Az Alfabéta-jelöltekkel készült gyorsinterjúk utolsó részében a Papírmozi 6. számában megjelent 48-asok: Kártyaparti a Károlyi-palotában című 5 oldalas kép-novella készítői, Bayer Antal író és Varga Zsolt rajzoló kapnak szót.
Hogy készült, miért készült, hová készült, mennyi idő alatt készült el az Alfabéta-jelölt képregényed?
Varga Zsolt: Eredetileg a Pinkhell részére készült,de sajnos a rengeteg egyéb projekt miatt nem tudtam befejezni lapzártáig. Ekkor ajánlotta fel Tóni, hogy a Papírmoziban megjelenhet, ha befejezem.Így mégis lehetőség nyílt arra hogy publikálva legyen. Digitális formátumban készült.A hangulat miatt kialakítottam amolyan "rézkarcszerű" megoldást. Ezzel tónusoztam. Megszakításokkal, több szakaszban dolgoztam rajta,de összevéve kb. egy munkahét biztos kellett hozzá.
Bayer Antal: Én kicsit messzebbről indítom a "Kártyaparti" történetét. Ez a harmadik 48-asok epizód, az első kettőt Jámbor Lajos rajzolta, és eredetileg valóban a Pinkhell 8-ba készült volna, egyszerre jelent volna meg a második epizóddal (A földgömb). A 48-asok lényegében a forradalom és szabadságharc híres személyiségeinek az egyéni történetéről szól, azokról a kisebb-nagyobb, összességükben meghatározó momentumokról, amelyek "48-asokká" tették őket. A történetek részben valóságosak, ami úgy értendő, hogy tényekből indulnak ki, de nem biztos, hogy ezek a jelenetek valóban így történtek meg az életben - azt viszont bátran állíthatjuk, hogy megtörténhettek volna. A Kártyaparti esetében az ihletet a Kazinczy utcában látható emléktábla adta, amelyet a magyar kártya feltalálójának állítottak. Az ötlettől a forgatókönyvig elég hosszú idő telt el, mert igyekeztem a lehető leghitelesebb környezetet teremteni, például utánanézni, hogy a szereplők mikor és hol lehettek együtt, ki hány éves volt ekkor, hogy nézhettek ki az eredeti kártyák, és így tovább*. Aztán a forgatókönyv kidolgozása már nem tartott sokáig. Zsoltot Tikos Péter, az MKA akkori elnöke ajánlotta a figyelmembe, és a csúszástól eltekintve remek élmény volt vele dolgozni. Miközben tökéletesen követte a forgatókönyvet, egy olyan grafikai stílust teremtett, amely kiválóan passzol a sztori hangulatához. (Azért kár, hogy nem lett színes...)
Milyen volt a fogadtatása, kaptál visszajelzéseket, kritikákat?