A Nero Blanco Comix, Bayer Antal kizárólag magyar képregényeket közlő szerkesztői magazinjának kilencedik száma a 6. Szegedi Képregényfesztiválra jelent meg, 2014 novemberében.
„Nem tartozom azok közé, akik szerint a politikát távol kellene tartani a képregénytől... Ehhez a kiadványhoz a legutóbbi választások eredményének egy rövid kommentálása adta az alapötletet. Szabó Zoltán Ádám szegedi képregényes ismerősöm tette fel a költői kérdést, hogy mi kellene Szeged független városállammá nyilvánításához. Amikor megkerestem néhány alkotót az ötlettel, mind lelkesen vállalták, bár a határidő rövidsége miatt pár szerzőről le kellett mondanunk... Hogy aztán ki mit hoz ki a témából, arról fogalmam sem volt” - írja Bayer Antal a füzet bevezetőjében.
Az antológia megint nagyon vegyes hangú és képi világú, a Nero Blanco Comix-sorozat legtöbb részével harmóniában. Sajnos ez az összhang magán a kiadványon belül épp emiatt nincs meg, a műfaji és vizuális keveredés elnyom bizonyos műveket, egyes műveket pedig – ez talán nem olyan erős – elég lett volna monitoron látni, elolvasni.
Kilenc történet van a füzetben a prológussal és epilógussal együtt. Ez a keret, mint szervező erő kevés. Nincs, ami kohéziót alakítson ki a sztorik között. Egy motívum (a cím) ehhez nem elég. Van, aki a kerettörténet szerint alkotott, van, aki ügyet se vetett rá. Az alap: Nero Blanco, egy gazdag, késő húszas-korai harmincas zsúrfiús alak, aki amióta Bayer Antal megalkotta, nem találja (de keresi) a helyét és a szerepét, beüti a fejét egy este, és ettől átkerül egy másik, valóságosnak tűnő világba, ahol egy másik bolygó hollandina, a rejtői nevű Pepita Ofélia Szeged, a függetlenedett városállam királynője. Mark Twainnek könnyebb volna fejbe kólintva egy jenkit a dínók közé visszaküldeni, mint ebből könyvet írni.