A 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra érkező lengyel vendégek közül elsőként Paweł Timofiejuk kiadóvezetővel és íróval készítettünk interjút e-mailben.

Bayer Antal: Kiadói szemmel milyennek látod a képregény helyzetét Lengyelországban? Mik a trendek, melyek a legnépszerűbb kategóriák, és melyek a jellemző példányszámok?

Paweł Timofiejuk: Az elmúlt pár évben stabilizálódott a lengyel képregénypiac. A hazai alkotók széles palettát képviselnek, szerepelnek rajta a korábbi mesterek a kommunista időszakból, a középgeneráció, amelyben már szintén érett művészek vannak, és a fiatalok, akik keresik a helyüket a piacon. Jelenleg a domináns trend a média által is nagyra értékelt "graphic novel", vagyis a témájában érettebb képregény. Ezen kívül az amerikai mainstream comic és a francia-belga albumok számítanak a legnépszerűbbnek. A lengyel képregények merítenek ugyan mindkét irányzatból, de egyre világosabban látszik, hogy igyekszenek nem utánozni ezeket, hanem tipikusan lengyel témákkal, fogalmakkal dolgozni. A mangának is erős a piaci helyzete, bár a rajongói eléggé zárt csoportot képeznek, és megfigyelhető, hogy a középiskola elvégzése után többségükben felhagynak a mangák olvasásával. A jellemző példányszám a pár száztól a pár ezerig terjed. Az egyetlen kivétel a kultikus Thorgal-sorozat, amelyből bőven tízezer felett nyomtatnak.

BA: Milyen lehetőségeik vannak a lengyel alkotóknak, hány képregény jelenik meg évente? Vannak kifejezetten lengyel szerzőkre szakosodott kiadók, illetve milyen szerepet játszik a szerzői kiadás?

PT: Az utóbbi években 300-400 képregény jelent meg évente a piacon, ebből mintegy 100 a lengyel cím. Persze, nehéz megélni a képregényalkotásból, így a rajzolók közül sokan reklámügynökségeknek dolgoznak, vagy más munkát vállalnak. Kivételt jelent, ha sikerül megbízáshoz jutni bizonyos intézményektől vagy kormányhivataloktól, amelyek többnyire történelmi témájú vagy ismeretterjesztő, egyes magatartásformákat népszerűsítő képregényeket rendelnek meg. Egyre többen dolgoznak amerikai vagy francia kiadóknak, de ez még csak talán egy tucat rajzolót jelent. Jelen pillanatban nincs olyan kiadó, amelyik kizárólag lengyel alkotókat jelentetne meg, mindenki próbálja szélesíteni a kínálatát. A fanzinok kezdenek kihalni a piacról, mert a digitális nyomda lehetővé teszi, hogy jó minőségben adjanak ki képregényeket alacsony példányszámban, egyes fanzinok szerkesztői pedig már hivatásos kiadókká váltak.

BA: A kiadód olyan címeket tudott megjelentetni, mint a From Hell, a Blankets vagy a Fun Home. Te magad választod a címeket? Melyek a kiválasztási kritériumaid?

PT: Minden képregényt én magam választok ki, mert egyedül irányítom a kiadót. A legtöbb esetben az az egyetlen kritérium, hogy érdekeljen az adott képregény. Időről időre kísérletezem, és kiadok valami őrültséget, hogy lássam a piac reakcióját.

BA: Látom, hogy az egyik alkiadód Kelet-Európai képregényekre specializálódott. Érdekelne magyar szerzők kiadása?

PT: Az alkiadók működésében nem mélyültem el. Az a tény, hogy a Dolna Półka kizárólag lengyel szerzőket jelentet meg, abból fakad, hogy a vezetői maguk is fiatal lengyel alkotók. A Mroja Pressnél három munkatárssal együtt dolgozunk azon, hogy exkluzív, érdekes köteteket jelentessünk meg, ám mint kiderült, nem igazán sikerült friss elemeket hoznunk a piacra, egyszerűen csak bővítettük a kínálatot. A Timof Comicsnál a saját ötleteimet valósítom meg, és ebbe beletartoznak orosz, ukrán és szlovák alkotók is. Ahogy már említettem, ha valami igazán érdekel, komoly esély van rá, hogy megjelentessem.

BA: Mi a helyzet az elektronikus kiadással Lengyelországban?

PT: Az e-comic még csak most kezdődik nálunk. Lassan indul be, mert az olvasók nagy része megszokta, hogy egyszerűen csak lelop mindent az internetről, a terjesztői platformokat pedig inkább az érdekli, hogy pénzt keressenek, nem pedig az, hogy tisztességes együttműködési megállapodásokat kössenek a kiadókkal. Próbálunk kapcsolatot teremteni és megegyezni a Comixologyval, hogy angolra vagy franciára fordított lengyel képregényeket publikáljunk rajtuk keresztül.

BA: Alkalmilag író is vagy. Vannak állandó szereplőid, kedvenc témáid vagy műfajaid? Melyik képregényedre vagy a legbüszkébb?

PT: Azért írok keveset, mert erősen korlátozott az erre szánható időm, és csak akkor vállalok írói munkát, ha jól fizetnek érte. Ez a prózai oka a dolognak. Valamint igyekszem olyan projekteket választani, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy érdekes területről vagy ötletről tudjak elgondolkodni. Szeretek különböző történeteket írni, főleg izgalmas és drámai történeteket, de a legnagyobb eséllyel azt a történetet írom meg, amely felkelti a megbízást kínáló személy érdeklődését. Ezek többnyire társadalmi témájú és történelmi képregények, de mindegyikbe beleötvözöm a saját látásmódomat és érdekes karaktereimet. Jelenleg két történeten dolgozom, az egyik önéletrajzi témájú, a másik egy történelmi környezetben játszódó regény, krimi elemekkel, kémkedéssel, drámával megspékelve. A legbüszkébb a City Stories sorozat nyolcadik kötetében megjelent "Łódź a gázlámpák fényében" című képregényemre vagyok, amelyet Oleksij „Shakll" Czebykin rajzolt meg.

BA: Te vagy a Lengyel Képregény Szövetség elnöke. Hány tagotok van, és kik ők? Alkotók, más szakmabeliek, gyűjtők, rajongók?

PT: Jelenleg valamivel több, mint 40 tagunk van, és vannak köztük kiadók, alkotók, újságírók és rajongók. A legfontosabb, hogy mindannyian aktívan akarjuk népszerűsíteni a képregényeket, ezért vagyunk ilyen kevesen. Különböző képregényes tevékenységeket támogatunk egész Lengyelországban, és mi vagyunk a Varsói Képregényfesztivál fő szervezői, valamint díjakkal ismerjük el az előző évek legjobb képregényes teljesítményeit.

BA: Köszönjük a beszélgetést, találkozunk Budapesten!

Timof A körtefa című képregénye megtekinthető ezen a helyen.
A Timof kiadó honlapja.