Gotthem - kritika

gotthem1.jpgKovács Milán egészen egyedi jelenség a magyar képregényes szcénában. Míg a legtöbb gyűjtő kiadványokat vagy a megjelent kiadványok eredeti oldalait halmozza fel, minden bizonnyal Milánnak van a legnagyobb kollekciója képregényrajzolók által készített egyedi rajzokból (legalábbis idehaza). Évente többször kiutazik nemzetközi képregényfesztiválokra, ahol átveszi az interneten keresztül megrendelt rajzokat, már befutott szupersztároktól és ígéretes tehetségektől egyaránt. Ahogy Milán sem nevezhető tipikus gyűjtőnek, pár évvel ezelőtt alapított egyszemélyes kiadója, a ZSIGER.hu is nagyon egyéni utat jár be, és ennek egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka a fesztiválra megjelent újdonsága.

A Gotthem (avagy Got Them) nyilvánvalóan és bevallottan Batman-paródia, vad ugrándozás az ikonikus képregénykarakterhez kapcsolódó tárgyak, sztorielemek, mellékszereplők és konceptek között. A flúgos történet, amelynek még a minimális követéséhez is szükséges a Batman „kultúrkör” ismerete, magának a kiadóvezetőnek az agyából pattant ki, aki az utolsó oldalon jegyzetek egész sorával segíti megérteni, hogy mi miért került bele a füzetbe. Bár a címlapon ott áll a #1, kissé nehezemre esik elképzelni, hogy ez a hol szellemes, hol lapos poénparádé folytatható-e egyáltalán.

A kiadvány legfőbb attrakciója pedig az, hogy 15 különböző borítóval jelent meg. Az amerikai képregényeknél ma már igen gyakori, hogy 2, 3, 4, 5 címlapvariánst készítsenek hozzájuk – no de ezt leginkább a nagy dobásoknál, a minimum százezer példányban megjelenő füzeteknél alkalmazzák, a marketing részeként. (Általában úgy, hogy minden tizedik, századik vagy ezredik példányt díszíti az alaptól eltérő rajz, vagy konkrétan egy comic-con alkalmából készül egy különleges címlap.) No de itt mikrokiadásról beszélünk, az összpéldányszám lehet száz körül… Ilyenkor persze sokat segít, hogy a kiadó saját maga végzi a nyomdai munkálatokat.

A belső rajzokat a sokoldalúságát ismételten bizonyító Ambrus Izsák és a „szuperhősös” műfajba éppen csak belekóstoló Vincze Nóra jegyzi, a borítókhoz pedig rajtuk kívül Varga Tomit,  Cari Dee-t, Felvidéki Miklóst, Pál Szabolcsot, Juhász Ernőt, Debreczeni Sándort, Tebeli „Brazil” Szabolcsot, Vadas Mátét, Fábián „Fabe” Istvánt, Hollerbach Emilt, Jáger Attilát, Tikos Péter és Bart Glowackit kérte fel Milán. Mi több, készült egy 16. változat is, üres borítóval, ahová a vevő saját maga rajzoltathatott bármit… Nem tudom, hányan szerezték be a teljes készletet, és hány gyűjtő hánykolódott több éjen át álmatlanul, hogy melyiket vegye, melyiket kellett volna inkább vennie, miért vett vagy miért nem vett többet is… Nekem könnyű dolgom volt, adta magát, hogy a Sötét Kor rajzolójának a verzióját kérjem.

Hát kíváncsi vagyok, hogy tényleg lesz-e folytatás, bár őszintén szólva nekem ez a „trükk” így kerek.