Spawn 1 - kritika

spawn01.jpgNem voltam soha Spawn-rajongó. Sőt. A fél tucat Spawn-szám alapján, amit olvastam, mindig nehezemre esett elhinni, hogy ez a sorozat valamikor milliós eladásokat ért el Amerikában. Egykori elképesztő népszerűsége ugyan ma már a múlté, régóta nem szerepel a toplistákon, és alkotója, Todd McFarlane jó ideje sokkal nagyobb jövedelemre tesz szert virágzó játékbizniszéből, mint a képregényekből.

Ám a szenzációs kezdet – és feltehetően a filmadaptáció – hatására a Semic 1997-ben bevállalta a magyar nyelvű kiadását, és szűk két év alatt 18 számot jelentett meg belőle. Aztán amolyan váratlanul indult, ugyanolyan váratlanul le is állt. Hogy miért, sosem lehetett igazán megtudni, de valószínűsíthető, hogy nem volt (már) nyereséges vállalkozás.

A magyar képregénykedvelő azonban már csak olyan, hogy ha egy sorozat megszűnik, azonnal nosztalgiát érez iránta, és nagyon szeretné, ha újraindulna. És ez most megtörtént: több mint 16 év után megint van magyar nyelvű Spawn, hála egy lelkes rajongónak, Breitenbaumer Lászlónak, aki bátran belevágott a magánkiadásba.

Örvendetes fejlemény, noha az első új szám elolvasása csak megerősített korábbi véleményemben, miszerint a Spawn csak egy oltári nagy blöff. Előkerestem most a The Comics Journal 1992-es interjúját, amelyben Todd McFarlane szembrebbenés nélkül elismeri, hogy írni special nem tud, ám „egy ilyen apróság őt sosem tartotta vissza”. Bár időközben bevont „igazi” írókat is (Neil Gaiman, Alan Moore, Grant Morrison is jegyzett egy-két számot), a projekt alapvetően és menthetetlenül McFarlane-é maradt a mai napig.

Azt azonban mindenképpen el kell ismerni, hogy vizuálisan mindig is erős volt McFarlane, és a még nála is több számot megrajzoló Greg Capullo szinte tökéletesen bújik bele az alkotó bőrébe. Igen, ha az ember el tud vonatkoztatni attól, hogy miféle ocsmányságokat lát a képeken, a látvány elismerésre méltó, érdekesek, izgalmasak és hatásosak az oldalkompozíciók, a beállítások, a dinamika. Persze ettől a karaktereknek még nem lesz jellemük, a történések még nem állnak össze történetté, hatalmas csapongás az egész.

A magyar kiadásban bőven találni a kezdőkre jellemző hibát, kezdve az ügyetlenül, matricával megoldott vonalkóddal és a copyright információkat kifelejtő impresszummal. A fordítás eleinte korrektnek tűnt, aztán elkezdett hullámozni, és mire megdicsértem volna, hogy végre valaki egész jól tudja használni a vesszőket, belekeveredett néhány felesleges is. A beírást illetően valószínűleg lehetett volna jobb betűkészletet találni és főleg más fokozatot használni, túl sokszor érnek hozzák a szövegek a buborékok széléhez, nem mindig elég nagy a sortáv. Remélhetőleg mindezeket hamar orvosolja a kiadó, nem ördöngősségek ezek a szakmai fogások.

Majd belelapozok a következő számokba is, hogy megnézzem, van-e fejlődés, de ez volt az első és utolsó, amit (kíváncsiságból) megvettem, és ígérem, a jövőben megkímélem a Spawn-rajongókat Spawn-kritikáimtól, eszem ágában sincs elvenni a kedvüket fanyalgásommal, éljen sokáig a magyar Spawn.

Bayer Antal