Az augusztus 5-én megjelenő első magyar nyelvű Zöld Lámpás-képregény és a jövő héttől vetített Zöld Lámpás-film beharangozójaként készítettünk egy rövid áttekintést a figura történetéről és megjelenési helyeiről.

Az eredeti Green Lantern az amerikai szuperhősök első generációhoz tartozott, az All-American Comics 16. számában debütált. Írója ugyanaz a Bill Finger volt, aki részt vett Batman figurájának a megalkotásában, első rajzolója pedig Martin Nodell. Ennek az első Zöld Lámpásnak civilben Alan Scott volt a neve, és bár nagyjából ugyanazokkal a kellékekkel és képességekkel rendelkezett, mint utódai (gyűrű, akkumulátorként használható lámpás, repülés, sugárlövelés, és így tovább), gyenge pontja nem a sárga szín, hanem a fa volt. Akkoriban bemutatott eredettörténetében nem játszottak szerepet az Univerzum Őrzői, és képességeinek misztikus eredete egyértelműen utalt az ihletet adó Aladdin csodalámpájára.

Ez az első Green Lantern egy évtizeden át volt aktív. Az All-American 102. számáig szerepelt rendszeresen, ám mivel a szuperhősök népszerűsége múlóban volt, a 100. számtól a lap profilt váltott, onnantól kezdve a vadnyugati történetek domináltak. 1948-ban, a 103-as számtól át is keresztelték a sorozatot All-American Westernnek, Zöld Lámpás pedig kikerült belőle. Saját címe, az 1941-ben indult első Green Lantern című sorozat 38 számot ért meg és 1949-ben szintén megszűnt.

Az 1950-es évek második felében új koncepciót követve próbálta a DC Comics visszahozni a divatba a szuperhősöket, ennek a keretében került sor egy új Zöld Lámpás bevezetésére is. 10 év kihagyás után, 1959-ben lehetett újra olvasni Green Lantern-történeteket, méghozzá a Showcase című, antológiaszerű lap 22. számában, amely egy 6 oldalas eredettörténettel nyitott. Ebben megismerkedtünk a név új viselőjével, Hal Jordannal, valamint elődjével, az űrhajójával a Földre zuhant Abin Surral. Ezt és a következő történeteket az a John Broome írta, aki az Alan Scott-Zöld Lámpás utolsó kalandjait is, a rajzoló pedig a kor egyik nagy sztárja, Gil Kane volt. A második számban ismerkedhettünk meg Carol Ferrisszel, Hal munkaadójával és szerelmével. Az új Zöld Lámpás nem misztikus eredetű, hanem tudományos, illetve pontosabban tudományos-fantasztikus, és ennek megfelelően számtalan űrlénnyel és szörnnyel lett dolga.

Három Showcase szám után 1960-ban máris saját sorozatot kapott Hal Jordan-Zöld Lámpás. Eleinte két-három rövidebb, majd egyetlen hosszabb történet volt olvasható a Green Lanternben. Már az első számban sor került egy bővített eredettörténetre, és itt találkozhattunk először az Univerzum Őrzőivel. Érdekesség, hogy miután Hal megjelent az Őrzők színe előtt, a találkozás emlékét kitörölték elméjéből.

A következő számokban sorra jelentek meg a később is fontos szerephez jutó karakterek: 2. számban a Qward bolygó és Hal Jordannak, a tesztpilótának a szerelője, Thomas Kalmaku, aki véletlenül megtudta a titkát, és sokáig egyedüliként ismerhette Zöld Lámpás valódi identitását; az 5. számban Hector Hammond, az első rendszeres ellenség; a 6. számban Tomar-Re, az első „idegen” Zöld Lámpás; a 7. számban Sinestro, a renegát Zöld Lámpás, akiből később Hal legnagyobb ellensége lesz; a 9. számban Jack és Jim, Hal testvérei; a 16. számban Star Sapphire (valójában Carol Ferris, akit ellenséggé alakítanak át ideiglenesen idegen lények) – mellesleg ugyanebben a számban magyarázza el Hal Tomnak, hogy Abin Sur miért űrhajóval érkezett és nem a gyűrűje segítségével, bár a magyarázat más, mint ami a későbbi eredettörténetkben lesz olvasható. A 29. számban debütál William Hand, a Fekete Kéz, aki majd jóval később a Blackest Nightban játszik kulcsszerepet; a 30. számban Katma Tui, az első női Zöld Lámpás; a 40. számban Krona, és ekkor ismerhettük meg az Univerzum Őrzőinek első eredettörténetét. Az 59. számban pedig bemutatkozik Guy Gardner, Hal tartaléka arra az esetre, ha netán nem tudná ellátni feladatát.

