Livingstone – gondolatok egy képregény kapcsán

livingstone.jpgAz idei év egyik első meglepetése a Hit Gyülekezete kiadócsoportjának visszatérése a hazai képregénypiacra (néhány évvel ezelőtt az igencsak vitatható és felejthető Action Bible volt az első próbálkozásuk). Külön meglepetés a meglepetésen belül, hogy ezúttal sikerült egy igazán színvonalas művet (is) választaniuk.

A visszatérést három kötettel jelzik, mindhárom az egyik legnagyobb francia kiadó, a Glénat választékából származik. Bevallom őszintén, hogy a „Történelmet írtak” című sorozat két része (Julius Caesar és Luther élettörténete) sem első ránézésre, sem belelapozva nem keltette fel igazán az érdeklődésemet, csupán rendes iparosmunkának látszanak, számomra ismeretlen alkotóktól. Lehet, hogy egyszer majd elolvasom őket, ha hozzájuk jutok ingyen. A „Felfedezők” sorozathoz tartozó Livingstone: Egy misszionárius kalandos élete szerzőinek a neve azonban igen jól cseng, a mintaoldalak is meggyőzően hatottak, így hát jobban szemügyre vetem egy könyvesboltban, és végül a megvásárlása mellett döntöttem.

Nem bántam meg, noha kicsit más élményt kaptam, mint amire számítottam, de ennek általában inkább örülni szoktam, felfedezni mindig jó dolog.

A történelmi (tárgyú) képregényeknél óhatatlanul felmerülnek mindig ugyanazok a kérdések: mennyire hiteles a történet, milyen célból választották a szerzők az adott kort, személyiséget, eseménysort, vannak-e benne többé-kevésbé burkolt üzenetek a mának, értelmezik-e a múltat, és ha igen, milyen szemszögből. Bármennyire is tudja (elvileg) az olvasó, hogy nem történelemkönyvet fog a kezében, ismeretei nagy valószínűséggel hézagosabbak, mint a szerzőéi, és hacsak nem botlik bele valami teljesen nyilvánvaló tévedésbe vagy csúsztatásba, ösztönösen rábízza magát a mesélőre, hajlamos elfogadni igaznak és kereknek, amit kap tőle.

Egészen addig, amíg szert nem tesz további, a műnek ellentmondó, illetve következtetéseit legalábbis árnyaló ismeretekre – márpedig ilyen ismeretekre napjainkban egyálalán nem nehéz szert tenni. Minél közelebb van hozzánk időben a történelmi képregény témája, annál több az elérhető forrásmű.

A híres Afrika-kutató, Livingstone élettörténete és legendás találkozása a felkutatására küldött Stanleyvel különösen alkalmas arra, hogy ihletőként, tanulságosként vagy éppen elriasztóként hasson – pusztán nézőpont kérdése az egész.

Teljesen érhető, hogy az Aion Publishing miért pont ezt a kötetet választotta ki a sorozatból, elvégre főszereplője elhivatott keresztény misszionárius volt, aki arra tette fel az életét, hogy elérje a rabszolgaság megszüntetését Afrikában. Ez magában a képregényben kevésbé hangsúlyos, de a sorozatszerkesztő Christian Clot tárgyilagos életrajzi ismertetőiből egyértelműen kiderül.

Clot maga is felfedező, meghökkentően merész vállalkozásairól ismert, az egész sorozat ötletét ő vetette fel a Glénat-nak – Livingstone-on kívül olyan egyéniségeket mutat be, mint Marco Polo, Magellan, Darwin, Fawcett és Cartier. Nem riad vissza a váratlan választásoktól sem, így kerülhetett be a sorozatba például Arthur Rimbaud vagy Hillary serpája, Tenzing. Néhány történetet maga Clot írt, a többihez olyan jól ismert szerzőket szerveztek be, mint Didier Convard, Guillaume Dorison és a Livingstone forgatókönyvét jegyző Rodolphe.

Ha azt mondom, hogy Rodolphe impozáns művet tudhat magáénak, azzal még nem mondtam semmit, úgyhogy érdemes számszerűsíteni a dolgot. 44 éve tartó pályafutása alatt a legnagyobb francia képregényes adatbázis szerint 266 albumot írt. Ezzel ott van a legtermékenyebb nagyágyúk (Charlier, Goscinny, Van Hamme, Lécureux, Ollivier, Greg, Dufaux) nyomában, egy kategóriában olyanokkal, mint Corteggiani, Cothias, Christin vagy Pécau. Hogy mi magyarok még kevesebbet hallottunk róla, mint a fentiek többségéről, csakis annak tudható be, hogy nem volt olyan kiemelkedően sikeres sorozata, amire felfigyelt volna egy hazai kiadó – ismereteim (és a kepregenydb.hu) szerint ez az első magyar nyelvű megjelenése.

Vérbeli profiként Rodolphe (és kiváló rajzolótársa, a holland Paul Teng) igazi kalandsztorit tálal elénk. Livingstone életének izgalmas epizódjaira koncentrál, a történelmi háttér ismertetését és a felfedező motivációit inkább csak felvázolja. A felkutatására küldött Stanley esetében is megelégszik annak a jelzésével, hogy életfelfogása erőteljesen különbözik a szinte szent megszállottként tevékenykedő Livingstone-étól, a történelmi ítélkezést meghagyja az utószónak. Mint ahogy azt sem említi meg, hogy minden jó szándéka dacára egyes kortársai szerint Livingstone döntései messze nem mindig bizonyultak helyesnek, közvetve emberek halálához is vezettek. Kevés szó esik Livingstone (és Stanley) megbízóiról és támogatóiról és a brit birodalmi eszmékről, a (fehér ember általi) földrajzi felfedezések valódi tétjeiről és következményeiről.

livingstone_prev1.jpg

(Külön tanulmányt lehetne szentelni annak, hogyan változott 150 év alatt Livingstone és Stanley találkozásának az ábrázolása, amikor valószínűleg nem mondta azt, hogy „Doctor Livingstone, I presume”.)

Tessék, felfedezői kíváncsiságom máris eltérített a mesélőbe vetett bizalomtól. Ennek ellenére elfogadom, hogy egy 46 oldalas képregénynek a „kerekségre” kell törekednie. Viszont mindenkit arra biztatok, hogy ne érje be az izgalmasan szórakoztató képregénnyel, de még a pontos, de rövid ismertetőkkel sem, és folytassa a felfedezést akár csak a Wikipédia vonatkozó szócikkeivel. A legérdekesebbek szerintem a John Kirk zanzibári alkonzulról (aki valószínűleg megegyezik a képregényben Stanleyt fogadó, név nélkül szereplő karakterrel) és Livingstone-nak csak a történet végén bemutatott két afrikai segítőjéről, Chumáról és Susiról szóló ismertetők.

Összefoglalva tehát ajánlom minden képregénykedvelő figyelmébe ezt a nagyon szép kivitelezésű és roppant barátságos árú kötetet, és érdeklődve várom, hogy lesz-e folytatása a magyar nyelvű sorozatnak.

(Az illusztrációkat a kepregenydb.hu-ról kölcsönöztük.)

Bayer Antal