2020 - a képregényalkotók véleménye, 1. rész

aztszeretemkepregenyekben.jpg

Folytatjuk 2020 kivesézését, ezúttal a képregényalkotók válaszaival. Hatan hosszabban, hatan rövidebben írták le, mi történt velük ebben az évben, reméljük, nemsokára befutnak továbbiak is. A kérdések egy részét az MKSZ Képregényblog Faceboook-csoportban gyűjtöttük, köszönet Szécsi Zoltánnak, Telek Zsuzsának, Oroszlány Balázsnak és Kenesei Jánosnak a javaslatokért.

Hány új képregényed jelent meg 2020-ban, és milyen formában (hazai önálló kiadvány, antológia, nyomtatott sajtó, külföld)? Ez több vagy kevesebb a korábbi évek átlagánál? Jelentek-e meg képregényeid újrakiadásban, és ha igen, milyen formában (könyv/újság)?

Németh Gyula: Idén jelent meg a Criminal Macabre: The Big Bleed Out (Dark Horse) gyűjteményes kiadása és a The Possessed (Clover Press) is. Mindkettőt Steve Niles írta, és összesen 140 oldal, amihez ha hozzászámolunk pár kisebb megjelenést, akkor biztos 200 oldalnyira rúg a megjelent oldalaim száma. Ez nyilván azért is rekord, mert ezek voltak az első sorozataim. (Szerkesztői megjegyzés: a kisebb megjelenésekből érdemes kiemelni a Múltébresztők című képregényt, amelyet a Mátyás templom megbízásából készített Gyula Dávid Ádámmal.)

Tebeli Szabolcs: Zéró képregényem jelent meg idén, de nem is terveztem komoly újdonságot. Egy kis pihenés jólesett a Seuso mozaik sztori után. Ez a zéró hárommal kevesebb, mint tavaly, és néggyel kevesebb, mint tavalyelőtt. De ebből a semmiből bármilyen következtetést levonni nem érdemes. Május körül történt – mialatt a babérjaimon ücsörögtem – hogy 2020-ban először kezdtem el újra gondolkodni képregények összehegesztésén. Újrakiadások: dolgoztam pár hónapot ezen az ügyön idén, úgyhogy jövőre lesz mit újra kiadni.

Molnár Gábor: Egyetlen hazai megjelenésem a Hullámtörés antológiában (5Panels) olvasható Ahol az ösvény elágazik. Ez egy részben önéletrajzi, részben Molnár Gábor (a vadász-író) életrajzi kísérleti munka. Létezik emellett még egy 2020-ban, Japánban kiadott mangaantológia (2018 Kumamoto International Manga Camp – „Thank you, Takamori!”) is, amibe bekerült egy képregényem. Habár ez még 2018-as megbízásra készült a Silent Manga Audition nemzetközi mangapályázat népszerűsítése céljából. A kiadványsorozat tudtommal nem kerül széles körű terjesztésre. Főként promóanyagként szolgál, például a Kumamotói Nemzetközi Mangafesztiválon.  Ez mindenképp több megjelenés, mint 2019-ben, mert akkor nem adtunk ki tőlem semmit. Oldalszámra ugyanott van, mint az elmúlt pár év átlaga. Újrakiadásom nem volt.

Halmi Zsolt: A Hármak képregény megjelenése után leálltam a képregényrajzolással egy időre, így nem jelent meg semmi, újrakiadásom sem volt.

Jáger Attila: Nem volt új képregényem 2020-ban. De az utóbbi években se készítettem már sok képregényt, csak pár oldalas dolgaim voltak, ami megrendelésre készült a Szépirodalmi Figyelőnek. Utánnyomások nem voltak.

Dudás Győző: Megjelent egy ötoldalas képregényem a Műút tavaszi számában, és megjelent 84 oldalnyi képregényünk Bosnyák Viktóriával közös könyvünkben, a Tikk-takk-ban (Tintató Kiadó). Ez a 84 oldal 41 önálló sztori, ugyanazokkal a szereplőkkel.

