Arthur de Pins kiváló francia képregényrajzoló, illusztrátor, reklámgrafikus és animátor kedvenc témája az emberi kapcsolatok, azon belül is az ifjú hölgyek és urak közöttiek, különös tekintettel a nemiség kérdésére. Remek sorozata, a Péchés mignons (Édes vétkek) a néhai Kretén magazin egyik mintájául szolgáló Fluide Glacial című képregénycentrikus humormagazinban jelenik meg. Ennek néhány oldala magyar vonatkozású, amennyiben az egyik fiú legénybúcsúját tervezik. A terv: a négy haver egy hétvégére elrepülne egy európai városba, persze a menyasszony és a többiek barátnője nélkül. Vajon hová is?

„Megírta a Zonely Planet (megj.: játék a Lonely Planet útikönyvsorozat nevével), hogy Budapest a szex európai fővárosa! Úgyhogy ne nézzél már engem hülyének és ne gyere ezzel az osztrák-magyar építészetes dumával!”

„Mit mond?”
„Ha Budapesten tartjátok a vőlegényem legénybúcsúját, búcsúzhattok az élettől!”

Végül minden jóra fordul, egy készséges barátnő rábeszéli a többi csajszit, hogy bízzanak meg a pasijaikban, ne sértsék meg őket azzal, hogy nem hisznek nekik. A lányok belátják, hogy tényleg nem szép tőlük rosszat feltételezni a fiúkról, és még abba is belemennének, hogy egy, azaz egy sztriptíz-bárt is felkeressenek majd Budapesten. A pasik önérzetükben megsértve kikérik maguknak, és a kimaradási engedély birtokában lázasan készülnek az útra.

„Ügyesek voltatok, srácok... de kinek kell megköszönni?”
„Nem hallom...”
„Jó, akkor most a Liszt Ferenc-koncertre zsöllyébe vagy páholyba foglaljunk helyet?”
„Persze, persze...”

A következő számban a fiúk úti beszámolóját láthatjuk-olvashatjuk:

No, eddig nem is lenne semmi baj, a srácok a csajokkal egyeztetett programhoz tartják magukat, és remekül érzik magukat szép fővárosunk kulturális forgatagában. Ám ezután az egyikük felveti: úgysem hinnék el nekik a hölgyek, hogy nem jártak egyetlen sztriptíz bárban sem, hát akkor legalább legyen nekik igazuk.

Bemennek, elkezdődik a műsor – és aztán személyesebb kiszolgálást is felajánlanak a hángérien görlök. Megismerkedhetnek hazánk egyik nemzetközi hírű nevezetességével: a kifejezetten külföldi turisták számára fenntartott itallal. Amelynek az a különlegessége, hogy ízre ugyanolyan, mint amit a helybéliek kapnak, csak az árfekvésében van egy kis eltérés...

Akárhogy is nézzük, 50 dollárból nem fog kijönni a fejenkénti 200 dolláros fogyasztás... akárhány nyelven próbálják is meggyőzni a személyzetet.

Megoldás persze van: a tulaj nagyvonalúan kijelenti, hogy ha egy napig ingyen dolgoznak neki a fiúk a pincében, a tartozásukat rendezettnek tekinti. A munka jellege pedig méltó a címhez, elvégre a szex európai fővárosában járunk.

„Ez biztos Cassandre, aki érdeklődik, mi van velünk.”
„És mit mondjunk neki?”
„Hogy megtapasztaltuk a fal leomlásának a káros mellékhatását.”

Hazaérkezvén a fiúk fogadalmat tesznek, hogy a „Budapest” szót ezentúl egymás között sem fogják kiejteni. Csakhogy megpróbáltatásaiknak nincs vége, elvégre az internetnek köszönhetően nincsenek többé határok.

Előbb a vőlegény kerül majdnem kellemetlen helyzetbe, amikor az esküvői szertartás megbeszélése közben a pap felismerni véli – talán valamilyen magyar filmben láthatta? „Már mondták, hogy megszólalásig hasonlítok egy pornószínészhez” – vágja ki magat a fiatalember. Majd a menyasszony távozása után egyezséget köt a pappal. Ő nem hozza a nyáj tudtára, hogy lelkipásztoruk esténként a Youporn honlapot nézegeti, az pedig nem játssza le a filmet az esküvőn.

De még hátravan egy utolsó csapás: az egyik pár beoson a vőlegény lakásába azzal a tervvel, hogy a fotóalbumokban és a számítógépen található fényképekből aranyos kis összeállítással lepik meg. Ám a lány érdeklődését felkelti egy „Alázás” című mappa a számítógépen, és lejátssza az abban található, „The Poppers Rangers' Grand Derby in Budapest.mov” című videót:

„De hisz ez te vagy! Ők! Ti!”

A fiú térdre veti magát és bocsánatért esedez, de a lány reakciója meglepő: autogrammot kér akarata ellenére celebbé vált barátjától...