Üdv néked, Konc / Hozsánna, Bone

foneyay.jpgSzécsi Zoltán írása.

2020 remek év volt: nagyon hosszú idő után újra megnyerte az angol bajnokságot a Liverpool FC, és végre megjelent magyarul örökös kedvenc képregényem, a Bone, a hazai keresztségben a Konc címet kapva… Egy jóval tökéletesebb világban bátran kezdhetném írásomat ezzel A Hegylakóból ismert mondatszerkesztéssel. Azonban mindannyian tudjuk, mit hozott elsősorban 2020, így jelentősebb pozitívumai itt nagyjából véget is értek.

Inkább gyorsan vissza is tekerem az idő kerekét tizennégy évvel, és bevezetésképp aránylag röviden elmesélem, hogyan is találkoztam először ezzel a számomra mindenképpen meghatározó képregénnyel. A nagy eseményre Írország egy Dublinhoz közeli, ám a külvilágtól úgy általában kissé elszigetelt pontján, a Wicklow megyei Glencree-ben került sor. Jó néhány évtizede működik itt egy béketeremtéssel és konfliktuskezeléssel foglalkozó alapítvány, amelynek 2006 szeptemberében önkéntes munkatársául szegődtem. Igazi nemzetközi társaságként segítettük a „rendes” dolgozók munkáját, sőt, a festői, dombos vidéken lévő komplexum egyik épületében együtt is laktunk.

Lassan fél éve tartott már a kaland, amikor 2007 februárjában Courtney, egy igen rokonszenves amerikai leányzó csatlakozott csapatunkhoz. Az ő csomagjából került az emeleti társalgó asztalára egy Bone-kötet. Nem is akármelyik, hanem a brutálisan vaskos One Volume Edition, amely nem kevesebb, mint 1332 (!!!) oldalon át taglalja a három kuzin kalandjait, melyeket szerzőjük, Jeff Smith 1991 és 2004 között alkotott meg. Már maga a tárgy az újdonság erejével hatott rám, mivel sose láttam még ekkora képregénykötetet. Ami azt illeti, az előző bő tíz évben leginkább csak a Kretén Magazinban olvastam képregényeket, illetve időnként levettem a polcról a még a nyolcvanas években összegyűjtött Alfákat, Kockásokat, Zórádokat és efféléket. Nem tudom, hogyan történhetett ez, talán rossz társaságba keveredtem…

boneonevol.jpg

konc1_terkep.jpg

 

 

No, de természetesen belelapoztam az impozáns papíróriásba, és először is azt láttam, hogy (a kissé baljóslatú borító ellenére) az első néhány oldalon három rajzfilmfigura afféle szituációs komédiát ad elő, sivatagban való eltévedésük okán. Ők címszereplőink, a Bone kuzinok, akiket épp kiűztek szülővárosukból a beszédes nevű Phoney (Svindli) üzelmeinek következtében. Szópárbajukat azonban hamarosan sáskahad szakítja félbe, őket pedig el egymástól. Ezután jó darabig tulajdonképpeni főszereplőnk, Fone (Füle) útját követjük, aki hegyeken átkelve egy titokzatos völgybe jut, ahol egy fokozatosan kibontakozó középkori jellegű fantasy világ fogadja. A tejesség igénye nélkül, vannak itt beszélő állatok, egy Samuel L. Jacksonra emlékeztető vörös sárkány, továbbá nagy, rusnya, szőrös patkánylények, akik azon vitatkoznak, hogy lepényt, vagy pörköltet készítsenek-e hősünkből. Természetesen nem kívánom elspoilerezni az egész cselekményt, de annyit azért még elárulok, hogy ez a bizonyos Völgy (így, földrajzi névként) lesz a további történet színhelye.

