Folytatjuk Matt Madden: 99 Ways to Tell a Story: Exercices in Style magyar változatának a közlését.

A Képregény Kedvelők Klubja idei első rendezvényét 2015. január 29-én 18 órakor tartja, a kArton galériában (1054 Budapest, Alkotmány utca 18.).

"Egy képregényrajongó vallomásai, avagy miért nem lettem képregényrajzoló?"  Fábián Dénes Zoltán képzőművésszel, nyugalmazott Kisképzős rajztanárral beszélget a klubvezető, Kiss Ferenc. A belépés ingyenes.

Folytatjuk a 99 Ways to Tell a Story: Exercices in Style magyar változatának a közlését. Az első (kettő) itt olvasható.

Szörnyű aktualitás. Cabu, akinek a képregényeit 1968-ban ismertem meg a Pilote-ban, a Charlie Hebdo 2015. január 7-én meggyilkolt karikaturistáinak egyike volt. Pacifista, antimilitarista, nonkonformista, egybehangzó vélemények szerint a legkedvesebb ember a világon, igazi örök tinédzser.

Miután eldöntöttem, hogy írok róla, nekirugaszkodtam a témának. Elővettem a gyűjteményemből, ami még megvan tőle, felidéztem, ami már nincs, körülnéztem a netes források között, köszönettel vettem képregényes ismerőseim küldeményeit, akik megtudták, hogy mire készülök. Jó tíz napja fogalmaztam a cikket, amikor végre beláttam, hogy ez úgy, ahogy terveztem, nem fog menni.

Nem megy, mert elképesztő, hogy mennyi mindent rajzolt, és én ennek csak a töredékét láttam. Úgy helyes, ha erre szorítkozom, és mindarról, amit másodkézből tudok, csak utalásszinten ejtek szót. Ezért hát Cabu munkásságának a jelentős részét – azt sem tudom felmérni, mekkorát – kitevő karikatúráit nem fogom tudni bemutatni, csak a képregényeit, azok közül is a legfontosabb, egész pályafutása során rendszeresen visszatérő karaktereket.

Jean Cabut 12 évesen megnyerte a Coeurs Vaillants című, képregényeket is közlő katolikus gyerekmagazin rajzversenyét, pályamunkája meg is jelent a lapban. 16 éves korában már rendszeresen dolgozott egy vidéki lapnak, majd beiratkozott egy párizsi művészeti iskolába, ám 20 évesen behívták katonának – a következő 27 hónapot Algériában töltötte. Bár a hadseregben is sikerült rajzolóként dolgoznia, ez a hosszú időszak egy egész életre szóló nyomot hagyott a világképén.

Új sorozatot kezdünk a Képregényblgon. Örömmel tudatjuk, hogy engedélyt kaptunk Matt Madden Franciaországban élő amerikai képregényalkotótól híres 99 Ways to Tell a Story: Exercices in Style című művének az elektronikus közlésére. A képregényes stílusgyakorlatok közismert Raymond Queneau munkájának a mintájára készült. Eddig franciául, angolul és japánul jelent meg nyomtatásban, több nyelvi verzió pedig előkészületben van. Nagyon jó lenne, ha magyarul is megjelenhetne kötetben - érdeklődő kiadókat nagyon szívesen látunk, a szerzővel kötött megállapodásunk értelmében segítünk a kapcsolatteremtésben.

Elsőként az alaptörténetet, a "sablont" mutatjuk be, az első variációval együtt. A továbbiakban heti két-három verziót fogunk közreadni a blogon. A fordítást és a szöveg beírását Bayer Antal készítette, a betűkészlet magyarításáért Benes Attilát illeti köszönet.

 Sablon

A január 14-én, a Francia Intézetben a Charlie Hebdóról szóló film vetítése utáni kerekasztal-beszélgetésről több hírportál is beszámolt. Három alkotó (Pápai Gábor, a Népszava karikaturistája, Marabu, a Népszabadság és a HVG karikaturistája és képregényrajzoló, Merényi Dániel, a Napirajz-képregények rajzolója, amelyek hosszabb ideje már az index.hu-n is látható) beszélt a sajtórajz hazai helyzetéről, az alkotók és a szerkesztőségek viszonyáról, a témaválasztásról, tabukról és öncenzúráról, az olvasók reakcióiról. A beszélgetést Bayer Antal, az MKSZ ügyvivője vezette. (Fotó: Hír 24, balról jobbra Merényi, Marabu, Pápai, Bayer).

