EpicLine 16: 5Pallos 3. rész

Az első részért lelkesedtem, a másodikban kicsit csalódtam, most valahogy a kettő között vagyok. Talán ezzel az epizóddal került igazán egyenesbe a történet. Fontos, hogy teljesen jól működik önmagában is, bár helyes, hogy mellékelve lett az előzmények összefoglalása (már csak azért is, mert egy teljes éve jelent meg az előző rész). A rajzokban Molnár Gábor remekelt, gyönyörűen uralja a manga alapú, de európai beütésekkel finomított egyéni stílusát, nagyon jó az oldalak dinamikája, sehol sem érzem, hogy ez vagy az a rajz a történeten belüli jelentőségéhez képest túl nagy vagy túl kicsit lenne. Szóval olyan szépen elgondolt az egész, miközben teljesen magától értetődően követik egymást a jelentetek. A történetnek jót tett, hogy a szereplőknek kezdi saját egyéniségük lenni, most már tényleg csak azok asszociálnak a modellként szolgáló 5Panels-tagokra, akik értik a finomabb utalásokat. De a lényeg, hogy ezek ismerete nélkül is működik a dolog.

Mintha viszont az új EpicLine-ok borítója valamivel vékonyabb papírra lenne nyomva, mint korábban, amitől felfelé kunkorodnak… De majd jól le fogom préselni.

EpicLine 17: Szekerce és Szemerce, 6. rész

Uff, fellélegeztem, már nem befelé megyünk a történetbe anélkül, hogy látnánk, merre tartunk, hanem kifelé jövünk belőle, és ha nem is sejthetjük a végét, nyilvánvalóan elkezdett kerekedni, sőt be lett ígérve a befejező rész is. A sztori ötlete ígéretes volt, aztán egyre tovább nyúlt és nyúlt, de úgy tűnik, mostanra magára talált. Szellemes és izgalmas ez az epizód, reménykedhetünk egy klassz lezárásban, és aztán Koska Zoli foglalkozhat megint valami – érzésem szerint – hozzá közelebb álló témával. Néhány rajz most is egy kicsit „túl nagy” szerintem a figurák méretéhez képest, viszont az is tény, hogy az ellenkezője jóval zavaróbb lenne.