thevalley.jpg

glencree-valley.jpg

Micsoda véletlen, írországi tartózkodási helyünk is egy völgy tetején helyezkedett el. Mint már említettem, kissé eldugott hely volt ez, Dublinhoz való közelsége ellenére. Ezáltal esténként jutott idő olvasásra, és rendesen be is szippantott a mű, amint végre alaposan tanulmányozhattam. Hogy miért? Nos, Jeff Smith igazi magával ragadó epikus művet hozott létre, amely drámaisága mellett humorban is bővelkedik, elsősorban a kissé bumfordi külsejű kuzinoknak köszönhetően. Utólag, immár a szükséges képregényes ismeretek birtokában megállapítható, hogy összeházasította gyerekkori kedvencének, Walt Kelly Pogo-jának világát azokkal a fantasy képregényekkel, melyeket később a Heavy Metal magazinban olvasott például Moebius és Enki Bilal tollából. Ráadásul tette mindezt remek, lendületes vonalvezetésű, a vizuális poénokat kihangsúlyozó rajzokkal, amelyekből a gyönyörű természeti környezet sem marad ki. Emellett, fantasyről lévén szó, A Gyűrűk ura hatását sem nehéz felfedezni a történetben.

konc1_hordorev.jpg

 

Szintén alapvetően fontos, hogy a karakterek szerethetőek, és mindnyájan jól kidolgozott jellemmel rendelkeznek. A kuzinok közül Füle kezdetben az eseményekkel sodródó, muszáj-hős, de idővel, a kalandok és nehézségek sűrűjében bizonyítja rátermettségét, csakúgy, mint egy hobbit (lám-lám…). Svindli a megrögzött ügyeskedő, aki a Völgyben is nyereségvágytól fűtött terveket sző, amelyek aztán a komédia szabályai szerint szép sorjában dugába dőlnek. Bazsaly ezzel szemben derűs anarchizmustól áthatva szivarozza végig a történetet, egy bizonyos pontig legalábbis. Persze nem ők az egyedüli fontos szereplők. Itt van mindjárt az erdei kunyhóban élő lány, Tövis, és bivalyerős, kissé Popeye-re hajazó nagymamája, Róza, akikkel Füle az első kötet közepe táján akad össze. Róluk csak annyit árulnék el, hogy hamarosan a bonyodalmak középpontjába kerülnek, miközben kibontakozik jó és gonosz harca, ahogy az már a fantasy műfajában szokás.

konc1_dokkiraly.jpg

A Bone sikerének (számos Eisner-díj, világszerte több millió eladott példány) titka elsősorban talán abban rejlik, hogy Smith mítoszok és mondák kellően alapos tanulmányozása után főiskolai stripjének vicces szereplőit A Gyűrűk ura és a Csillagok háborúja mintájára olyan világba helyezte, ahol egy nagyobb, jelentősebb történet fontos szereplőivé válnak. Méghozzá olyan történeté, amelynek saját szimbólumai, mitológiája, és ezekhez kapcsolódó erős spirituális elemei vannak – egyelőre elég itt Tövis álmait megemlíteni az első két kötetből. Emellett szinte az egészet végigkíséri egy kedves, mi több, aranyos hangulat, köszönhetően például a Füle és Tövis közti kapcsolatnak, ami már első találkozásukkor megalapozódik, erőteljes vizuális eszközök használata közepette.

konc1_tovis.jpg

Egy szó, mint száz, engem igencsak magával ragadott ez a képregény. Sőt, többet is tett, mivel kedvet csinált a médium alaposabb újrafelfedezéséhez, illetve gyakorlásához a gyerek- és kamaszkori próbálkozások után. Természetesen mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy csekkoljon be a Konc kuzinokkal közös utazásra, amennyiben nyitott a fenti paraméterekre.

konc-1-tavozas-koncfalvarol.jpg

Végül essék néhány szó a magyar kiadásról is, amely a Vad Virágok Könyvműhelynek köszönhető, és persze nagyban megkönnyíti a becsekkolást. Jómagam bennfentes információk hiányában „nem láttam jönni”, de szépen illeszkedik az utóbbi évek örvendetes hazai kiadási dömpingjébe. Oroszlány Balázs fordítása (akinek egy email screenshotjának tanúsága szerint jó évtizedes ambíciója volt ez a munka) remekül visszaadja az eredeti szöveg hangulatát, beleértve annak gyakori kissé szlengízű amerikai angol fordulatait. A cím magyarítása is egyből érthetővé válik, amint összehasonlítjuk az eredeti tipográfiájával – vagyis a logószerű hatás megtartása volt a cél. Mindent egybevetve, nem zárhatom ezt az írást más konklúzióval, mint hogy végre eljött a remek alkalom a magyar képregénykedvelők széles tömegei számára a Völgybe való belépésre.

Szécsi Zoltán