Folytatjuk az online interjúsorozatot nemzetközi vendégeinkkel. Maria és Ileana Surducan Kolozsvárról érkeznek, közös munkája, a Nor vakációja a Ciceró Könyvstúdiónál jelent meg tavaly. A kérdező ismét Bayer Antal volt.

BA: Mi volt az, amitől beleszerettél a képregénybe, mint művészeti ágba vagy kifejezési formába? 

IS:  Legelőször az fogott meg, hogy létre tudok hozni egy egész univerzumot, tele elképzelt teremtményekkel és karakterekkel. Ez egy izgalmas szabadságérzet, képes vagyok elveszni a saját fantasztikus világomban, a felfedezés lehetőségei végtelenek. Amit aztán megrajzolok, csak egy ablak erre a varázslatos belső térre. És szeretem meglepni az olvasót egy abszurd vagy vicces csattanóval, úgy érzem, hogy ilyenkor elértem valamit. 

BA: Melyik képregények, karakterek és alkotók adták az első ihletet, amikor elindultál ezen a pályán?

MS: Nekem a Les cinq conteurs de Bagdad (’Az öt bagdadi mesélő’), Fabien Vehlmann író és Duchazeau rajzoló munkája.

IS: Mindketten imádtuk a Hupikék Törpikéket, az Asterix és Obelixet és a Gastont, Franquin képregényét – aztán egy adott ponton elkezdtünk kísérletezni rövid történetekkel. De igazán Joan Sfartól A rabbi macskája és Shaun Tantól az Érkezés felfedezése volt az, ami igazán felnyitotta a szememet, hogy milyen lehetőségek rejtőznek ebben a médiumban, ezek miatt akartam képregényalkotó lenni. 

BA: Ma kik a kedvenceid?

MS: Imádom a The Many Deaths of Laila Starr (’Laila Starr számos halála’, Ram V-Filipe Andrade) és a Bob Denard, le dernier mercenaire-t (’Bob Denard, az utolsó zsoldos’, Olivier Jouvray-Lilas Cognet).

IS: Az én kedvenceim jelenleg a Malgré tout (’Dacára mindennek’, Jordi Lafebre) , a Jane, le renard et moi (’Jane, a róka és én’, Fanny Britt-Isabelle Arsenault) és a Sunny mangasorozat (Taiyō Matsumoto). 

BA: Szerinted mik a Romániában készülő képregények sajátosságai a három főtípushoz képest (amerikai, francia-belga, manga)? És mi a helyzet a saját munkáddal?

MS: Ez egy érdekes kérdés. Az idősebb nemzedék, mármint a forrdalom előtti, a 70-es és 80-as évekbeli francia képregényből inspirálódott. De az új generáció? Az internet egy nyitott világ, úgyhogy mindenből hozzájutunk egy kicsit. Még mindig a franciák állnak hozzánk a legközelebb, szerintem utánuk következik a manga, és azután az amerikaiak. Ami pedig a helyi ízeket illeti… Hát, a szó igazi értelmében vett képregényipar hiányában, amiből az is következik, hogy az egyetemeken sincs gyakorlati képzés képregényből, a helyi sajátosság úgy néz ki, hogy „az alkotó fejest ugrik a mélyvízbe, és menetközben találja ki, hogy merre mit csináljon”. Sok a mesék által ihletett képregény, van néhány önéletrajz a kommunista kor árnyékából, meg történelmi képregények is (meglepő módon nem ezek dominálnak).

IS: Ahogy Maria is mondta, mivel nincs nálunk képregényipar, nincsenek képregényiskolák, a román alkotók többsége autodidakta, így például én is. Azt hiszem, ez azzal az előnnyel jár, hogy nagyon hitelesek vagyunk, friss és eredeti módon közelítünk a történetmeséléshez – viszont számos hátránnyal is, mert nem igazán tanultunk meg hatékonyan kommunikálni az olvasóközönséggel. Az első években rengeteget küszködtem azzal, hogy könnyen olvasható és érthető képregényeket készítsek, mert még nem sajátítottam el a kódrendszert. 

BA: Gyakran veszel részt képregényes rendezvényeken otthon és külföldön? Mi a véleményed a képregény szerepéről a kulturális kapcsolatokban?

MS: Elég sok képregényes rendezvényen vettem részt külföldön, elsősorban Franciaországban. És igen, szerintem a képregény egy csodálatos eszköz a kulturális kapcsolatokban. Melegen ajánlom az EU által támogatott Comics Beyond és Culture Moves Europe rezidencia és ösztöndíj programokat. 

IS: Számos francia képregényfesztiválon jártam már, nagyokon is, kicsiken is, és a Quai de Bulles Saint Malóban különös helyet foglal el a szívemben, ahogy a Château Gontier fesztivál is. Romániában kevés a rendszeres képregényes esemény. Nagy örömmel vettük részt többször is a Nagyszebeni Nemzetközi Képregényfesztiválon, de sajnos már megszűnt. Valamint voltunk ComicConon Kolozsváron és Bukarestben is, érdekes élmény volt. Néha csinálunk saját képregényes eseményt, olyan intézmények támogatásával, mint a Német Kulturális Intézet, például egyéni és csoportos kiállításokat, workshopokat, masterclassokat. Kolozsváron, ahol élünk, létezik egy képregényklub, heti találkozókkal, ezeken bármelyik alkotó vagy rajongó részt vehet.

BA: Milyen együttműködési lehetőséget látsz román és magyar képregényírók és -rajzolók között?

IS: Az első dolog, ami az eszembe jut, egy hálózatépítés alkotók számára, akik értik, milyen küzdelemmel jár, hogy nem egy olyan nyelven publikálunk, amelyet sokan értenek, mint az angol vagy a francia, ennek a korlátait, de az ebből fakadó szabadságot is. És azt hiszem, hogy az olyan projektek, mint a Beatrice Wild áldal szervezet Comixconnections utazó kiállítás, remekül megmutatják, hogy milyen szépségeket és furcsaságokat tud létrehozni a képregény a világnak ebben a szegletében.

MS: Nekem már van közös képregényem Benczédi Annával, a Vízitündér. Tudtad, hogy sokkal olcsóbb a nyomtatás, ha egyszerre több nyelven hozod ki a kötetedet? Nem csak az alkotókat, hanem a kiadókat is össze lehetne kötni.

BA: Milyen képregényed jelent meg legutóbb, és milyen projekteken dolgozol most?

MS: Az Au coeur des terres ensorcelés (’Az elvarázsolt ország szívében’) május 2-án került a francia könyvesboltokba. Ez az egyik első képregényemnek egy nagyobb méretű kiadása, új borítóval. Kelet-európai tündérmeséken alapul. Most éppen a Vízitündér harmadik kötetét kéne írnom, és mihelyst összeállt egy elfogadható forgatókönyv, Benczédi Anna el is kezdi rajzolni. Jövő év elejére van betervezve a megjelenése, francia, magyar és román nyelven.

IS: Keményen dolgozom a legutóbbi kötetem befejezésén, amely az év végén fog kijönni Franciaországban az Albin Michel Jeunesse kiadónál. Főszereplője Reko, egy vadászlány, aki a rémálmokat üldözi. Meg kell küzdenie a saját szörnyetegével, és egy meg kell mentenie egy álmokkal teli várost a baljós végzetétől. Ezt én is írtam, és úgy döntöttem, hogy hagyományos eszközökkel, vízfestékkel és színes ceruzákkal készítem el az egészet. Alig várom, hogy megjelenjen!