyedül Fekete Imre „Véres aratás a jövőben” című munkájánál éreztem azt, hogy igen, képregényt látok.” És bocsássuk meg neki, hogy tévesen Fekete Imrének tulajdonította a dicsőséget!

Kovács Pistike az izmos start után nem fáradt el és rendületlenül dolgozik is. Fejlődött is szépen az utóbbi tíz évben! A korai krumpli- és pálcikaembereit mára már felváltották kidolgozott karakterei. Mindezt úgy, hogy semennyit se engedett ars poeticájává vált őszinte naiv minimalizmusából. Azonban nem csak a rajzok terén tapasztalható nagy fokú előrelépés, hanem a történet és történetvezetés terén is. Ma közel kétszer annyi képkockát helyez el oldalaira, mint régen. Ez kidolgozottabb, hosszabb történeteket enged meg az alkotónak.
7 és negyed évesen leginkább elvi ellenségek ellen küzdöttek Kovács Pistike idealizált hősei, mára azonban Kovács Pistike nem csak a „Gi áj! Joe” rajzfilmeket nézi és Nintendózik, hanem újságot olvas, híreket néz, így történetei sokkal konkrétabb, valósághűbb elemekkel gazdagodtak. Újabb műveiben annyi celebrity van, mint egy igazi Woody Allen filmben, korának problémáit pedig olyan érzékenységgel jeleníti meg virágbeszédes képregényeiben, hogy óhatatlanul is Jancsó Miklós fénykora jut róla eszünkbe.

Köszönjük Fekete Imre bácsinak, hogy a szakmai féltékenysége ellenére több, mint tíz éve közvetít Kovács Pistike és a Kretén szerkesztősége között!

Mi pedig köszönjük Szabó Zoltán Ádámnak a cikket!