Sok képregényt olvastam az utóbbi hetekben is, néhányról akadt pár gondolatom, amit nem habozok megosztani.
Kezdem a két legfrissebbel, ezeket a tegnapi magyar Valiant-premier nyugodtabb pillanataiban olvastam el.
X-O Manowar: Kard által (GooBo kiadó)
A Valiant kiadót eredetileg 1989-ben hozta létre a Marveltől kiebrudalt volt főszerkesztő, Jim Shooter. Megvásárolta néhány régi Gold Key-karakter (Doctor Solar, Magnus, Turok) kiadási jogát, és csapatával együtt kitaláltak egy sor újat. A nagy csinnadrattával beharangozott új szuperhősös univerzum eleinte elég sikeres volt, de a cég folyamatos pénzügyi nehézségei miatt állandósultak a viták, aminek az lett a vége, hogy a közismerten nehéz természetű Shootert innen is kiebrudalták. Befektető- és alkotótársai egy ideig nélküle folytatták, majd 1994-ben az Acclaim videojátékgyártó felvásárolta az egészet. A sorozatok újraindításával járó váltás azonban nem oldotta meg a problémákat, alig volt olyan cím, amely túljutott a 20. számon. Az Acclaim 2004-ben csődbe ment (bár nem kifejezetten a képregényes üzletága miatt).
Az első időszakot elég jól ismerem, a másodikat kevéssé, úgyhogy a véleményem inkább az előbbire vonatkozik. A Shooterék által elképzelt Valiant-univerzum igyekezett ugyan megkülönböztetni magát a Marveltől, és voltak egész jó ötleteik, de minden sorozat tele volt vendégszereplőkkel és kereszthivatkozásokkal, ami nagyon megnehezítette a történések követését. De ennél is súlyosabb gondot jelentett, hogy a 90-es évek elején többen is megpróbálkoztak a két nagy (Marvel és DC) hegemóniájának a megtörésével, és ezek között bizony voltak meggyőzőbbek (leginkább az Image).
Aztán 2005-ben az Acclaim árverésen értékesítette az eredeti Valiant-karakterek kiadási jogát, amelyet egy befektetőcsoport szerzett meg, és Valiant Entertainment néven új céget alapított. Nem kapkodták el a dolgot, ugyanis csak 2012-ben indították el első négy címüket. (Ugyanebben az évben Solar, Magnus és Turok kiadási joga a DreamWorks-höz került, amivel végleg eldőlt, hogy ezek a karakterek kimaradnak az új Valiant-univerzumból.)
Innentől összefoglalom, amiket a premieren hallottam a GooBo által meghívott magyar Valiant-rajongóktól (Jákói Dávid, Kiss Gábor, Pópity Egon, Kóbor Róbert, utóbbi egyben az első magyar kötet fordítója is). Az új Valiant egészen más stratégiát választott, mint elődjei, és ezzel az eredeti elképzeléssel valóban sikerül magát megkülönböztetni a konkurenciától. Ennek kiemelten fontos része, hogy folyamatos interakcióban állnak az olvasókkal – talán nem túlzás azt mondani, hogy a Valiant a(z amerikai) képregényrajongók kiadója lett.
Az új Valiantnél nincsenek végeláthatatlan és egymással összekuszálódó sorozatok, hanem szigorúan négyrészes, egymásra épülő történetekben gondolkodnak. Ezek a minisorozatok önmagukban is megállnak, bármelyik ki is hagyható. A szerkesztők nagyon odafigyelnek a sztorikra, a karakterekre és a rajzokra is, így a Valiant-olvasókat/gyűjtőket csak kellemes meglepetések érhetik.
