A hazai képregénypiac elmúlt két év tele volt szinte hihetetlen szenzációkkal, elképesztő tempóban nőtt a kiadványok száma, olyan sorozatok indultak el, amelyekben nem is reménykedtünk, rég kifogyott, már használtan is aranyárban gazdát cserélő sikerekből készült új kiadás, fantáziát látott a magyar vásárlókban két nagy nemzetközi cég.

De talán a legváratlanabb fejlemény az 1980-as évek nagy kedvencének, a Kockásnak a visszatérése volt. A régi számozást folytatva, a jelleget nagyjából megtartva, és gyakoribb megjelenéssel – no meg sokkal jobb, korszerű nyomdai kivitelezésben – mint valaha.

A Kockás olyannyira fogalom volt, hogy az akkori gyerekek, ma már negyven-ötven éves felnőttek, akik időközben nagyrészt elvesztették a kapcsolatot a képregényekkel, most tömegesen térnek vissza és fedezik fel újra, hogy miért is szerették ezeket annak idején. Persze vannak köztük, akik leginkább ugyanazon karakterek iránt éreznek nosztalgiát, és kicsit nehezükre esik elfogadni, hogy azok ma már nem mindig elérhetők. De még többen vannak, akik örülnek az „újaknak” is – amelyek egyébként nem feltétlenül frissebbek, mint az annak idején a testvérpártok közötti baráti megegyezésnek köszönhetően ingyenesen a Pif-Gadgetből átvettek, csak hát politikai okokból akkoriban a fantasztikusan széles francia képregényválaszték túlnyomó részéhez nem lehetett hozzáférni.

A 2017. decemberi újraindulás óta 13 „rendes” havi és egy (negyedévinek ígért) különszám jelent meg. Ha jól számoltam, 29 különböző (27 francia-belga és 1-1 holland és szerb) sorozatból olvashattunk részeket. Ezek közt nagy visszatérő volt Pif 6, Herkules 9 és Leonard 10 résszel, de egy-egy alkalommal láthattuk már Rahant és Szilviót is. Nem volt már ismeretlen a magyar olvasók előtt Blacksad (önálló kötetek), Blueberry hadnagy (Fekete-Fehér Képregényantológia), Cubitus (avagy Porcogó, Kretén, Tiszta Dili), Gai-Luron (avagy Lurkó, Kurír, Snoopy), Kevin, a kölök (Litteul Kevin, Kretén), Kozmikus őrjárat (Cosmic Team, Kretén) és Valérian (Metagalaktika). Kid Lucky sem teljesen új nekünk, hiszen a Lucky Luke-sorozat egyik epizódjában már láthattuk a mesterlövész gyerekkori énjét, ahogy Spirou-ét is a Tiszta Diliben és a Snoopy és barátaiban. Clifton ezredesre azok emlékezhetnek, akiknek került a kezükbe a bő ötven évvel ezelőtti újvidéki Buksi. Első magyar nyelvű megjelenését köszönhetjük azonban az alábbiaknak: Agent 327 (holland), Állati dokik, Az aszfalt ördögei, Cosmik Roger, Csillagok háborgása, Freddy Lombard, Green Manor, Gurmanék, Iznogoud, Lánglovagok, Natacha, Nyomingerek, Partizánok (szerb) és Thomas Silane.

Aligha tévedünk nagyot, ha úgy véljük, ezeknek nemigen lett volna magyar megjelenésük, ha nincs a Kockás… És ez 14, avagy pont 13+1 új „találat” a magyar képregénykiadásnak.