Ha szabadúszóként dolgozol: a korábbi évekhez képest hogy alakult a megbízásaid száma, és ezen belül nőtt vagy csökkent a képregényes munkák aránya? Milyen más területeken voltak munkáid (illusztráció, karikatúra, animáció, játékfejlesztés, stb.) / Ha fix munkahelyed van, és mellette készítész képregényeket: hogyan befolyásolta az életedet a járvány, megmaradt az állásod, váltottál ebben az évben, vagy kénytelen voltál alkalmi megbízásokat keresni?

Németh Gyula: A képregények mellett elég sok mindent szoktam csinálni, ha az időm engedi, a borítóktól kezdve a storyboardon keresztül a concept-ig. Idén 80-100 oldalnyi képregényt rajzoltam, de minden másban is nagyon jól el voltam látva szerencsére. Szeptemberben sokat dolgoztam a Creepshow c. horror-antológián, ami nagyon szórakoztató volt. Mindenhonnan azt hallottam, grafikus, illusztrátor, képregényes ismerősöktől, hogy nagyon jó évet zártak, de közben tudom, hogy a covid megjelenésénél nagyon sok amerikai kiadvány készítését leállították. Valószínűleg szerencse kérdése, hogy mennyire lehetett „jó számokkal” megúszni ezt az évet, és nyilván az sem mindegy, hogy ki milyen típusú munkákra nyitott.

Tebeli Szabolcs: Amióta szabadúszok, a létezés mindig csak egy szalmaszálon múlik, függetlenül attól, hogy van-e világjárvány vagy nincs. Az elfoglaltságok változatosak és nem mindig kifizetődőek, de sosem fogytak el. Csináltam egy tucat portrét, arculatot, plakátokat, appot, storyboardot, összevágtam pár filmet, szerkesztettem pár Chameleon Comix kiadványt. Ezek közül jó párat nevezhetünk képregényes jellegű munkának de befutott hozzám konkrét képregényes felkérés is. Nem lett volna rossz feladat, de lepasszoltam, mert már a láthatáron volt a Kittenberger harmadik-negyedik része. Amellett, hogy remek érzés újra visszatérni ehhez a világhoz, azért 100+ oldal elég nagy falat, úgyhogy mellette nem fér meg a fentiekből semmi más.

Molnár Gábor: A járványnak eddig nem volt hatása a megszokott életvitelemre. Az itthoni állásom megmaradt, és semmi köze a képregényhez. Helyezett lettem ugyanakkor egy pénzdíjas, házon belüli illusztrációs versenyen, amire Takamori város turizmusát fellendíteni célzó zászlórajzot kellett beadni. Nem heraldikáról van szó, hanem vidám, karikatúraszerű / mangás figurák, kedves jelenetek ábrázolásáról, amik a város jellegzetességeit mutatják be. Csak éppen nem kötetbe vagy plakátra, hanem lámpaoszlopokra feszített kis zászlókra kerülnek majd az erre kijelölt néhány utcában.

Halmi Zsolt: Nem vagyok szabadúszó, fix állandó munkám van. De mellette dolgozom cégeknek, mint alkalmazott grafikus. Így volt illusztráció, arculattervezés és hasonló munkák. Az állásom megmaradt, home office-ba mentünk át. Mellette voltak más munkáim is. Gyakorlatilag nem változott semmi a vírus miatt lévő karanténban.

Jáger Attila: Másfél éve léptem ki a fix munkahelyemről, de az egy eltervezett döntés volt, jóval a járvány kirobbanása előtt. Hozzáteszem, amikor fix munkám volt, nagyon leszívott, nem nagyon vállaltam be rajzolós megbízásokat mellette. Régebben se volt sok képregényes megrendelésem, ezen a járvány nem változtatott. 2020-ban bedolgoztam reklámügynökségnek (illusztráció és storyboard rajzolás), illetve a ZSIGER.hu kiadó (Cyan.Ninja) Allstar képregény kampányához rajzoltam egy borítót és a képregény egyik karakterét modelleztem 3D nyomtatásra.

