Németh Levente laudációja elhangzott május 12-én, a képregényfesztiválon.

A Korcsmáros Pál-díj idei nyertese Farkas Lajos, az Akasztottak balladája és már három másik, Franciaországban megjelent képregény rajzolója. A díjat az alkotó emlékét ápoló családi vállalkozás, a Képes Kiadó nevében Korcsmáros Gábor adta át.

Kedves Vendégek, képregénykedvelők és rajongók, kedves Lajos!

Engem és Mészáros Jánost kértek fel arra a megtisztelő feladatra, hogy laudációt mondjunk Farkas Lajos Korcsmáros Pál-díjának tiszteletére. Általában az ilyen jellegű feladatokat kikerülöm, elbliccelem, lemondom vagy egyszerűen átpasszolom Jánosnak – mondván te vagy az író, én legfeljebb majd megpróbálom lerajzolni – több- kevesebb sikerrel…

Most azonban nem volt kérdés, hogy nekem kell ide állnom és elmondanom, miért is vagyok hardcore Farkas Lajos-rajongó.

Szóval itt állok a mester mellett, aki arra a kérdésre, hogy hogyan lesz valakiből képregényrajzoló, azt válaszolta, nagy nyilvánosság előtt (Magyar Televízió): „Rosszkor voltam rossz helyen!"

Úgy akartam kezdeni, hogy: Mit is adott nekünk a 2008-as pénzügyi válság?

Gondoltam, majd elviccelődöm kicsit, amúgy Monty Python-módra, hogy „Mit is adtak nekünk a rómaiak? Hát vízvezetéket, utakat, közbiztonságot…" Azonban akármennyire is kerestem a pozitívumokat, csak azt az egyet találtam, hogy egy fantasztikus rajzolót, aki a válság hatására kénytelen volt addig nem járt utakat keresni, mert a storyboard rajzolás, amelyet szintén ilyen magas színvonalon űzött, a recesszió miatt egyre kevesebb bevételt hozott számára.

Már sokszor elhangzott, hogy ez pont akkor történt amikor, a szintén nagyszerű rajzolónk, Futaki Attila, megszorult a határidőkkel, a Percy Jackson című képregény készítése közben, és keresett valakit, aki segíteni tudna neki. Cserkuti Dávid barátunk Lajost ajánlotta. A többi már magyar képregénytörténelem.

Összeköltöztek.

Bizony… Persze nem az összeköltözésük ténye lett képregénytörténelem, hanem a létrehozott közös alkotások, a Percy Jackson, a Conan és a Severed. Hogy melyik rajzot ki rajzolta, és húzta ki, elmondásuk szerint már néha ők sem tudják, de ez nem is lényeges. Számunkra most talán az a legfontosabb, hogy hősünket megcsapta a kilencedik művészeti ág füstje. A legkeményebb pályán, az amerikai piacon kellett teljesíteni, ahol napi egy oldal megrajzolása az elvárás. Napi egy! De Lajos elmondása szerint inkább másfél…

Ma már az európai piacon is bebizonyította fantasztikus tehetségét, hiszen a hetekben jelent meg ötödik képregényalbuma a francia piacon, mely Európa egyik legjelentősebb képregénynemzete. Ebben segítette barátja, ügynöke, Kopeczky Csaba, aki látva Lajos rajzait, a francia piacon keresett, és nem meglepő módon talált is számára munkát. Azóta az egyik legnagyobb kiadó, a Delcourt már saját „házi” rajzolójaként tekint Lajosra. Mi pedig, itthoniak, csak csodálni tudjuk.

Már régóta szerettem volna megtudni, hogyan is lehet bekerülni a „nagypályára”? Lajos elmondása szerint olyan alantas munkákkal, mint a Vörösmarty téri portrérajzolás. Ha valaki ott meg tud élni, akkor a Képzőművészeti Főiskola, ahol barátunk végzett, szinte ujjgyakorlat. Na meg sok száz oldal storyboard-rajzolás. Kiszolgálni a finnyás megrendelők időnként homályos, érthetetlen, ráadásul gyakran dramaturgiailag is hibás elvárásait, na az még az igazi kihívás.  

Úgy látom, Lajos azonban még bírja a megterhelést. S reméljük, és ígérhetem, megteszünk érte mindent, a következő években egyre több munkáját látjuk itthon is.