Matyáš Namai jelen pillanatban talán a legmenőbb és legsikeresebb cseh képregényrajzoló. Munkái több nyelven, nemzetközi szinten is megjelennek, nagy sikerrel. A Troubadour Comics jóvoltából eddigi összes kötetét olvashatjátok magyarul is. Az alábbi interjút is a kiadó szerkesztője, György Zoltán készítette.

György Zoltán: Hogyan kezdted a képregényes pályafutásodat?

Matyáš Namai: Az első projektem a „Karel IV.: Pán světa” volt, ami IV. Károly cseh király életének dramatizált változata, de abban még csak színezőként vettem részt, illetve helyenként a hátteret rajzoltam.

GYZ: Úgy tudom, már a főiskolán is a képregény volt a szakirányod. Létezik nálatok képregényes képzés?

MN: A középiskolában grafikai tervezést tanultam, majd autodidakta módon képeztem magam tovább. Csehországban vannak olyan művészeti egyetemek, ahol képregénykészítést is lehet tanulni, de azt hiszem, egyedül a Plzeňben van olyan szak, amely kimondottan a képregényekkel és a gyerekkönyvek illusztrációival foglalkozik.

GYZ: Mesélj egy kicsit a korai munkáidról, hogyan jutottál el oda, hogy ilyen nagyformátumú graphic noveleken tudj dolgozni?

MN: Azt hiszem, minden azon múlik, milyen emberekkel találkozunk. Középiskola után egy barátommal közösen készítettünk egy DC/Marvel ihletésű fanzint, utána következett a „Karel IV”, az volt az első saját munkánk. De mindig is szerettem volna saját képregényeket csinálni, ezért megragadtam minden kínálkozó lehetőséget. Rajzoltam néhány fejezetet a „Kapsy” című adaptációba, amely Karel Čapek novelláit dolgozta fel  (a forgatókönyvet Jonáš Ledecký írta), rajzoltam nagyjából 30 oldalt egy gyerekeknek szóló képregénybe („Malované Dějiny”), valamint 40 oldalt egy kung-fu képregénybe („Mistři Šao-linu”) az ABC magazinba (a forgatókönyvet Eduard Štěpař írta). Nagyjából akkoriban ismerkedtem meg Tom Taylorral, és ő ajánlotta, hogy készítsem el az 1984 képregény-adaptációját. Azóta együtt dolgozunk.

GYZ: Az 1984 minden idők legsikeresebb cseh képregénye lett, a Csernobilt beválasztotta a The Guardian 2024 legjobb képregényei közé. Hogy éled meg a sikert, befolyásol ez az új munkák témaválasztásánál?

MN: Jólesik, amikor elismerik a munkámat. De ezt leszámítva, igyekszem olyan témákat választani, amelyek közel állnak az ízlésemhez, a személyiségemhez és a stílusomhoz. Máskülönben nagyon nehézkesen megy a munka, és az meg is látszik a végeredményen. Csupán a hírnévért csinálni valamit nem tesz jót az ember lelkének.

GYZ: Legújabb, a dalai láma életéről szól képregényed, nem csak egy „egyszerű” tisztelgés részetekről. Úgy tudom maga a láma is belefolyt az alkotásba, látta, sőt meg is áldotta a kész képregényt. Milyen volt a közös munka, egyáltalán honnan jött az ötlet, hogy megkeresitek ezzel az ötlettel?

MN: Az ötlet a projektmenedzseremtől és szerzőtársamtól, Tom Taylortól származik. Ő vette fel a kapcsolatot a dalai lámával, az irodájával és más, tibeti kultúrával foglalkozó intézményekkel. Az együttműködés eleinte nem volt zökkenőmentes, sok akadályt (kulturális különbségek, nyelv, munkafolyamat) le kellett küzdeni. Már az is kihívást jelentett, hogyan magyarázzuk el a képregény alapelveit. Miután elkészítettük, a dalai láma irodája átnézte és kijavította. Nem volt könnyű sem nekünk, sem nekik, de amikor láttuk, hogy a dalai láma mennyire hálás az elkészült műért, az mindenért kárpótolt. Még meg is áldotta a kötetet Dharamszalában.

GYZ: Magyarországon csak vágyálom, hogy egy képregényes teljesen az alkotásnak szentelje az idejét, és hogy ilyen kaliberű munkákon tudjon dolgozni, mint te. Miben látod a különbséget, miért működik ez jobban nálatok?

MN: Szerintem ez főként a szerencsén múlik. Ritka, amikor valaki főállásban csinálhatja azt, amit szeret, és még pénzt is keres vele. Össze kell találkoznod a megfelelő emberekkel, kell egy stabil otthoni háttér az induláshoz, és el kell tökélned, hogy jó akarsz lenni abban, amit csinálsz. Aztán csak csináld, és ne hagyd abba. Néha bejön, és meg tudsz élni belőle, néha megmarad hobbinak, de azzal sincs semmi gond. Nem vagyok különleges, reménykedtem, hogy egy nap valóra válhat az álmom, és ez lehet a munkám, de arra is fel vagyok készülve, hogy bármikor véget érhet, és akkor váltanom kell valami másra.

Köszönjük a válaszaidat, a többit szóban, a képregényfesztivál színpadán!

Matyáš Namaival találkozhattok és dedikáltathattok a Troubadour Comics asztalánál 11:00-12:30 között a képregényfesztiválon.