Dudás Győző: A személyes jelenlétet igénylő munkák, mint például a rajzos-játékos, olvasásra buzdító gyermekfoglalkozások a tavaszi nagy zárás idején teljesen megszűntek, az egyéb munkák, úgy mint illusztráció és grafikai tervezés, majdnem változatlan mennyiségben jöttek.

Több vagy kevesebb időd jutott 2020-ban későbbi, reménybeli saját képregényes projekteken dolgozni?

Németh Gyula: Saját projektjeimre nem nagyon maradt idő, de – bár nem képregény, csak rokon műfaj – végre megjelent a Dr. Moreau szigete illusztrált könyvem (Cser Kiadó), amit már évek óta halogattam. Rendes bemutatót, remélhetőleg kiállítással egybekötve, csak jövőre szervezünk neki.

Tebeli Szabolcs: Az tény, hogy a beosztásom jobban függött a külső körülményektől, mint máskor. Függetlenül attól, hogy épp min dolgozom, be vagyok rendezkedve spontán katasztrófa-elhárításra. A tavaszi karantén időszakában elég gyakran volt „dobjelmindent” pillanat. Mégis, a járvány csak hab volt a tortán, nem múlt rajta semmi, legkevésbé egy reménybeli képregényes projekt.

Molnár Gábor: Jelenlegi célom a japán szerkesztői támogatás kihasználása, úgyhogy elmondhatom, szinte mást sem csináltam. Az időzónák közötti eltérés miatt sokszor még az aktuális editorommal is a civil munkahelyemen, munkaidőben, Messengeren mítingeltem (angolul), ami egy élmény. Máshogy viszont nem lehet, mert szinte minden apró döntést közösen kell meghozni. Ha ügyeskedni próbálnék, és suttyomban dolgoznám ki a mangát, hogy ezt kikerüljem, bizony átíratásra, átrajzoltatásra kerülne, szóval nincs értelme pattogni. Mindennek a célja pedig egy olyan one-shot name (rajzolt forgatókönyv) létrehozása, amit már be érdemes nyújtani a Comic Zenon szerkesztőségi ülésére, mert – legalábbis a formai követelményeket teljesítve - van esélye a hivatalos kiadásra. Eddig még egyszer jutottam el idáig, de ott kasza. Viszont mindig kapok pár értékes kritikát. Nevezhetek még pár, japán alkotók számára kiírt versenyre is, ahol a szerkesztő ugyanúgy segíthet, viszont a procedúra ugyanez, csak szigorúbb és rövidebb határidőkkel. Itt már erősen kiütközik a háttér, hogy ki az, aki ebben a közegben nőtt fel, és ki az, akinek újra kell tanulnia a képregénykészítés – különösen az írás – számos vetületét. De semmi gond ezzel. Csak tudatosulnia kell bennünk, hogy: „This is Sparta!”

Halmi Zsolt: Mivel a home office miatt falura költöztem, így több időm volt mindenre. Így az új képregényemen is tudtam végre dolgozni. Jó ideje elkészült A Halál temploma [folytatásá]nak a forgatókönyve, így végre belekezdhettem a rajzolásába.

Jáger Attila: Úgy általában kevés időm volt alkotásra, de ennek nincs köze a járványhoz. Ötletből, jegyzetből és skiccből viszont sok van, kisebb és nagyobb terjedelműre tervezett képregényig. De a nagy részükből aligha lesz mostanában valami. Viszont van egy ötlet, amiből lehetne egy 50-60 oldalas képregény és eljutott oda a pár éves tervezgetése, hogy nem tudom „nem megcsinálni”, annyira kikívánkozik. Remélem, összeáll 2021-ben.

Dudás Győző: Nincs tervben most semmi nagyívű, tervezést igénylő saját képregényes projektem.

Hatott-e rád bármi módon ihletőként a járványhelyzet és az ahhoz kapcsolódó események sora?

Németh Gyula: A járvány nagyon korai szakaszában egy Budapesten élő ír író, Declan Hannigan jelentkezett minden nap rövid covid témájú történetekkel, amik emlékeztettek kicsit az általam nagyon kedvelt Twilight Zone sorozatra. Ezeket illusztráltam, nagyon jó hangulatuk volt. Más covid témájú cuccon nem dolgoztam.

