Pádár Ádám és Molnár Gábor már találkoztak egy kiadványban, igaz, nem párosban, hanem egy-egy önálló alkotással. 2010-ben, a Nero Blanco Comix 6-os számában az Agarak és a Szusi husi megjelentekor már körvonalazódhatott a szorosabb együttműködés, hiszen A munka gyümölcse témája kutyás (agaras), és Molnár Gábor keleti stílusban rajzolta meg a füzetet, mint egykori ötletes művét (csak máshogy).

Nagyjából ezzel egy időben jött létre a 5Panels csoport, amelynek mindketten alapító tagjai, így a közös munkára jóval több lehetőség adódott, például "csapatképregényekben" mint amilyen a busós-sorozat.

A 9. Képregényfesztiválra megjelent közös kiadványuk, az ötletes című A munka gyümölcse. (Pádár Ádám egyébként is szeret szólásokat adni kötetcímnek: Majd ha fagy, Árral szemben, Kísért a múlt. Ez eddig a leginkább találó, szimbolikus cím.)

Közhely, hogy azt kell leírni, amit átéltünk, és hiteles lesz a történet. Hogy azok lesznek a legjobb írások. Mindkét alkotó állatok közelében él, személyes élmények, benyomások öltöttek különösen kerek formát a képregényben. A füzet végén az ember felhajt, ajh, de jó volt. S jön a következő gondolat: de jó lenne még több ilyen.

A kötet szerkezete példás, olvastatja magát a huszonkét oldal, a képi hangsúlyok kiválóan érvényesülnek. Molnár Gábor panelkezelése mindig lebilincselően hat rám, kevés alkotó van nálunk, aki ilyen szépen, funkcionálisan használja a képszerkesztéseket, képkivágásokat, oldalképeket. Amellett, hogy rajzai is ezt a klasszikus elvet követik, a távoli képeken az alakok épp kellően részletesek, a közeli képek dinamikusak, különösen kifejezőek, és az egészre jellemző egy nagyon kifinomult esztétika, minden művében, még rögtönzéseiben is.

A történet szöveghangsúlyai is a helyükön vannak, a képregény egyik legfontosabb eleme, a szünet kiválóan érvényesül. A narrációs megoldás példás. A történet szerkezete, a keretes megoldás bevált, itt is működik. A karakterek (ha-ha-ha) karakteresek, ismertek, otthonosak, az azonosulás és az ellenszenv könnyen kialakul. Kevés szereplővel dolgozik a sztori.

Az állatok és emberek kapcsolatát kriminovellában, filmszerűen bemutató képregény drámai és megható történet, ábrázolásában erőszakmentes, a vége happy, ami különösen szívmelengető. Kutyatartóknak és képregényolvasóknak, valamint civileknek egyszeri olvasásra izgalmat nyújt, másodikra és többedszerre elgondolkodtató olvasmány. Emberi viszonyunkról a megszelídített, megkínzott természethez.

Lénárd László