Ez a cikk eredetileg nyomtatásban jelent meg, a Buborékhámozó képregényes fanzin 8. számában, 2010-ben.

Noha hajlamosak vagyunk egyenlőségjelet tenni Marvel/DC és szuperhősös zsáner között, valójában jóval színesebb palettát kínált egykor mindkét kiadó – és kínál még időnként ma is, bár különböző köntösökbe öltöztetve. Különösen igaz ez a DC Comics-ra, amely szép katalógust halmazott fel az évek során a western, a humor és a horror területén, és egy időben húzóágazatnak számított a háborús téma is. Az olyan címek, mint Our Army at War, Our Fighting Forces, G. I. Combat és Star Spangled Comics főleg az 1950-es években számítottak, de némelyik fontosabb szereplőjük később is gyakori visszatérő volt, köztük Sgt. Rock, Enemy Ace, a Haunted Tank és az egyik legkülönlegesebb, az Unknown Soldier, avagy az Ismeretlen Katona. Ennek a figurának – vagy inkább konceptnek – az átfogalmazása a tavalyi Eisner-jelölt új sorozat, amelyet Joshua Dysart író szinte kortárs környezetbe, a 2000-es évek elejének Ugandájába helyezett át.

Az új Unknown Soldier gyökeresen más, mint a II. Világháború idején kémfeladatokat ellátó, bebugyolált arcú amerikai elődje, és az „érett olvasóknak” szánt Vertigo-sorozatok gyakorlatának megfelelően nem is várható különösebb kapcsolódás sem előzményekhez, sem más szerzők által vitt címekhez, ám pár szóban mégis érdemes kitérni a korábbi figurára. Természetesen nálunk is létezik az „ismeretlen katona” tisztelete, de ennek a mértéke és fontossága összehasonlíthatatlan a hadtörténetileg jóval sikeresebb nagy országokéval (mint például Franciaország és az ex-Szovjetunió), és főként az USA európai szemmel már-már naiv patriotizmussal párosuló kultuszával. Az Ismeretlen Katona a nagy hazafias hős, akinek totális önzetlenségét jelképezi arctalansága, névtelensége. Külön emlékműve áll az arlingtoni katonai temetőben, nagy megtiszteltetés, ha valakit kiválasztanak az 1937. július 2. óta félóránként váltott őrszolgálatra. Nem véletlen, hogy az Unknown Soldiernek az első megjelenésekor (Star Spangled War Stories 151, 1970) a bevezető mottója ez volt: „az ember, akit senki sem ismer – és mégis mindenki számára ismerős”.

A vietnami háború egyik közvetett következményeként végleg leáldozott a hagyományosan hősies katonai képregények csillaga, de a nagy kiadókról közismert, hogy sosem mondanak le egy már bevezetett „franchise”-ról, és akár totális profilváltás révén is életben akarnak tartani címeket, figurákat. Az Unknown Soldier esetében erre előbb Garth Ennis révén tettek kísérletet 1997-ben egy Vertigo-minisorozat erejéig. Ez már jóval sötétebb hangulatú, horrorba hajló történet volt: a CIA megbízta egy ügynökét, hogy kutassa fel az eltűnt Ismeretlen Katonát, aki pedig közben saját magának keresett utódot.

Már ez az átértelmezés is távol állt az eredeti szellemétől, de a Dysart ennél jóval tovább ment, amikor letette Karen Bergernek, a Vertigo főszerkesztőjének az asztalára az új sorozat tervezetét. Ennek az alapvetése az Ismeretlen Katona felháborodása az igazságtalanságok láttán, amely az ő olvasatában mindig is tetten érhető volt már az eredeti sorozatban is. Ám a II. világháború már olyan régen volt, hogy a mai olvasó számára szinte lehetetlen érzelmileg viszonyulni az akkori eseményekhez – ezért választotta napjaink egyik legrettenetesebb és a külvilág számára mégis alig ismert hadszínterét, Afrika szívét.

Dysart ekkor már befutott írónak számított (leginkább a horror és fantasy műfajokban: Violent Messiahs, Swamp Thing, B.P.R.D, Conan, valamint szintén ő a szerzője a magyarul is megjelent Avril Lavigne OEL mangának), és szakmai hivatástudattól vezérelve az ötlet elfogadása után azonnal Ugandába utazott, ahol egy hónapot töltött. Az azóta megjelent interjúiból kiolvasható, hogy élete legmegrázóbb, és még mindig nem teljesen feldolgozott élményében volt része, amit profi íróként igyekszik a lehető leghitelesebben, ám a médium és a műfaj sablonjaihoz igazodva lefordítani a fikció nyelvére.

Valóban nem egyszerű a feladat. Bármennyire is „felnőtt” a Vertigo, és bármennyire is bátran, kockázatoktól sem visszaijedve építette ki a reputációját, amelynek köszönhetően a DC Comics kereskedelmi szempontból is stabil bástyája lett az évek során, azért mégis szórakoztatásra szerződött. Ám legyen, tegyük a szót idézőjelbe: a „szórakoztatás” alatt az értendő, hogy nem pusztán tények közlésével, dokumentarista igényű bemutatásával és főleg nem didaktikus hangnemben állunk neki képregényeket készíteni, mert ezekkel csak elvadítanánk az olvasókat. Amúgy sincsenek sokan: a New York Times-nak sikerült kiderítenie, hogy az Unknown Soldier első számából még 16 ezer, a következőből azonban már csak 7.500 példány fogyott, ami a Vertigo bestselleréhez, az átlagosan 23 ezret teljesítő Fabulákhoz képest is csekély, nem hogy az igazi nagyágyúkhoz viszonyítva. Bár az Eisner-jelöltség sokat segített, és a másodlagos, hosszabb kifutású „trade paperback” piacon valószínűleg jól fog teljesíteni.