Tebeli Szabolcs: Egy-két járulékos esemény inspirált, mint a digitális oktatás és a szórakoztatóipar bukdácsolása-útkeresése úgy általában, de maga a járvány és annak kezelése semmihez se adott ihletett. Sokkal több digitális formátumú képregényt olvastam, mint az elmúlt években bármikor, ezek és más munkák is azt mutatják, hogy érdemes a jövőben közelíteni az online publikálás felé.

Molnár Gábor: Nem.

Halmi Zsolt: Művészileg nem igazán, a home office-on és a falura költözésen kívül. Hasznosan telt a karantén, rengetek olyan dolgot tudtam megcsinálni, amit nem tudtam volna, csak nyáron. Így pl otthon elkezdtem a ház felújítását, amivel nagyon sokat haladtam. Ha nem lett volna a karantén felééig sem jutottam volna.

Jáger Attila: Alkotóként rengeteg szeletét meg lehetne fogni ennek a mostani helyzetnek. De mindenhonnan a járvány folyik, rengetegen gyártanak ezzel kapcsolatos tartalmakat, úgyhogy én nem foglalkozom vele. Esetleg ha már egy lezárt történet lenne az egész, könnyebben nyúlnék a témához. Jobb lenne a rálátás.

Dudás Győző: Igen, hatott. A műutas képregényem a tavaszi karantén átvészeléséről szól.

A hazai megjelenések száma kissé meglepő módon alig csökkent, a magyar alkotásoké viszont (főleg a rendezvények hiánya miatt) megzuhant. Mi erről a személyes véleményed? Inkább örülsz a sok újdonságnak, és inspirálnak téged, vagy úgy érzed, még inkább szűkültek a megjelenési lehetőségek, nehéz lesz visszakapaszkodni a már elért szintre?

Németh Gyula: Örülök, hogy sok minden elérhető már itthon. Kényelmesebb bemenni a boltba, és leemelni az Incalt, a Blacksadet, vagy a Lee/Moebius Ezüst Utazót, mint heteket várni rájuk. A magyar képregényekről viszont azt gondolom, hogy sajnos a helyzet nem fog a közeljövőben megváltozni. Nagyon kicsi a piac, komolyabb kiadványok vagy állami vagy közösségi támogatással fognak kijönni továbbra is. Minden más pedig marad a néhány száz példánynál, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsen köztük néhány nagyon jó.

Tebeli Szabolcs: Ez egy nagyon összetett dolog, és csupán a számokból itt sem vonnék le következtetéseket. Hogy érted a „szintet”, a „megjelenési lehetőséget”? A képregény továbbra is kockázatos befektetés magyar szerzők nélkül is, de azokkal pláne. Az pedig, hogy a világjárvány miatt rendezvények sincsenek, még annál is kockázatosabb befektetést csinál belőlük mint amilyenek alapesetben voltak. Másrészt aki szeretne képregényt csinálni, az a maga útját kénytelen járni évek óta, a saját elképzeléseinek megfelelően, ebből kifolyólag kénytelen lassú lángon sütögetni a pörköltet akkor is, ha van rendezvény, akkor is, ha nincs. Akkor is, ha ragaszkodik a papírhoz, akkor is, ha csak online publikálna. Így is akadtak relatív sikerek idén is, mint Az utolsó előtti huszár sorozat-kezdemény vagy a Királyok és keresztek albumok. A szerzők nem tűntek el, a „szint”, amit elértek, nem megy sehová. Ha van szerző olyan komikkal, amit idén nem tudott kiadni, szintén nem megy sehová, és a fandom se megy sehová, akik ezekre kíváncsiak. Jönnek majd. Egyszerűen csak mindenkinek új utakat, új csatornákat kell keresni.

