Az 1965-ös év több szempontból is emlékezetes marad a Hexagon büszke népe számára: először is ekkor lőtték fel az első francia műholdat, másodszor ekkor jelent meg az izgága kis gall kalandjainak ötödik képregényalbuma, akiről előbbi a nevét kapta, harmadszor pedig ebben a kötetben, az Astérix galliai körutazásában lépett színre először a Kilencedik Művészet második leghíresebb töpszli foxterrierje. Goscinny és Uderzo hősei érezhetően egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, ez a kötet már hatvanezer példányszámban kerül nyomtatásba, de a renitens gall falu lakói szinte még épp csak lendületet vesznek a világ képregényolvasóinak meghódítására: ezúttal Cézár személyes megbízottját, Lucius Falusinotariust sikerül magukra haragítani, aki bosszúból embargó alá helyezi a teljes közösséget, magas cölöpfalakkal körbevéve azt. Astérix természetesen kihívást intéz a római főfelügyelőhöz: ha sikerül körbejárniuk Galliát és ennek bizonyságául minden régió specialitásából kóstolót szerezniük, a római feladja az ostromot és személyesen vallja meg Cézárnak, hogy kudarcot vallott. Ennek megfelelően rendkívül szórakoztató utazás veszi kezdetét, melynek során az apró gall és óriástermetű barátja, Obélix a világszerte népszerű kerékpárverseny, a Tour de France mintájára beutazza Galliát és annak minden fontosabb városát.

A kaland a sorozat szelleméhez hűen hemzseg a mosolyfakasztó anakronizmusoktól, kezdve a francia régiókra jellemző és abban az időben természetesen még nem létező étkektől, mint a camaracumi butaságok (Cambrai mentolos karamellbonbonjai), a durocortorumi pezsgő (Reims, Champagne megye központja) vagy a burdigalai osztriga (Bordeaux), de ízelítőt kapunk a helyi sajátosságokból is, mint Rotomagus (a normandiai Rouen) lakóinak kétértelmű válaszai, Lugdunum (a második világháborús Lyon) szervezett földalatti mozgalma vagy a Lutécia (Párizs) utcáin uralkodó állandó dugók. Az albumok visszatérő gegjei és szinte állandó szereplői is kezdenek a helyükre kerülni, innentől válnak rendszeressé az Obélix testsúlyát célzó kritikák, amelyek rendre kihozzák a sodrából a patyolatlelkű melákot, újra tiszteletüket teszik a kalózok, akiknek itt végleg megpecsételődik a sorsuk, ami innentől a viharos víz alá merülés előtti latin nyelvű tanulságok levonására jelenti. Az albumok egyik ikonikussá vált karaktere is itt debütál először: a lutéciai hentesbolt ajtajától egy ennivalóan aranyos kiskutya követi hőseinket panelről panelre, oldalakon át egészen az utolsó, ugyancsak hagyománnyá váló, történetet lezáró össznépi lakomáig. Az ötlet Uderzonak köszönhető, ő javasolta Goscinnynek ezt az apró betoldást a történetbe, a töpszli foxterrier pedig olyan sikert aratott a Pilote magazin (amiben a képregény eredetileg folytatásokban jelent meg az albumformátum kiadása előtt) olvasói körében, hogy a szerzők pályázatot írtak a közönségkedvenc öleb elnevezésére. A nyertes név a Patracourcixot megelőzve az Idéfix (fixa idea, rögeszme) lett, mellyel sikerült örökre beírni az Astérix sorozat állandó mellékszereplőinek panteonjába.

Az Astérix galliai körutazása igazi, változatos kalandokban bővelkedő road movie, mely logikus folytatása az előző kötetnek, az Astérix, a gladiátornak, hiszen míg abban a félreeső, elszigetelt kis gall faluból a Római Birodalom központjába, Rómába látogathattunk el, ezúttal a gallok tágabb hazáját fedezhetjük fel. Ugyan az eredeti tervet grandiózusabbnak szánták és még nyolc kulináris megállóval (mint Vesunna/Périgueux a libamája, Baeterrae/Béziers a bora vagy Genabum/Orléans az ecetje miatt) egészítették volna ki a körutat, ráadásul az ellenkező irányban, de ennek ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy így is a sorozat egyik legjobban sikerült darabját tarthatjuk a kezünkben az Egmont kiadónak köszönhetően.

Nagy Krisztián