A Vasember-filmek népszerűsége okán ma már úgyszólván mindenki ismeri Tony Stark nevét. Az 1970-es évek végén azonban korántsem volt ennyire elterjedt, az Iron Man-képregényeket valahol a Marvel második-harmadik vonalába sorolták, és az angolszász képregénykultúrán kívül a viszonylag alacsony számú európai szuperhős-rajongónak volt evidens a Vasember=Tony Stark egyezés. Ezért nem is hinném, hogy szándékos utánzásként választotta volna Edouard Aidans 1979-ban új figurájának a Tony Stark nevet – valószínűbb, hogy csak az egyszerű, amerikaias, férfiasan csengő hangzás miatt döntött így. A két képregényhősnek semmi köze egymáshoz.

Az 1930-ban született Aidans ekkor már régi motorosnak számított, hiszen 1955-től négyoldalas „igaz történeteket” rajzolt felváltva a Journal de Tintin-nek és a Journal de Spirou-nak. Mindkét helyen nagyjából két-három hetenként került rá a sor, tehát állandóan foglalkoztatott grafikusnak számított. Ezek az „iskolaévek” öt éven át tartottak, 1960-ban kapott először lehetőséget saját, rendszeresen megjelenő szereplőnek a megalkotására, a riporterfigura neve Bob Binn volt. Érdekes módon ez egy humoros sorozat volt, szinte az egyetlen Aidans karrierje során. 1962-ben indult a jóval ismertebb Rahant több évvel megelőző ősemberes képregénye, a Tounga (szintén erős Tarzanos beütéssel), majd rá egy évre a talán legeredetibb sorozata, a Les Franval. Ennek az Yves Duval íróval közösen készített szériának a főszereplője Marc Franval fotóriporter (majd dokumentumfilmes) volt, akihez rövidesen csatlakozott a felesége és a kisfia. A kis család a megbízásoknak köszönhetően világjáróként utazhatott mindig más országba, ahol természetesen mindig izgalmas kalandokba keveredtek. Az 1970-es évek elején azonban az ilyen családi képregények kevésbé számítottak trendinek, ellentétben a három csinos lányt felsorakoztatóakkal, így született meg a Les Panthères, avagy a párduclányok, amelynek Greg volt az írója. (Ez a sorozat öt évvel előzte meg a „három csajos műfaj” klasszikusának tekintett Charlie Angyalait, ám abban korántsem vagyok biztos, hogy ne lett volna más előfutára.)

Az 1970-es évek második felére teljesen átrendeződött a francia képregénypiac, az elsősorban a Pilote magazin szerzőgárdájából kivált alkotók egymás után hozták létre az új magazinokat, több-kevesebb sikerrel. Ez a felbolydulás nem kerülte el a továbbra is a fiatalabb olvasókat megcélzó hetilapokat sem, aminek a következményeként 1979-ben útra indult a Super As című magazin. Ide kerültek át a Pilote-ból kiszorult Jean-Michel Charlier sorozatai (Blueberry hadnagy, Tanguy és Laverdure, Barbe-Rouge), a Tintinből Jean Graton Michel Vaillant-ja, a Pifből az olaszból fordított Les Gentlemen (ott még Les Aristocrates címen futott), és ide szerződött Aidans is. Hozta magával a Toungát, és mivel kellettek új sorozatok is, ekkor támadt a Tony Stark ötlete.

Aidans azon kevés rajzolók közé tartozott, akik képesek voltak bármely műfajban és bármely témában alkotni (ama bizonyos 1955 és 1960 közötti iskola megtanította erre). De a legjobban tájakat, állatokat és csinos lányokat szeretett rajzolni, ez minden bizonnyal hatott az új sorozat jellegének a kiválasztására (bár a csinos lányok rajzolását illetően az 1990-es években élhette ki teljesen magát, a Les Saintes Nitouches című erotikus sorozatban).

Tony Stark környezetvédő íróként hasonló szabadságot élvezett a kalandok terén, mint korábban Marc Franval, bár többnyire Amerikában, egy modernizált vadnyugaton tevékenykedett. Sajnálatos módon a Super As két évet sem ért meg, 87 szám után le kellett húznia a rolót, ám a roppant termelékeny Aidans (egy Laverdure nevű tusrajzoló, és a harmadik kalandtól kezdve Jean Van Hamme író segítségével) ezen idő alatt öt teljes, 44 oldalas epizódot tudott elkészíteni, amelyek azonnal megjelentek albumban is. Egy hatodik album még kijött 1982-ban, azóta semmi hír, még újrakiadás sem volt – állítólag Van Hamme és a kiadó közötti, anyagi jellegű nézeteltérések miatt. Pedig egyesek szerint lenne értelme feléleszteni, hiszen napjainkban sokkal hangsúlyosabb téma az ökológia, mint annak idején.

Képek: egy Super As borító Tony Starkkal a címlapon, az első kötet címlapja és egyik oldala, az utolsó kötet címlapja. Különös, hogy a logón látható bajszot nem nagyon viselte…

Bayer Antal