Molnár Gábor: Eddig sem lehetett komoly pénzszerzési lehetőségként tekinteni a saját kiadásra, úgyhogy nem szabadna, hogy a jelenlegi körülmények túl sokat számítsanak a szerzőis alkotóknak. Engem a változatlanság jobban elrémítene. Ha minden maradna a régiben. Talán egy krízis megpendít valamit bennünk, és arra ösztönöz, hogy ne csak az eddigi szintre akarjunk visszaállni, hanem azon túl tudjunk emelkedni. Jelentsen ez bármit – mindenkinek mást. Egy vastagabb bőrű, képzettebb írót, rajzolót, kereskedőt, vagy akár egy pályaelhagyót, aki másban találja meg a kiteljesedést, miután már nem emészti fel minden erejét a hobbi.

Halmi Zsolt: Én örülök a sok megjelenésnek, csak otthon nehezen tudtam beszerezni őket. A magyar szerzők megjelenése viszont visszaszorult. Elég nagy meló lesz ismét a magyar alkotók munkáit behozni a köztudatba, vagy megmozgatni az embereket majd a különböző képregényes rendezvényeken. A budapesti börze ősszel katasztrofálisan alacsony létszámú volt, míg az első debreceni börze szépen megmozgatta az embereket. Míg Kunhegyesen szinte észre sem vettük, hogy karantén van, addig Pesten érezni lehetett az emberek félelmét. Ez nagyon furcsa volt számomra. Ezen a félelmen kellene túllépni, és minden menne vissza a rendes kerékvágásba.

Jáger Attila: A jövőbeli megjelenésekkel kapcsolatban fogalmam sincs, hogy mi lesz. Alapvetően én örülök, hogy sok az itthon kiadott igényes külföldi képregény, de alkotóként kicsit sajnálom a magyar szerzői kiadványokat, mert általában nehezen tudják felvenni a versenyt a sikeres külföldi képregények iránti érdeklődéssel. Viszont jó látni, hogy a közösségi finanszírozás hatékony eszköz lehet a magyar szerzőknek is. Bár nem látok bele, de ezeknek a képregényeknek az eladásait szerintem az se befolyásolja nagyon, hogy elmaradnak a rendezvények. Megvannak a konkrét támogatók, akikhez végül eljut a képregény, ha kész van.

Dudás Győző: Nem követem az eseményeket, de logikusnak tűnik a dolog. Azt gondolom, a rendezvényekkel együtt a magyar alkotói képregények is visszatérnek majd.

A járvány miatt fokozódott-e az online megjelenéseid száma, nagyobb aktivitást fejtesz ki, például az Instagramon?

Németh Gyula: Pont az év elején voltam aktívabb Instagramon, az utóbbi hónapokban majdnem teljesen leálltam vele, de jövőre megint igyekszem kicsit gyakrabban posztolni. A Facebookon inkább konzekvensebben jelen voltam, kivéve decemberben. Lehet, hogy a járvány hatása, de idén – főleg írók – sokkal többen találtak meg mindenféle projektekkel ezen a két platformon, mint korábban.

Tebeli Szabolcs: Az aktivitásom a közösségi média platformokon minimális. Ez többnyire 4-5 Facebook csoportot jelent, és egy Twitter fiókot. Ez nem változott meg csupán amiatt, mert járvány van. Ha be szeretnék vonzani ezer tetszőleges embert a képregényes ingoványba, akkor nyilván az összes platformra egyszerre koncentrálnék, de főleg Twitchen rajzolnék megállás nélkül. Egyelőre nem fogok ilyet csinálni, de majd ha igen, az látható lesz.

Molnár Gábor: Fokozódott, de nem a járvány miatt, és nem képregényekkel. Rájöttem nemrég, hogy a rengeteg ötletelés, írás, vázlatolás és ezek folyamatos, elkerülhetetlen szerkesztése miatt már több mint egy éve nem adtam ki kész rajzot a kezeim közül. Még a Hullámtörésben megjelent pár oldalam is sokkal korábban készült! Ráálltam hát ezek tudatos pótlására. Az Epicline magazinban futó sorozatom, az 5Pallos Facebook oldala aktualitását vesztette, ezért létrehoztam egy új oldalt, ahova a rajzaimat posztolom. A tematika kötött – egzotikus állatok, paleoart, állatok és emberek kapcsolata – és Inkvarium néven találtok meg Facebookon, Instagrammon, DeviantArton.

