Már hét éve, hogy Giovannival és Antonióval elkezdtünk azon gondolkodni, milyen címekkel lehetne újraindítani Magyarországon az olasz képregények kiadását. Készítettünk egy bemutató brosúrát is, amely alapján megkérdeztük a reménybeli olvasók véleményét. A visszajelzések alapján Dylan Dog lett a befutó, és első kötetének a megjelenésével elkezdődött egy izgalmas fejezet a magyarországi képregénykiadásban. Azóta már tizenhat olasz sorozatból olvashattunk részeket négy kiadónál (a crossoverekről nem is beszélve), és a napokban következik a tizenhetedik – (jav.: a Maximum Bonelli részét képző Lilithtől eltekintve) az első, amelynek női főszereplője van.

Julia alakját Giancarlo Berardi képregényíró teremtette meg 1998-ban, nem is titkoltan pont azért, mert úgy érezte, túl kevés a női protagonista az olasz kalandképregényekben. Berardi ekkor már nagy elismerésnek örvendett a nagysikerű, különleges hangvételű Ken Parker westernnek köszönhetően, és szeretett volna kipróbálni valami egészen mást. Most már huszonharmadik éve szinte csak ezt csinálja, a havi megjelenésű sorozat minden egyes részének legalábbis társszerzője.

Hasonlóan más olasz kalandképregényekhez, a Julia is angolszász környezetben játszódik, szereplői egy része megfelel az amerikai krimikből jól ismert típusoknak. Szinte minden epizódban megjelenik Webb hadnagy, aki elismeri ugyan a profilozás hasznát, de a konkrét következtetésekkel szemben vannak kételyei, és helyettese, Irving őrmester, aki mindig a legjobb időpontban kínálja meg kávéval vagy rágógumival felettesét és a kriminológust, mielőtt eldurvulna köztük a heves vita. Jó néhány thrillerben láthattunk olyan figurát, mint Leo Baxter, a keményöklű magándetektív, akire Julia mindig számíthat. A Bonelli-sorozatok nagy részében van egy humoros karakter, ez ebben az esetben Emily, Julia tyúkanyóként aggódó házvezetőnője. A kiadói gyakorlatnak megfelelően a főbb szereplők arcvonásait ismert színészekről mintázták: Juliát Audrey Hepburn „alakítja”, Webbet John Malkovich, Irvinget John Goodman, Leót Nick Nolte, Emilyt pedig Whoopi Goldberg.

A mellékszereplőkkel ellentétben Julia Kendall korántsem tekinthető sablonosnak. A fiatal kriminológus többnyire sportosan, máskor kifejezetten elegánsan öltözik. Egy 1967-es évjáratú fehér Morgant vezet, amelyhez eltántoríthatatlanul ragaszkodik, noha a kocsi rendszeresen cserben hagyja. Főállásban az egyetemen tanít, igen népszerű a tanítványai körében. Mellette ügyészségi és rendőrségi szakértőként dolgozik. Különlegessége a sorozatnak a gyakran alkalmazott naplószerű narráció, amelyben a hősnő megosztja gondolatait az aktuális bűnügyről. Mi több, az empatikus, szinte hiperszenzitív Julia oly mélyen tud elmerülni az esetben, hogy rendszeresen rémálmokat lát, amelyeknek az áldozatok és a potenciális gyanúsítottak a főszereplői.

Berardi igazi profira valló alapossággal vetette bele magát a sorozat előkészítésébe, vendéghallgatóként látogatta a genovai egyetem igazságügyi orvostani intézetének óráit, és kiolvasta a tanszék fél könyvtárát, pszichológiai, szociológiai, pszichiátriai, ballisztikai, kriminológiai témájú műveket. Izgalmas kihívásnak tekintette, hogy női főszereplője hitelesen szólaljon meg. Ez sikerült is, a felmérések szerint a Julia különösen népszerű a női olvasók körében.

Bár a sorozatnak fontos témája a nyomozói háttérmunka bemutatása és a felderítésben, a leleplezésben, az életveszélyes rajtaütésben részt vevők közötti feszültségek érzékeltetése, a fő hangsúly a bűncselekmények elkövetőinek motivációin van. Julia munkamódszerének lényeges eleme annak a megértése, hogy milyen múltbeli események, gyerekkori traumák, magánéleti, munkaügyi vagy lélektani válságok hatására válik valakiből elborult elméjű vagy éppen hidegvérű gyilkos. Előfordulnak ugyan a sorozatban klasszikusabb krimiepizódok, amelyekben a gyilkos pénzszerzés reményében végez áldozatával, de ezek ritkábbak, illetve ezeknél is sokszor kiderül, hogy más is van a háttérben.

Julia mindig igyekszik megmenteni a sarokba szorított gyilkost, céltudatos empátiával azon dolgozik, hogy bíróság elé állhasson, és megkapja az esélyt a szembenézésre tetteivel, ne végezzen magával saját kezűleg vagy kiprovokálva, hogy lelőjék a rendőrök. De ez egy racionális hozzáállás, amely az igazságszolgáltatásba vetett hitéből fakad: valódi együttérzést az áldozatok iránt mutat, és segít a hozzátartozóiknak a gyász feldolgozásában, nem engedi, hogy eluralkodjon rajtuk akár sem a kétségbeesés, sem az önhibáztatás, sem a bosszúvágy.

Törékeny alkata sosem tartja vissza személyes biztonsága kockáztatásától, és gyakran hasznát veszi önjelölt őrangyala, Leo Baxter tanácsainak, például rizikós helyzetekben a ridiküljébe rejtett hamutartóval nem egyszer sikerül ártalmatlanítania támadóját. Legmegbízhatóbb fegyvere azonban a személyes jelenlét, a meggyőzés, a kapcsolatteremtés.

A Bonelli kiadói koncepciójának megfelelően az alapvető karakterekre az állandóság jellemző, viszonyaik sem nagyon változnak. Minden epizód megáll külön a lábán, ritkák a két vagy három köteten átívelő történetek, és a korábbi esetek szereplői is csak ritkán térnek vissza.

Az idén decemberben 267. kötetéhez érkező Julia biztos pont a Bonelli kínálatában. Tökéletesen teljesíti azt a küldetését, hogy havonta egyszer 128 fekete-fehér oldalon izgalmakkal lássa el az olvasóit. Készült belőle hat különszám is, valamint 2005-ben átvette a kiadó korábbi krimisorozatának, a Nick Raidernek a helyét az Almanacco del Giallo évkönyvekben, ezekből tíz jelent meg.

Nem beszéltünk még a rajzokról. A Bonellinél természetesnek számít a magas színvonal, és ennek az elvárásnak nagyrészt megfelel a Julia is, bár meglátásom szerint vannak olyan sorozatai a kiadónak, amelyek következetesebbek ezen a téren. Szépek a borítók, ezeket 2011-ig Marco Soldi festette, azóta Cristiano Spadonié a pálya. Úgy gondolom, Juliát, társait és a környezetét a gyakori rajzokók közül legjobban Laura Zuccheri és Claudio Piccoli találják el, illetve ínyenceknek tudom ajánlani az olyan vendégművészek munkáit, mint Sergio Toppi, Giorgio Trevisan, Corrado Roi vagy Gustavo Trigo.

Mindenesetre ennyi részből bőven tud jókat válogatni egy ideig az Anagram Comics. Az első részbe itt bele is lehet kukkantani.