Egy francia blog szerzője a minap ízekre szedte az új Batman-filmet, tucatnyi következetlenséget kérve számon rajta. Előzetesen hangsúlyozza, hogy mindezt nem a való világhoz képest, hanem a történet belső logikájához képest teszi – amely szerinte így is tele van lyukakkal, ha szabad ilyen képzavarral élni. Nosza, több se kellett a blog olvasóinak. A hozzászólók mintegy (helyesírási és nyelvtani hibák nélkül író) fele teljes egyetértéséről biztosította a szerzőt, a másik (biztos a jogos felháborodás miatt kissé kapkodva, a formára és a stílusra kevésbé adó) fele pedig elküldte melegebb égtájakra a csúnyán fölényeskedő entellektüelt.
A kommentekből nagyon úgy tűnik, a mai képregényolvasónak elsősorban izgalmas akció, belevaló karakterek és látványos grafikai kivitelezés kell, minden más tulajdonképpen felesleges kellék. Attól tartok, hogy a szuperhősös képregények írói és szerkesztői teljes mértékben tisztában vannak ezzel a befogadói igénnyel, és a történetek belső logikáját valóban csupán a drága időt rabló luxusnak tekintik. Márpedig tényleg időigényes feladatról van szó: egyetlen hosszabb forgatókönyvemben bő másfél tucat karaktert kellett mozgatnom, és újra meg újra ellenőriznem kellett, melyiket hol hagytam legutóbb, egyáltalán van-e esélye felbukkanni a következő jelenetben, milyen módon értesülhetett arról, hogy ott kell lennie, nem mondok-e ellent önmagamnak tíz oldallal később. Mindvégig attól féltem, ha hibázom, mindenki azonnal rájön, és a fejemre olvassa.
Mindezt valójában csak felvezetésnek szántam, nem igazán van köze a napokban kézhez kapott Batman-történetekhez, bár biztos, hogy ezek a gondolatok is bennem motoszkáltak olvasásuk és értékelésük közben.
Batman 12. A Night of the Owls ciklus befejeztével egy teljesen más jellegű sztorit szolgál fel Scott Snyder, és rögtön egyfajta választ is nyújt a fent feszegetett kérdésre azzal, hogy felfedi Batman titkos, földalatti kommunikációs (illetve kommunikációzavaró) hálózatnának az egyik kulcsát. A technikai részletekbe nem megy bele, ami nyilván jobb is, a felvetés mindenesetre érdekes. Ebben a történetben amúgy Batman csak mellékszereplő, az előtérbe egy Harper Row nevű lány kerül, akivel feltehetően még fogunk találkozni a későbbiekben, nem kizárt, hogy egy új segítő bevezetéséről van szó. Eddig tetszik, bár az én konzervatív ízlésem nincs elragadtatva a lány orrpiercingjétől.