Halmi Zsolt: Ugyanúgy voltam jelen az online térben, mint eddig.

Jáger Attila: Csináltam egy új online portfóliót az Arthungry oldalon, ahova feltöltöttem egy szűkebb válogatást a munkáimból és így tudtam nevezni az oldal felületén lebonyolított online pályázatra. De alapvetően nem lettem nagyobb „poszt-méh” a járvány alatt se.

Dudás Győző: Nem igazán.

Változott-e a technikád a 2020-ban, és mennyire van ennek köze a járványhoz?

Németh Gyula: Idén végre többet rajzoltam tussal, de ez nem köthető a járványhoz.

Tebeli Szabolcs: Kicsit mindig változtatok a munkamódszeremen. A Kittenberger harmadik és negyedik albuma már 80%ban csak digitális eszközökkel készül, papíron csupán a ceruzavázlat egy része létezik. Nem feltétlenül gyorsabb és kényelmesebb, de kétségtelen, hogy ebben az időszakban ez a legköltséghatékonyabb módszer.

Molnár Gábor: Járványtól függetlenül sokkal több színes illusztrációt készítek. Kicsit gyorsabban is vázlatolok karaktereket a sok name és karakterlap firkálás után. Ezeket viszont sokkal áttekinthetőbbé kellett tennem a „magánpraxisban” elkövetettekhez képest, mert ugye nem elég, ha csak én értem.

Halmi Zsolt: Ugyanúgy rajzolok, mint eddig. Annyi, hogy beújítottam egy XP-PEN digitális táblát. Amivel most sokat gyakorlok, hogy ráérezzek a digitális festésre is.

Jáger Attila: Nem változott. Eddig is itthon voltam aktív, ugyanúgy számítógépet vagy papírt használok, mint korábban.

Dudás Győző: Egy kicsit mindig változik, de semmi köze a járványhoz, csak az élethez.

Néhány alkotó csak rövid válaszokat küldött, ezeket itt foglaljuk össze:

- Téjlornak volt számos új megjelenése lapokban, néhány képregényét újra is kiadták, de nem tartja számon, hogy hányat, egyébként pedig mostanában főleg a webre dolgozik, kicsit nőtt is az online jelenléte. Munkamódszere, technikája nem változott.

- Sváb Józsefnek két új képregénye jelent meg a Fülesben az ősszel, volt egy jó könyvillusztrációs munkája, néhány karikatúrája a Kedvenc magazinban, és nyomdai előkészítő munkákat is vállalt. Amíg nem normalizálódik a helyzet, nem tervez megjelentetni új kiadványt. Nem növelte az online jelenlétét, nem változott a munkamódszere.

- Fórizs Gergely mostanában nem készít képregényt, főleg tankönyvekbe készít illusztrációkat, ezért a megrendeléseinek a száma nem csökkent.

- Koska Zoltán januártól márciusig rohamtempóban dolgozott még hétvégén is, hogy befejezze a Nagy Csét, aminek a megjelenése aztán fél évet csúszott a járvány miatt.

- Lanczinger Mátyásnak nem volt sem új megjelenése, sem újrakiadása. Főleg animációs területen akadtak kisebb-nagyobb tennivalói, illetve nyáron volt egy múzeumi illusztrációs munkája, ahol karikaturisztikus rajzokhoz használt képregényes elemeket, például szövegbuborékokat. „Majdnem” folytatták a Szent Márton képregényeket, de végül nem startolt el a projekt, és volt még más is, ami befuccsolt. Új projektekre nem volt ideje, fanzinokat szeretne csinálni, de ezek mindig hátrébb sorolódtak. A járvány adott neki ihletet, de ezek a rajzok egyelőre a fiókban vannak, esetleg online kerülnek ki, és általában is valamivel többet van jelen Instagramon. A sok külföldi megjelenésnek örül, különösen a Koncnak.

- Fazekas Attilának nyomtatásban csak utánközlései jelentek meg, de folyamatosan vannak képregényes megbízásai. Saját projekteken kényelmesebben dolgozik, mivel nem kellett rendezvényekhez igazodni a megjelentetésükkel.