Jelentős fordulóponthoz érkezett a sorozat a 76. számtól, amikor a Denny O’Neil-Neal Adams páros vette át a sorozatot, és azonnal mellé is rendeltek egy másik szuperhőst, Zöld Íjászt. Innentől kezdve a 122.számig a lap a Green Lantern & Green Arrow címet viselte. Bár a legendás alkotópárosnak csak tucatnyi szám jutott, forradalmi újításokat vezettek be, amelyeket az akkori olvasóknak csak kisebb része értékelt, ám ezek óriási hatást gyakoroltak a következő évtizedekben, előfutárai voltak az 1980-as évek közepétől komolyabb hangvételben készülő történetekre – Adams realista rajzait pedig mindenki irigyelte és sokán próbálták utánozni. Ugyancsak erre az időszakra esik az új helyettes, a fekete John Stewart bevezetése, aki az első színes bőrű szuperhősök egyike volt.

Az akkor eladások azonban azt jelezték, hogy az olvasóközönség kevéssé értékeli a rasszizmust, az intoleranciát, a kábítószerhasználatot és annak kezelését, a vallási szekták működését és más, fajsúlyos problémákat bemutató és elemző történeteket, így a 89. számmal a DC fel is függesztette a lap megjelenését. Ez 1972-ben történt, amikor egyéb gondok is sújtották az amerikai képregénykiadást, és csak ezek enyhülésével, 1975-ben indították újra a Zöld Lámpás képregényt, ám folytatták a korábbi számozást. A 123. számtól kezdve ismét csak a Green Lantern címet viselte a lap.

A következő évtizedben elketyegett ugyan valahogy a Green Lantern, de csak közepes sikerrel. A kiadó sok mindennel próbálkozott: rendszeresen szerepeltette a már jó ideje visszatért eredeti Zöld Lámpást (Alan Scottot) is, nagyobb szerephez jutott a Zöld Lámpás Alakulat számos idegen tagja, és a 182. számtól le is váltották Halt John Stewartra, majd a 195.-től Guy Gardner lett a főszereplő. 1985-ban igen nagy felfordulások voltak a DC Comics-nál, amikor a Crisis on Infinite Earths című megaciklussal kísérletet tettek az univerzum egységesítésére, ennek a keretében jutottak nagyobb szerephez a Zöld Lámpások is, következményképpen pedig a 201. számtól kezdve azzal oldották meg a sok Zöld Lámpás problémáját a kiadónál, hogy az egész alakulatot tették meg főszereplőnek, és innentől Green Lantern Corps címen jelent meg a lap – de ez a lendület csak két éven át tartott. Fontos szereplők jelentek meg ebben az időszakban is, élükön Kilowoggal, a Zöld Lámpások kiképző tisztjével (201. szám). 1988-ban aztán a 224. számban feloszlott az Alakulat, csak néhány tagja maradt életben.

Ekkor a DC új ötlettel próbálkozott: a korábban szinte kizárólag Superman kalandjait Action Comics-ot valódi antológiává alakította és átállította a heti megjelenésre. Supermannek már csak két oldal jutott minden számban, a többi részt rövid sorozatok töltötték ki, és egyetlen állandó szereplőként (mármint Supermanen kívül) éppen Zöld Lámpás lett, aki gyakorlatilag a Green Lantern 224-es számtól folytathatta kalandjait, hetente nyolc oldalon, az Action Comics Weekly 601-642. számában. Ennyi idő kellett a kiadónak ahhoz, hogy felmérje, a kísérlet nem vált be – illetve ahhoz, hogy előkészítse a Superman-franchise teljes átalakítását (de ez egy másik történet, minket legfeljebb azért érdekel, mert pont innentől jelent meg a Superman magyarul).

