Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. A kilencedik Bobowa városához kötődik. A történet Molnár Ferenc haditudósítása alapján készült, a forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Felvidéki Miklós rajzolta meg.

(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)

"Csepella Olivér képregény tervéből nyílik kiállítás a Műhelyben.
Eszelős és szórakoztató képregény, melyben a Nyugat irodalmárai és a kávéház élőholt vendégei széklábbal és revolverrel hadonásznak a századfordulón.
A képregény elkészülésének különböző fázisait nézhetitek meg, egy kávé mellett."

Műhely kávézó, 2014. november 7-től. Megnyitó 17.30-kor. Facebook-esemény itt.

(Figyelem: az időpont megváltozott, szombat helyett pénteken, 7-én lesz!)

„Emelem poharam a legnagyobb holland művészre... Na jó, a második legnagyobbra. Először volt Rembrandt, aztán jött Typex.” - Nick Cave

Typexszel, akinek Rembrandt című 230 oldalas, színes képregénye a napokban jelent meg, Bayer Antal szakíró, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője beszélget a kiadványról a Szatyor Bárban (1111 Budapest, Bartók Béla út 36.) 2014. november 5-én este 6 órától.

A belépés ingyenes. A képregény a helyszínen 20%-os kedvezménnyel megvásárolható.

„A holland képregényrajzoló, Typex majdnem három éven át Rembrandttal élt: vele foglalkozott éjjel-nappal, esőben és szélben. Intenzív „együttélésük” eredménye ez a lenyűgöző vizuális csemege, amelyben a szerző megrajzolja „saját” Rembrandtját: a szeszélyes, hiú, arrogáns, nyers, sértődékeny, mindemellett elragadó és olykor szinte szeretni való festőt. Akit épp önnön zsenialitása tesz tönkre: nem tud mit tenni, hatalmas művésznek született.

A Rembrandt című képregény nem kulturálisan korrekt hagiografikus irat, szentéletrajz – nagyon is életszagú és direkt, rendkívül tartalmas képeskönyv azoknak, akik testközelből akarják megismerni a XVII. század egyik legnagyobb festőjét. A rajzoló mesteri módon alakítja történetét: nagyszabású és részletesen megrajzolt tömegjelenetek néha szinte absztrakt, aprólékos részletekkel váltakoznak; komor barnával telerajzolt oldalak után szinte ránk zúdul a színek kavalkádja. És ízelítőül lapozzanak csak a Rattus rattus című fejezethez – amely az amszterdami pestisjárványt idézi fel –, meglátják, Typexnél szebb patkányokat senki sem rajzol.
A Rembrandt olyan könyv, amelyet újra meg újra levesz a polcról az ember; minden erényét és csodáját csak hosszas és alapos tanulmányozás után tárja fel.” - Marijn Schapelhouman, a Rijksmuseum grafikai restaurátor osztályának vezetője

Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. Ez a történet nem kapcsolódik konkrétan egyik városhoz sem. Forrása Szádeczky-Kardoss Lajos történész Przemysltől Breszt-Litowszkig - Harcztéri élmények és lengyel-magyar történeti emlékek  könyvének Tábori tréfás történetek című fejezete. A forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt MacGill Karina rajzolta meg.

(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)

Lelkesen üdvözöltem tavaly év végén az utóbbi évek egyik legjobb Marvel-képregényének, a Fenegyereknek az induló magyar nyelvű kiadását, és reméltem, hogy szép sorjában jönnek majd a folytatások. Nos, elérkezett a Kingpin kiadó által beígért következő rész megjelentetésének az ideje, és… Hát, a kiadó állta a szavát, mégis szomorúak lehetünk egy kicsit.

Csalódottságunknak külső oka van, nevezetesen az, hogy a könyvpiaci fejlemények komoly fejtörést okoznak a kisebb kiadóknak, főként azoknak, amelyeknek a kiadványait az Alexandra-hálózat értékesíti a legnagyobb példányszámban. Márpedig a populáris, szuperhősös képregények ezek közé tartoznak. A terjesztő egyre növekvő adósságai miatt a Kingpin tavasszal már megpróbálkozott azzal, hogy új köteit más könyves csatornákon keresztül juttassa el az olvasókhoz, de ennek a hatékonysága elmaradt reményeitől. Így hát nem volt más hátra, gyorsan lépni kellett – a második Fenegyerek-kötet az újságosoknál kapható, a Marvel + kéthavi lap különszámaként.

