Lucky Luke Pinkerton és az adatgyűjtés ellen - kritika
Amikor megtudtam, hogy a következő Lucky Luke-epizód megírására a Daniel Pennac-Tonino Benacquista párost kérték fel, megörültem, mindkettőjük munkáit nagyon kedvelem. Pennac kellemesen flúgos Malaussène-regényfolyama remek olvasmány (az első része magyarul is megjelent, ahogy Pennac gyerekkönyveiből is néhány), Benacquista pedig nagyon ért az izgalmas cselekményszövéshez, és neki sem kell átjárni a szomszédba egy kis humorért.
Ugyanakkor természetesen némi aggodalom is elfogott, hiszen René Goscinny árnyéka még 35 évvel a halála után is hatalmas, és bár nem állítom, hogy csupa gyenge és közepes epizód született volna azóta, hogy Morris úgy döntött, szerzőtársa nélkül is folytatja a magányos cowboy kalandjait, abban azért megegyezhetünk, hogy olyan telitalálati aránnyal kevesen dolgoztak, mint Goscinny. Meg hát ezerszer is bebizonyosodott, hogy képregényt írni legjobban képregényírók tudnak – azzal nyugtatgattam magamat, hogy ezen a téren egyikük sem kezdő, sőt, Benacquistának az egyik, Jacques Ferrandez rajzolóval közös munkája (L’outremangeur) a kedvenceim közé tartozik. Csak hát az saját ötletből készült, nem egy franchise alapján.
A Képregény Kedvelők Klubjának következő találkozója szeptember 7-én (pénteken), 16 óra 30-tól lesz, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.). A belépés díjtalan.
Még a júniusi anime börzén kezembe került egy szórólap, ami az augusztus 18-án megrendezésre kerülő első Cosplayer Expót reklámozta. Mivel nem vagyok nagy conra járó, nem terveztem, hogy ellátogatok rá, pláne, hogy a rendezvény elnevezéséből kiindulva arányaiban a szokásosnál is több cosplayes programra számíthattam a szakmai jellegű mangás workshopok, előadások rovására. Lehetőségem nyílt azonban kiállítóként részt venni az eseményen (erre később még visszatérek), ennek köszönhető az alábbi iromány létrejötte.
Mindenki tudja, hogy bár Mickey Mouse és Donald kacsa képregényfiguraként is ismert, mindketten rajzfilmben debütáltak. Azzal azonban valószínűleg jóval kevesebben vannak tisztában, hogy sokkal, de sokkal több képregényben szerepelt mindkettő, mint rajzfilmben, és hogy nem hazájukban a legnépszerűbbek, hanem több európai és dél-amerikai országban. Olyannyira, hogy az USA-ban készült képregények már évtizedek óta nem elegendők a kereslet kielégítésére, és külön Disney-képregénygyárak működnek Olaszországban és Dániában. Finnországban a mai napig a képregénypiac felét teszik ki Donald és barátai, Franciaországban a Disney-importok hatására indult be a nagyüzemi képregénygyártás a második világháború környékén, Chilében két forradalmár az 1970-es években annyira komolyan vette Donaldot, hogy egyenesen az imperialista propaganda mindent megrontó szócsöveként ostorozta.
A tavalyi évhez hasonlóan idén is jelen lesz a képregény és a street art a Sziget Fesztiválon, a Múzeumi negyedben.
Egy franciaországi 
Gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy szeretem a képregényeket, és hogy azzal is tisztában vagyok, a képregény formátuma nagyon sok mindenre alkalmas, így az ismeretterjesztésre is. Mégis, kissé nehezen vettem rá magamat Larry Gonick képregényes világtörténetének az elolvasására, amiben valószínűleg szerepet játszott, hogy a közel 25 éve megjelent Képregén nem hagyott bennem valami mély nyomokat. No meg hát nagy és vastag, ezáltal kevéssé alkalmas buszon olvasásra. De végül csak összeszedtem magamat, és pár hét alatt végeztem is vele.
Gyerekeknek illetve tizenéveseknek szóló képregények elkészítésére írt ki 
Pályázatot hirdet a 23. Lódzi Képregény- és Játékfesztivál rövid (maximum 8 oldalas) képregények készítésére, szabad témában és technikával. Nyomatokat és elektronikus fájlokat is kell küldeni, a regisztrációs díj 10 euró. Beküldési határidő: augusztus 31. A fesztivál időpontja: október 5-7. Részletes kiírás