Oldalakat lehetne megtölteni annak vitatásával, vajon hazánkban miért nem vált sosem kultúrtermékké a képregény, elhangzása miért rögtön a gyerekeket és a streccsruhás hősöket juttatja az ember eszébe. Elegendő terjedelem nem áll rendelkezésünkre ennek megfejtésére, s nem is célunk kielégítő választ adni. Ellenben cáfolni mindenképpen szeretnénk a képregény – mint művészet – ilyen egysíkú besorolását, s ahogy azt már korábban beharangoztuk, új rovatunk éppen a hazánkban megjelenő igényes és tartalmas kiadványok bemutatását tűzte zászlajára. Előző havi áttekintésünket követően máris itt egy konkrét kiadvány, ékes példájaként annak, a képregény képes megszólítani, szórakoztatni, lekötni a felnőtt olvasót. A nagyalakú, keményborítós album A rabbi macskája címet viseli, s szerzője az a Joann Sfar, kinek korábban A Torony: Egy kacsa szíve címmel megjelent munkájáról ejtettünk néhány dicsérő szót megelőző számaink (16.) egyikében. Amíg azonban az említett album inkább hajlott a fiatalabb korosztály felé, addig a legújabb Sfar mű már konkrétan az érettebb réteget célozza meg. Első pillantásra könnyen tűnhet „szimpla” mesekönyvnek, ám ahogy túljutunk az első oldalakon, rá kell jönnünk, egy maró humorban bővelkedő, leheletnyit erotikus, kellően intelligens történettel van dolgunk. A rabbi macskája - ahogy az már a címből is kiérezhető – a zsidó élet egy szeletét tárja elénk, egy – a papagáj sajnálatos halálát követően beszélni képes - macska szemszögéből, csipetnyi gúnnyal és cinizmussal meghintve a vallást s annak gyakorlóit.

A meglehetősen pikáns történet mellé sajátos „látvány” dukál, amit gyors szemrevételezést követően akár statikusnak és elnagyoltnak is titulálhatnánk. De persze nem tesszük, Joann Sfar munkája ugyanis egyedi, önmagát hamar megkedveltető alkotás. Bár a kiadványban végig háromszor kettes felosztásban követik egymást a képkockák, ezúttal nem hiányzik a dinamikus panelkezelés, a formabontó megoldásokra semmi szükség, a szellemes szövegekhez kapcsolódó rajzoknak ebben a formában saját – nagybetűs - hangulatuk van: visszafogott színek, egyszerű ám mégis részletes képek, kellő adag vizuális humorral felvértezve.

A tartalom és a forma tökéletes összhangban áll egymással, nem gyönyörű mázba foglalt üresség, vagy minimalizmus mögé rejtett magasságok várnak ránk, „csupán” könnyed, szórakoztató összhang. A laza eleganciával felépített képek lánca kellően tompítja a nem egyszer maróan gúnyos textust, ami ezáltal csupán annyi éllel gördíti tovább a történetet, hogy az bárki számára (hívő vagy sem) szórakoztató legyen. Sfar macskája egyszerre mókás, ördögi, cinikus, értelmes és elgondolkodtató, szemein keresztül görbe tükörbe nézhetünk, amiből apró fricska vagy kulturális újdonság tekint vissza ránk.

A Vándorkő Kiadó által kiadott A rabbi macskája most még kuriózumnak tűnhet, de reményeink szerint a jövőben számos hasonlóan igényes és tartalmas munka lát majd napvilágot, újabb és újabb részét feltárva a szerteágazó képregény világnak, elhessegetve ezáltal a kilencedik művészetet övező homályos képzeteket.

Birkás Péter

Megjelent nyomtatásban a Mozinet 2005. novemberi számában. A kritikát a szerkesztőség engedélyével tesszük közzé.