Fenegyerek-kötetről beszéltünk, pedig a középpontban nem a különleges érzékeléssel rendelkező szuperhős áll, hanem alteregója, a vak ügyvéd. Nem a Fenegyerek, hanem Matt Murdock. Olyannyira, hogy már közelítünk a történet feléhez, amikor hősünk magára ölti jelmezét, de csak azért, hogy a sztárvendég Pókember segítségével ellássa egy szupergonosz baját, majd ismét visszatér civil énjéhez. A dramaturgia szándékos, az egész történet Murdock kettős identitásának a fenntarthatóságáról szól, hiszen egy lebukott bűnöző Fenegyerek kilétének a felfedésével próbál vádalkut kötni.

Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. A hetedik helyszíne Grybów. A történet Molnár Ferenc haditudósítása alapján készült, a forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Lakatos István rajzolta meg.

(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)

Talán Koska Zoltán az a magyar képregényalkotó, akinek a munkáiról a legtöbb kritikát írtam, aminek az az egyszerű oka, hogy az átlagot magasan meghaladó termelékenységgel rajzol. És hát ezzel összefügg, hogy bár sokszor csinál remek dolgokat, előfordul az is, hogy nem találja telibe a célt. Szerintem ez a helyzet legújabb, 56 oldalas füzetével, A halál és az iránytű-vel, amelynek a címe megegyezik Jorge Luis Borges jól ismert novellájáéval.

Ez a képregény nem egy szimpla adaptáció, hiszen a forrásműnek az átdolgozást csak keretbe foglalja, hanem inkább egy szellemi játék, amelyhez Borgestől vette az ihletet. Ezáltal rendesen fel is adja a leckét, hogy mit gondoljunk róla, miként értelmezzük, mennyire tekintsük önálló műnek, mennyire tiszteletadásnak, paródiának, bármimásnak.

Irodalmi mű átdolgozás esetében óhatatlanul felmerül a viszonyulás az eredetihez, még akkor is, ha ebben az esetben szinte „vendégszövegnek” tekinthető a merítés. Elővettem hát Borges novelláját, ami egy sziporkázó remekmű, tömény izgalom, fapofájú paródia, elgondolkodtató szellemi kihívás. Legfőbb jellemzője a rövidség, alig pár oldalban foglal össze egy fejre állított bűnügyi történetet. A szövegnek jó két harmada harmadik személyben elmondott mindentudó narráció néhány közbevetett párbeszéddel, a befejezésben pedig a hagyományos krimikből ismert nagy leleplező jelenet, azzal a csavarral, hogy nem a nyomozó fedi fel az igazságot, hanem a gyilkos meséli el neki, hogyan vezette végig az orránál fogva. Tudnivaló továbbá, hogy Borges nem szerette a hosszú történeteket, egyik kedvenc szórakozása volt több száz oldalas nem létező regényekről a cselekményt összefoglaló kritikát írni.

Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. A hatodik helyszíne a Nowy Sacz (Újszandec) városa melletti első világháborús csatatér. A történet Molnár Ferenc haditudósítása alapján készült, a forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Matheika Gábor rajzolta meg.

(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)

Nem céltudatos, de nem is teljesen véletlen, hogy legutóbbi francia beszerzéseim között három olyan kötet is szerepel, amelynek az alkotója önmagát állítja színre, személyes élményeiről számol be. Adja magát a kérdés: mennyire érdekes egy képregényrajzoló élete?

Egy lehetséges válasz szerint annyira, amennyire a szerző érdekessé teszi, lásd Boulet félfiktív történeteket mesélő blogját, amelyből a fesztiválos különkiadásnak köszönhetően a magyar olvasók is kaptak egy kis ízelítőt. Boulet azonban ebben a tekintetben a szabályt erősítő kivétel, hiszen bár a blog (be)indulása előtt sem volt ismeretlen alkotó, jelentős népszerűségre leginkább a Notes nyomtatásbeli megjelenéséve tett szert.

Lewis Trondheim, Guillaume Bianco és Aurélia Aurita ellenben más eset, sőt egymástól is különbözőek.

A legnagyobb név minden bizonnyal Lewis Trondheim, akinek Torony című ciklusából egy rész magyarul is megjelent. A francia-belga képregény jelenleg talán legtermékenyebb, a legkülönbözőbb műfajokban alkotó és a legkülönbözőbb alkalmi csoportosulásokban meghatározó szerepet játszó író-rajzoló elképesztő fantáziával rendelkezik. Ehhez képest Les petits riens (Apró semmiségek) című, már hatodik kötetnél tartó naplósorozata szinte a földhöz ragadt rögvalóság, már amennyiben persze hétköznapinak tekintjük, hogy valaki képregényrajzolásból éljen, és ennek köszönhetően járhassa be a világot, fesztiválos és egyéb szakmai jellegű meghívásoknak eleget téve.

