(A cikk eredetileg a Buborékhámozó képregényes szaklap/fanzin 8. számában jelent meg.)

Bár más népek fiai – beleértve a magyarokat – hajlamosak beképzeltnek tartani a franciákat, azt azért meg kell hagyni nekik, hogy önmaguk kifigurázásában világbajnokok. Senki nem bánik olyan kíméletlenül honfitársaival, mint egy francia humorista. Ennek a szép hagyománynak képregényes bizonyítékát is láthattuk éveken keresztül a Kretén magazinban: Robert és Raymonde Bidochon 27 alkalommal, összesen 140 oldalon keltették nálunk rossz hírét az átlagos franciának...

Christian Binet első humoros rajzai már 14 éves korában megjelentek. Először építészkarra járt, majd kitanulta a sajtórajzot, és ettől kezdve számos újságnak és magazinnak dolgozott – még a katonai szolgálat idejét is főként a francia hadsereg lapjának az illusztrálásával töltötte. Hamar belekóstolt a képregénybe is, első figurája egy Poupon la Peste nevű elviselhetetlen csecsemő volt. 1977-ben csatlakozott Gotlib lapjának, a Fluide Glacialnak a stábjához, és a mai napig ott jelennek meg a munkái.

Első sorozatának a főszereplője egy szuperintelligens kutya, Kador volt, akinek az előképét már meggyötörte Poupon is. Kador a világ egyetlen olyan kutyája, aki nemcsak, hogy rendszeresen olvassa Immanuel Kant műveit, de még érti is, sőt, hosszas idézeteket is elő tud adni belőle, bár mindhiába, hisz gazdáival nem tud kommunikálni.

Kador szép sikert aratott, és nem kellett sokat várni a gyűjteményes kiadásokra sem. Pechére azonban síkhülye gazdái még nála is népszerűbbekké váltak, hamarosan a nevüket is megismertük. Robert Bidochon már első színre lépésekor nagyon hasonlított későbbi önmagára, Raymonde-nak azonban csak pár hónap után sikerült eltalálni a végleges kinézetét.

Ekkor Binet már elkezdte váltogatni a 4-5 oldalas Kador és Bidochon történeteket. A végső ítéletet az Angoulême-i fesztivál zsűrije mondta ki, amikor 1978-ban Alfred-díjjal jutalmazta Bidochonékat. A sorozat további elismerésekben is részesült, 1989-ban színdarab, 1995-ben játékfilm készült belőle.

Míg a Kadorban az intellektuális állat és a bestiális emberpár ellenpontozása szolgált fő humorforrásul, a Bidochon-történetekben az olvasó saját maga az, aki „soha nem viselkedne úgy, ahogy ezek”. Az átlagfrancia ugyanis csak a nevében és életszínvonalában átlagos: valójában minden tulajdonságában mélyen alulteljesít. Bidochonék attitűdje, viselkedése, szokásainak a halmaza tükrözi ugyan a fogyasztói társadalom szellemét – nézik a tévét, társas utazásokon vesznek részt, étterembe járnak, építkeznek, beszereznek mobiltelefont és internet-előfizetést – ám mindig mindent katasztrofálisan ügyetlenül és hülyén csinálnak. Úgyhogy mégis tudja minden francia, hogy kik is azok a Bidochonék – hát a szomszédok!

(A sorozat folyamán némileg árnyalódik a kép, amennyiben egyre egyértelműbb, hogy a műveletlen ember beképzeltségét sosem látott magaslatokra emelő Robert elnyomja a valójában többnyire józan és gyakorlatias gondolkodásra képes Raymonde-ot – talán a korral Binet belátta, hogy a nőkkel kíméletesebben kell bánni.)

Az alapszituáció ugyan még egy szatírához képest is közhelyes, ám korántsem véletlen, hogy Bidochonék már harminc éve a francia humoros képregény elitjéhez tartoznak. Binet rajzstílusának az egyszerűsége ugyanis csalóka, valójában finom alapossággal kidolgozott minden egyes kép, arckifejezés, mozdulat, részlet és díszlet. Történetről történetre, kötetről kötetre talál ki újabb csavarokat: a helyzet ismerős, az fog történni, amire számítunk, és mégis minden egyes alkalommal telibe találja a rekeszizmokat.

Az egyik történetben Binet lusta volt megrajzolni a díszleteket – a tárgyakat papírcetlikre firkantott neveik helyettesítik. Az internetről szóló sztorikban a letöltések ténylegesen helyet foglalnak a nappaliban – különösen Mr. Spam érkezése okoz nagy felfordulást. Frissen szerzett mobillal a kezében Robert kétségbeesetten keres egy szabad telefonfülkét – megannyi zseniális ötlet, amire évek múlva is emlékszik a hálás olvasó.

Tagadhatatlanul szerepet játszik persze a sikerben a sorozat szabadszájúsága. A Fluide Glacial – ellentétben eredeti modelljével, a Maddel – nem ismer tabu témákat és ábrázolhatatlan élethelyzeteket, ha azokon a rajongótábor jókat tud röhögni. Van itt káromkodás, intim szőrzet, fingás, befosás, amit csak akartok. Amúgy Bidochonék házasélete az intim testrészek felfedése nélkül is bőven 18-as karikát érdemelne, hát még így, hogy semmi sem marad leplezetlen... A Kretén válogatása kicsit szemérmes volt ehhez képest.