Mindazonáltal a lényeg, hogy kezünkbe foghatunk egy igazán komoly, európai mércével is fajsúlyos kötetet, a sorozat első hat számát tartalmazó „Haunted House”-t – és mostantól már csak ennek az Afrika-képéről beszélünk.

Amely kép hitelességéhez kevés kétség férhet. Nem hiába ajándékozta meg Dysart mintegy 1700, a helyszínen készült fényképpel a sorozat fő rajzolóját, az olasz Alberto Ponticellit. Olyan távol járunk a Fekete Párduc (és Tarzan, és sok más előd) mesebeli Afrikájától, amennyire csak lehetséges. Sehol egy steril háttér, sehol egy skanzenbe illő mintaházikó, sehol egy kortalan harci díszbe öltöztetett, meghatározhatatlan törzsi hovatartozású derék parasztember. Ez bizony pont úgy néz ki, mint a hírekben, egyenes adásban.

Igor Kordey expresszív borítórajzai semmivel sem mesterkéltebbek, mint a Time vagy a Newsweek sajtófotó-nyertes címlapjai. A vér nem esztétikusan elcsorgatott paradicsomlé, a gyerekkatonák kezében nem úgy áll a fegyver, mintha csak játékból pózolnának velük. Az Ismeretlen Katona arcára kerülő kötés sem valami speciális anyagból készült izé, mint a láthatatlan ember vagy a Doom Patrol Negatív Emberének az álcája.

Ízig-vérig afrikaiak a szereplők, élükön Moses Lwanga doktorral, az új ismeretlen katonával. Lwanga Ugandában született, ám gyerekkorában a hírhedt Idi Amin rezsimje elől Amerikába menekült a családjával, és a bostoni orvosi egyetem elvégzése után tért vissza hazájába. Már itt ismerte meg feleségét, az ugyancsak orvos Serát, akivel együtt dolgoznak a polgárháborús zónában, a menekülteket gyógyítják. Lwangát már hosszabb ideje rémálmok gyötrik: mintha időnként kilépne a testéből, és egy másik hangon szólna saját magához, még a feleségével sem tudja megbeszélni, ami vele történik.

Amikor a menekülttáborba egy levágott végtagú, megerőszakolt kislányt hoznak, Moses agya elborul, és a tettesek után veti magát. Két gyerekkatona könnyedén csapdába ejti ugyan, ám a belső hang arra bátorítja, hogy üsse ki a fegyvert a hozzá túl közel álló kölyök kezéből. Lwangán eluralkodik a dühödt felháborodás, és meg is öli az egyik gyerekkatonát. Tettén elborzadva szanaszét szabdalja saját arcát, mielőtt elájul a fájdalomtól és a megzavarodottságtól.

Az eszméletlen Lwangára az éj leple alatt menekülő gyerekcsapat talál rá, akik kirabolják, elveszik a fegyverét és minden ruháját, ám némi habozás után megkímélik az életét. Ők nem gyerekkatonák, nem tartoznak egyik oldalhoz sem – csupán alkalmazkodnak a helyzethez. A hangadók számára talán épp a most szerzett géppisztoly jelenti majd a belépőt a Joseph Kony vezette lázadók közé vagy az eszközökben nem sokkal kevésbé válogató „hivatalos” hadseregbe. A meztelenre vetkőztetett Lwangát végül egy paraszt találja meg, aki elviszi a közeli katolikus misszióra.

Magához térve Moses nem tud mit kezdeni magával. Nem érti, honnan származnak ismeretei a közelharcról, meghasonul hitével is. Amikor szabadcsapatok támadnak az apácákra és az általuk nevelt gyereklányokra, egyedül veszi fel velük a harcot, és döbbenten tapasztalja, hogy mennyi mindent tud a katonai taktikáról. Ennek ellenére alulmarad a túlerőben szemben, és a „feleségnek” elhurcolt kislányokkal együtt fogságba esik. A lázadókat vezető hadnaggyal folytatott beszélgetés adja meg a végső lökést: miután kiszabadul, nem fogja többé vissza magát, és mérlegelés nélkül megöli a rá és a kiszolgáltatott nőkre támadókat. Miután újra találkozik feleségével és a felkutatására küldött ex-CIA ügynökkel, Lwanga meghozza végső döntését: hadat üzen a magát Isten küldöttének nevező Joseph Konynak.

Kony létező személy: a hivatalos adatok szerint 30 ezer gyereket rabolt el és „sorozott be” az Úr Ellenálló Hadseregébe, csapatai mintegy másfél millió embert tettek hajléktalanná. A történet 2002-ben játszódik. Kony ma is él és harcban áll, bár a Hágai Nemzetközi Bíróság 2005-ben elfogatóparancsot adott ki ellenes. Az ugandai hadsereg képtelen elfogni vagy megölni. Hogy az Ismeretlen Katona mire jut ellene, még nem tudhatjuk. Hátborzongató narrációs kísérlet.

Bayer Antal