Lucie Lomová: Lőttek az előadásnak - kritika
Lucie Lomová nem csak azzal lopja be magát a magyar olvasók szívébe, hogy mélyen szerethető történeteket ír, ujjlenyomat-illusztráció-dedikációival szó szerint rányomja bélyegét egy-egy képregényére, ezeket látni, és lehetőleg birtokolni kell (nekem sajnos nincs belőle...)
A Papírmoziban megjelent harminc oldalas képregénye, a Tyl őrjárata friss hangot hozott a magyar nyelvű képregényirodalomba, ez nem kivételesen ritka, mégis fel lehet figyelni rá, hogy, hű, de friss ez most nekünk. Jól esik jót olvasni egy-egy ismeretlen, váratlanul felbukkanó szerzőtől – egyben kihívás is, hogy a porondon lévők tökéletesítsék tudásukat.
A májusi képregényfesztiválon személyesen bemutatkozott a mindenkivel kedves, szerény művésznő, egyben megjelent magyarul második képregénye, a Lőttek az előadásnak című bűnügyi történet.
A nyolcvan oldalon kibontott sztoriból kiolvasható, hogy írója otthonosan mozog a színházi világban, a rendőrségi eljárásrendben, a hivatalnoklétben, a késő-középkorúak és az idősek pár- és családi kapcsolataiban. Előzőleg megjelent története egy mesésebb nyomozást követett, ez konkrétabb, de ebben a történetben is van egy kis mágia. Ahogy a szerzőnő életében is.
A Salamon király kincsét hatodikos korom körül olvashattam, nagyjából egy időben Conan Doyle Sherlock Holmesaival és a Roburban (is) megjelent, Haui József-illusztrálta Elveszett világával, Beljajev Repülő- és Kétéltű emberével és csomó más ifjúsági könyvvel. Nem volt rám nagyobb hatással, mint amazok, Alan Quatermain nem volt szimpatikusabb, mint Challenger professzor vagy dr. Watson. Sőt. Nem ismerhettem fel benne Indiana Jones, Lara Croft vagy a Titkok könyvtára – az elveszett világok kalandorai – előképét, lévén egyikük se létezett még. Alan Moore sem írta még meg a LoEG-et. Nem vontam párhuzamot másokkal, élveztem az olvasást az ebédlőasztalnál, vécén vagy a paplan alatt vagy akár normális helyeken.
Nem ritka, hogy népszerű képregényfigurák mellékszereplőként kezdjék pályafutásukat. A Thimble Theater már tíz éve futott, amikor először megjelent benne későbbi sztárja, Popeye, míg Rozsomákot vagy a Megtorlót eredetileg egyszer használható karakternek szánták, és csak jó pár vendégszereplés után kaptak saját képregénysorozatot. De eszünkbe juthat a Hupikék Törpikék (eredeti nevükön Schtroumpfs) esete is, akik egy Johan et Pirlouit képregényben mutatkoztak be, és a lelkes olvasói levelek hatására kelhettek önálló életre.
Képregénypályázatot hirdet az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet az UNESCO égisze alatt megrendezett Olvasás Világnapja alkalmából.
Tekintettel a vakáció végére és az iskolakezdésre, a "Magyarok az Isonzónál" pályázatot meghirdető Nagy Háború blog és az MKSZ közös döntése alapján az eredetileg megadott helyett 2015. szeptember 6-án, vasárnap éjfélig lehet beküldeni a pályaműveket.
