A szuperhősös képregényeket valamikor régen, évtizedekkel ezelőtt elsősorban gyerekek olvasták. Aztán változott a helyzet, a gyerekeket előbb a televízió csábította el, aztán az újabb szórakozási lehetőségek, miközben kialakult egy olyan olvasóréteg, amely idősebb korában is kitartott a szuperhősös képregények mellett. Ma már az átlagos amerikai képregényolvasó harmincéves férfi, a gyerekek pedig egyre inkább filmekben és videójátékokban ismerkednek meg a szuperhősökkel. Noha a képregénykiadók immár nagy médiacsoportok kezében vannak, még mindig fontosnak tartják az alaptevékenységük folytatását. Már csak azért is, mert egy képregény elkészítése más médiumokhoz képest olcsónak számít, és az új ötleteket ezen a területen lehet a leggazdaságosabban kipróbálni.

Az az idő már aligha tér vissza, amikor a szupermarket kasszájánál sorba állás közben a gyerek berámolt pár tucat képregényt a mama bevásárlókocsijába, és valószínűleg nem csak a nosztalgia vezérli a kiadók vezetőit, amikor újra meg újra megkísérlik a legnépszerűbb karaktereiket fiatalabbak által olvasható kalandokban szerepeltetni. Ebben már régóta élen jár a Marvel, és bár a Marvel Adventures almárka nem egészen tízéves létezése után 2012-ben kimúlt, néhány évvel később Marvel Action néven elindult egy újabb próbálkozás, ráadásul ezúttal az IDW Publishinggel kötött együttműködés keretében. Ennek a sorozatnak a magyar kiadását kezdte el nemrég a Vad Virágok Könyvműhely, előbb Pókember, most pedig a Bosszúállók 7-10 éveseknek szóló kalandjait megjelentetve.

Igen, a címlapon a „Bosszúállók” név szerepel, ahogy a sikerfilmekben, nem pedig a képregényekben megszokott „Bosszú Angyalai”. És ez rendben is van, hiszen az amerikai kiadók eleve úgy pozícionálták az új képregénysorozatokat, hogy a karaktereknek a Marvel Cinematic Universe-ből megismert változataihoz kapcsolódjanak. Ennek megfelelően az első füzet főszereplői is megegyeznek azokkal, amelyek a legsikeresebbnek bizonyultak, függetlenül attól, hogy a képregényes múltjuk során mennyire erősen kötődtek az Avengers szupercsapat történetéhez: Amerika Kapitány, Vasember, Marvel kapitány (a hölgyverzió), a Fekete Özvegy, Thor és a Fekete Párduc veszi fel a harcot a gonoszokkal, jelen esetben az AIM-mel. (Ne tévesszen meg senkit, hogy a címlapon egy kicsit más a felállás: Hulkot és Sólyomszemet ezekben az epizódokban hiába keressük. Majd talán később.)

Már belelapozva is kiderül, hogy mennyire más a koncepció, mint a Marvel Adventures idején. 18-20 évvel ezelőtt még azt gondolhatták a szerkesztők, hogy elég visszatérni az 1990-es évek előtti realista rajzstílushoz, amely kevésbé domborította ki az izomzatokat és egyszerűbb panelkiosztást használt. Az új Bosszúállok rajzában viszont dominálnak a szinte karikírozott mimikai túlzások (ami főleg a fémálarcot viselő Vasember és Madame Masque esetében kissé bizarr), és a testarányok is eltérnek a megszokottól. Most ez a divat, úgy látszik.

A történetben az a feltűnő, hogy egy első számhoz képest meglehetősen adottnak veszi a főbb karakterek ismeretét, nem merül el túlságosan a ki kicsoda és mit miért magyarázatában. Ez is erősíti azt az érzést, hogy nem teljesen új olvasókat keres, hanem olyanokat, akik valamilyen más formában már találkoztak a szereplőkkel.

Még egy különbség a Marvel Adventures sorozatokhoz képest: míg a régebbi széria arra törekedett, hogy az egyes epizódok önállóan is olvashatók legyenek, a mostani részei összefüggenek, ami arra enged következtetni, hogy eleve gyűjteményes kötetben gondolkodtak. Ez a tendencia a „felnőttebb” olvasóknak szánt sorozatokban már jó ideje tetten érhető. Ez a három epizódból álló kötet is úgy végződik, hogy már előre jelzi a folytatást.

A Marvel-képregények régi rajongójaként nehezemre esik beleélni magamat ezekbe az új történetekbe, kicsit idegenek nekem ezeknek a régi ismerősöknek az új változata. Kíváncsian várom, hogy mennyire lesznek vevők rá a mai gyerekek.

A recenziós példányért köszönet a Vad Virágok Könyvműhelynek.

Bayer Antal