Kedves Barta Szabolcs és Varga Bálint Bánk, nagyon szépen köszönöm nektek a tiszteletpéldányt új képregényetekből, és ígéretemhez híven írok is róla. De már most szólok, hogy nagyon jól megleszek a folytatása nélkül, adjatok inkább más kritikusnak a következőből.

Olvastam-láttam már elegendő vérengzést – szerencsére csak nem igazit – ahhoz, hogy el tudjak aludni este, és nem fogok sikítva felébredni az éjszaka közepén, ha eszembe jutnak rettenetes történetek rémisztő képei. Sejtem azt is, hogy valójában mindketten roppant jámbor emberek vagytok, akiktől távol áll a fizikai erőszak tényleges alkalmazásának még a gondolata is, és kiválóan szórakoztatok, amíg megírtátok-megrajzoltátok ezeket az eltúlzott borzalmakat.

Látom, van erre igény. Már előzetesen sokan érdeklődtek a kiadványotok iránt, és mondtátok, szépen fogyott is a rendezvényen. Vívódó lelkem mélyén ez kissé megijeszt, bár ilyenkor mindig nyugtatgatom magamat, hogy ez is csak a korunkra oly jellemző eszképizmus egyik fajtája, és egyes pszichológus iskolák szerint minél több horrort tapasztalunk meg közvetve képregényekben, filmekben és videojátékokban, annál kevésbé vagyunk hajlamosak elkövetni mindenféle csúnya dolgokat. Igaz, más iskolák meg pont az ellenkezőjét állítják, de gondolom, odáig ők sem mennének, hogy a Nekroninhoz hasonló képregényeket tegyék felelőssé a világ minden beteg és gonosz sorozatgyilkosának a tetteiért.

Persze lehetne magyarázni, hogy azért szól is ám valamiről ez a képregény, vannak benne igazi karakterek és valódi konfliktusok, és a zsáner értői biztos találnak benne jó kis kifordított kliséket és összekacsintásokat. De nekem nagyon nehezemre esne meglátni mindezeket, és illetlenség is lenne, ha érdeklődést tettetnék irántuk.

Eszem ágában sincs azt mondani, hogy ne készüljenek ilyen képregények, és azt sem, hogy aki ilyenek készítésében leli örömét, ne tegye, és álljon át most azonnal mélyen intellektuális, szatirikus és empatikus, önéletrajzi ihletésű vagy dokumentarista szándékú művek sorozatgyártására. Hogy engem most már amazok jobban érdekelnek, mint a szuperhősös, a horror, a fantasy vagy a sci-fi legújabb csúcstermékei, csupán az én sajátos egyedfejlődésemről vagy a közelgő nyugdíj felé hanyatlásomról mond el valamit, mások meg másfelé haladnak.

Őszintén kívánok nektek sok sikert, rengeteg olvasót és remélhetőleg némi anyagi elismerést is, látszik, hogy megdolgoztatok érte. A kiadványotok kivitelezése impozáns, más hazai próbálkozásokkal ellentétben nem ütne el az amerikai comic bookok átlagától, kis szerencsével még exportképes is lehet a második ligában.

Ui: Küldök nektek ajándékba négy-öt tucat vesszőt, és kérjetek meg egy szerkesztőt, hogy segítsen beleilleszteni a szövegbe, ő meg fogja találni a helyüket.