A „saját” börzére való ráhangolódásként átugrottam egy napra Bécsbe megnézni, hogy csinálják mások. A Vienna Comixot Európa egyik legnagyobb képregényvásáraként hirdetik, kíváncsi voltam, milyen is az. Röviden: nagyon hasonlít a budapestihez, csak sokkal nagyobb.
Az élmény sorban állással kezdődik. Mivel a pesti börzén már évek óta kiadói árusként nyitás előtt be tudok rendezkedni, csak a standomhoz csapzottan, lihegve érkező vásárlóktól tudom, hogy mennyit kellett várniuk, hogy bejussanak. Nos, most megtapasztaltam saját bőrömön ezt az érzést: kerek egy órába telt, mire beléphettem a MGC Halle épületébe. Ott már csak pár perc, és a két jegyárus egyikénél fizethettem, egy rendező lepecsételte a csuklómat, és irány az emelet.
De azért térjünk csak vissza a sorban álláshoz. Biztos gyakorlott börzére járók voltak a közelemben, mert senki sem türelmetlenkedett, vidáman elbeszélgettek, fotózkodtak a rendszeresen kijövő cosplayerekkel. Akik között egyértelműen felülreprezentáltak voltak a honfitársaink. Lehetett abban valami sajátságos az osztrákok számára, hogy állig felfegyverzett rohamosztagosok járkálnak fel-alá, és egy érthetetlen nyelven kiabálnak egymásnak.