Az 1980-as években számos szuperhőst modernizáltak a DC-nél: Batmant Az első év történettel (Frank Miller), Supermant a Man of Steel minisorozattal (John Byrne), Wonder Woman új sorozatot kapott (George Pérez), ahogy Flash is, csak immár más főszereplővel. A nagyágyúk közül utolsóként Zöld Lámpásra került sor, méghozzá szintén egy minisorozatban, amely az Emerald Dawn (Smaragd hajnal) címet viselte. Az Emerald Dawn amolyan bővített eredettörténet: a Showcase 22-ből megismert rövid eredetet alaposan kibővíti később bevezetett szereplőkkel, belevonja Hal családját és a Zöld Lámpás Alakulat több tagját, köztük Tomar Rét és Kilowogot, és ellentétben a régebbi verzióval, itt már azonnal megismerkedik Hal az Univerzum Őrzőivel.

A minisorozat után pedig azonnal indult 1990-ben a harmadik Green Lantern-sorozat, amelyben Hal, John és Guy felváltva és együttesen került előtérbe. Nem sokkal később egy újabb minisorozat (Emerald Dawn II) továbbvitte az eredettörténetet, és ebben már Sinestro is szerephez jutott. Az Igazság Ligája kalandjaival gyakran találkozó GL-sorozat drámai ponthoz érkezett, amikor a Supermannel és a Ligával is összecsapó Mongul elpusztította Hal szülővárosát, Coast Cityt, ami jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Hal látszólag megháborodott és a Zöld Lámpás Alakulat ellen fordult. Mint később kiderült, egy Parallax nevű entitás kerítette a hatalmába, ám akkoriban csak annyit láthattunk, hogy mindössze egyetlen Zöld Lámpás gyűrű maradt, amelyet az Univerzum Őrzői egy újabb földlakónak, Kyle Raynernek juttattak.

A vadonatúj – és egy ideig egyetlen – Zöld Lámpás Kyle Rayner a Green Lantern 51. számában vette át a kéretlen stafétabotot, és egészen ennek a folyamnak a végéig, a 2004-ben megjelent 181. számig ő maradt a főszereplő, noha időközben visszatértek a többi Zöld Lámpások is, akiknek közben volt egy negyedévi magazinjuk, az 1992 és 1994 között nyolc számot megért Green Lantern Quarterly. Erre az időszakra tehető Zöld Lámpás igazi „kozmikus” figurává tétele, ami a mai napig meghatározó elem a sorozatban. Hal Jordan sorsa heves vitákat váltott ki a rajongók között, akik nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy kedvencük, az „igazi” Zöld Lámpás a gonoszok között legyen immáron elkönyvelve.

Hal először mint az új Spectre tért vissza, 27 számot ért meg abban a sorozatban 2001 és 2003 között, majd végre 2004-ben Geoff Johns egy Rebirth című minisorozatban mindent megmagyarázott és visszahozta Halt a jófiúk közé, sőt, még a Zöld Lámpás gyűrűt is visszakapta.

Rá egy évre indult a legújabb, immár negyedik Green Lantern-sorozat, amely napjainkban is fut (várhatóan szeptemberig, amikor is a DC valamennyi sorozatát lenullázza), és amelyet mindvégig Johns írt. Ebben Hal játssza a főszerepet, míg az összes többi Zöld Lámpás egy újabb Green Lantern Corps-sorozatban lelt otthonra. A két sorozat történéseit folyamatosan összehangolják, néha ölelkeznek is a történetek.

Ennek az új GL-sorozatnak a keretében került sor az eredettörténet legújabb frissítésére – és ez az epizód jelenik most meg magyarul, első Zöld Lámpás kötetként.