A Magyar Képregény Szövetség által megbízott Alfabéta-előzsűri ajánlását elfogadva a családi örökségét ápoló Képes Kiadó 2022-ben Kertész Sándornak ítélte a Korcsmáros Pál-díjat, részben korábbi munkássága elismeréseként, részben a 2021-es naptári évi kutatói és rendezvényszervezői aktivitásáért.

Kertész Sándor 1960. április 19-én született Kisvárdán. Gyerekkorától kezdve sokat rajzolt, még középiskolába járt, amikor megjelentek első karikatúrái. Felsőfokú végzettséget a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett. Szakdolgozatát „A képregények grafikai jellegzetességei” címen írta. 1981-től részt vett a dr. Rubovszky Kálmán által a debreceni egyetemen vezetett képregénykutatói projektben, valamint 1983-ban az első hazai, Nyíregyházán tartott képregénykonferencia szervezésében. Ebben az időben ismerkedett meg Zórád Ernővel, az ő biztatására kezdett el foglalkozni a képregény magyarországi történetével.

Tanulmányai befejezése után két éven át rajzot tanított, ezt követően a Kelet-Magyarország című megyei napilapnál helyezkedett el előbb újságíróként, majd tördelőszerkesztőként. 1985-ben megalapította a Kísérleti Képregény Stúdiót, amelynek lehetősége nyílt bemutatnia a munkáit egy olaszországi kiállításon. Itt ismerkedett meg Riccardo Migliori képregényiskola és kiadó vezetővel, aki ezt követően rengeteg segítséget nyújtott a modern képregénykészítés magyarországi meghonosításában, többek között egy alkotói műhely és konferencia szervezésével Gödöllőn 1987-ben.

Első kiadott képregényes munkája a Dr. Kósa Lászlóné által írt „Mesél a der, die, das” című, a német nyelvtant magyarázó kötet volt 1987-ben, amelyhez képregényes illusztrációkat készített. 1989-ben olasz barátainak támogatásával létrehozta a Linea képregénykiadót, amely európai klasszikus képregények mellett hazai alkotók új munkáit adta közre a Menő Manó és Krampusz magazinokban. Ezek a képregénylapok hamar népszerűvé váltak, de a rendszerváltás idején a hazai újságterjesztés hirtelen átalakulása kaotikus állapotot idézett elő, ami miatt Kertészéknek nem volt más választásuk, mint leállni a kiadásukkal.

Ezt követően Kertész Sándor ismét főként tanárként dolgozott a közép- és felsőoktatásban, valamint a képregény történetével és népszerűsítésével foglalkozott. 1991-ben jelentette meg az első átfogó magyar képregénytörténetet „Szuperhősök Magyarországon” címen, és kiadta barátja, Sváb József „Képregényiskola” című szakkönyvét. Képregénytörténeti könyvét folytatásokban közölte a Hajdú-Bihari Napló, ami mellé egy eredeti, 54 héten át futó képregénysorozatot is készített „Seft” címen. 1992-ben Tokajban, 1994-ben Nyíregyházán szervezett képregényfesztivált, amelyre újból eljöttek olasz barátai.

Hosszabb szünet után a 2005-ös budapesti képregényfesztiválon tért vissza a hazai képregényes élet vérkeringésébe, és elkezdte valóra váltani ambiciózus tervét egy nagyobb képregénytörténeti mű elkészítésére. Ennek az első, az 1938 és 1989 közötti időszakot átölelő kötetét 2007-ben adta ki „Comics szocialista álruhában” címen, majd 2017-ben a másodikat, „Pókember-generáció” címen – ebben napjainkig kíséri végig a hazai képregénykultúra legfrissebb fejleményeit. Legutóbbi könyve, a „Privát képregénytörténet: Keretek közt rajzolók” 2021-ben jelent meg, ebben személyes élményeit dolgozza fel, részben a még évtizedekkel korábban rögzített interjúk alapján.

Szintén 2021-ben sikerült megvalósítania évek óta dédelgetett tervét egy képregényes központ kialakítására, amire a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtárban nyílt lehetősége. A Képregénytárból kölcsönözhetők a kiadványok, amelyek egy részét hazai képregénykiadók ajánlották fel a gyűjtemény számára. A teremben egymást követik a képregényes témájú tárlatok, amelyek alkalmából meghívják Nyíregyházára a kiállító művészeket, akiknek a részvételével előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket tartanak.