Különlegessége még Trondheim naplóinak, hogy van egy másik állandó szereplőjük felesége és munkatársa (színezője) Brigitte Findakly személyében. Lewis és Brigitte tapasztalataiból és megfigyeléseiből az jön le, hogy tulajdonképpen egy átlagos polgári-értelmiségi házaspárral van dolgunk, akikben ugyanazok az élmények ragadnak meg és ugyanazok az aggodalmak fogalmazódnak meg, mint bármelyikünkben, csak éppen plasztikusabban tudják ezeket kifejezni. Igen távol vagyunk hát az 1960-as/1970-es évek anarchista-bohém képregényalkotóitól, akiket felháborodásaik és lelkesedéseik mozgattak.

Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. Ezúttal egy könnyedebb hangvételű történet következik, amely nem kapcsolódik konkrétan egyik városhoz sem. Forrása Szádeczky-Kardoss Lajos történész Przemysltől Breszt-Litowszkig - Harcztéri élmények és lengyel-magyar történeti emlékek  könyvének Tábori tréfás történetek című fejezete. A forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Fritz Zoltán rajzolta meg.

(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)

A Magyar Képregény Szövetség bejelenti, hogy a 11. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált 2015. május 10-én (vasárnap) rendezi meg, ismét a Dürer Kertben. A társszervező ezúttal is a Képes Kiadó, amellyel a szövetség hosszú távú megállapodást kötött.

A most megjelent két Asterix-albummal kapcsolatos promóciónak része egy gyűjtőkártyás matricaalbum, amelyhez pedig reklámvideók is készültek. Az animációk figuraterveit, háttereit és kulcsrajzait egy képregényrajzolóként is ismert hazai illusztrátor, Cserkuti Dávid készítette - ennek örömére be is mutatunk itt néhány figuratervet.

Ha a képregény hazai helyzete akár csak kicsikét is kecsegtetne piacszerű viszonyok kialakulásával, most kritika helyett szerződést írnék, méghozzá nagy sietve, hogy minél hamarabb lekössem a fiatal tehetségek szabad kapacitását. De mivel ennek még mindig nem látom nyomát, tudomásul kell vennem, hogy a szerzői szcénán belül mindenki azt csinál, amit akar, és úgy, ahogy akarja.

Maradunk tehát a kritikánál.

Nemrég egy mást témákat is érintő vitában a Facebookon szó esett arról, hogy kell-e egyáltalán képregénykritika, illetve hogy ha már egyszer létezik, kinek szól, az alkotóknak vagy az olvasóknak. Megkaptam azt az oldalvágást is, hogy nehéz a kedvemre tenni, mindenben megtalálom a hibát, és maximum a haverokat dicsérem.

Nos, bár véleményem szerint a kritika főként az olvasók tájékoztatását szolgálja, a nagyon alacsony példányszámban megjelenő képregényeknél ezt nehéz értelmezni, hiszen az 50-100 darabot többnyire borítékolhatóan mindig ugyanazok a gyűjtők és érdeklődők vásárolják meg, és nincs az a kritika, ami erről le tudná beszélni őket. (És ez fordítva is igaz: olyat sem látott még a világ, hogy egy lelkes műbírálat hatására a nagyközönség rohammal igyekezne bevenni egy képregénybörzés standot, a szakmai elismerés legfeljebb egy hasonló mértékű utánnyomást tudott eddig kiváltani.)

Nem alaptalan tehát feltételezni, hogy az én kritikáim az első és valószínűleg legterjedelmesebb, legrészletesebb visszajelzések az alkotók számára. Akikkel többnyire személyesen is ismerjük egymást, és remélem, mindannyian tudják rólam, hogy a megjegyzéseim, javaslataim egy idealizált, de széles palettát átfogó képregénykoncepcióból fakadnak, nem pedig egy kizárólagosan járható út szigorú értelmezését kérik számon.

A bő lére eresztett felvezetés után pedig rögtön azzal nyitok, hogy egy olyan alkotót fogok bírálni, akit dicsérni szoktam, és egy olyat fogok vállon veregetni, akinek a korábbi munkáiról nem tudtam sok jót elmondani.

Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. A negyedik Biecz városához, illetve az 1915. májusi gorlicei áttöréshez kapcsolódik. A történet Molnár Ferenc haditudósítása alapján készült, a forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Németh Gyula rajzolta meg.

(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)