A Hír 24 beszámolója

A HVG.hu beszámolója

A vetítővásznon éppen egy Napirajz látható. Fotó: Szécsi Zoltán

Tisztelgés a Charlie Hebdo áldozatai és mindazok előtt, aki életük árán védik a szólásszabadságot a világ minden táján.

18 órától filmvetítés: "Nem könnyű, ha hülyék szeretik az embert"
Daniel Leconte dokumentumfilmje (2008, 108', francia nyelven, angol felirattal, magyar hangalámondással)

A film a Charlie Hebdo magazin történetének egy fontos állomását járja körbe.  2007-ben Philippe Val, a Charlie Hebdo tulajdonosa bíróság elé kerül, amiért közzétette a 12 dán karikatúrát. Meglepő per, amelyet Daniel Leconte valós időben mutat be. A film a vallási fundamentalizmus, a sajtó, a francia társadalom véleményalkotásának kérdését járja körbe, továbbá válaszadási kísérlet arra, mit tehetnek a modern demokráciák a fundamentalizmus kihívásaival szemben. A jelenlegi helyzet még inkább rávilágít a kérdés összetettségére.

A film után vitaest: Szólásszabadság a karikatúrák fényében

Résztvevők: Pápai Gábor karikaturista (Népszava); Marabu karikaturista és képregényrajzoló (Népszabadság, HVG); Merényi Dániel képregényrajzoló (Napirajz, index.hu). Moderátor : Bayer Antal képregénykritikus, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője.

Magyar nyelven, francia szinkrontolmácsolással.

Helyszín: Budapesti Francia Intézet (1011 Budapest, Fő utca 17.) Facebook esemény itt.

A belépés ingyenes.

Mély megrendüléssel és felháborodással értesültünk a Charlie Hebdo című francia szatirikus újság munkatársai elleni barbár merényletről, a szólásszabadság, a véleményszabadság és a sajtószabadság demokratikus intézményei ellen háborús eszközökkel elkövetett támadásról. Gyászoljuk az öt meggyilkolt képregényrajzolót és karikaturistát, Charbot, Wolinskit, Cabut, Tignoust és Honorét. Bár személyesen nem ismertük, rajzaik és képregények révén barátainknak tekintjük őket. Bátor, valamennyiünket képviselő barátainknak, akik a sorozatos fenyegetések ellenére is kitartottak elveik mellett, és rendíthetetlenül kiálltak a kritika jogáért. Megsiratjuk azokat az áldozatokat is, akik munkájukban támogatták őket, vagy éppen a védelmükre siettek. Határozottan elutasítjuk, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogát bárki, bármilyen indokkal kétségbe vonja, és szavakra vagy rajzokra fizikai erőszakkal, fegyverekkel reagáljon, az életükre törjön.

A Magyar Képregény Szövetség tagjai, 2015. január 8.

Cabu, Charb, Wolinksi - a francia humoros-szatirikus képregény kiemelkedő alakjai, a Charlie Hebdo vezető munkatársai voltak. A tizenkét halálos áldozat között volt két másik rajzoló, Honoré és Tignous is.

Az öt képregényalkotó egy-egy albumának a címlapjával tisztelgünk előttük. Szándékosan válogattunk olyan munkáikból, amelyekben szó sem esik az Iszlámról, annak a jelzésére, hogy a tekintélyelvűség bármely formájára kiterjedt kritikus véleménynyilvánításuk.

Mindig az év végi összegzésből derül ki, mennyi minden történt. Így volt ez 2014-ben is. Rendezvények, kiállítások, pályázatok, szervezeti híreink az archívum alapján.

MKSZ-rendezvények:

2014. május 18: 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál a Dürer-kertben, öt külföldi vendégalkotóval, 1300 látogatóval. Az Alfabéta-díjak és a Korcsmáros Pál-díj átadása, az Art Comix pályázat eredményhirdetése.

2014. december 6.: Hungarocomix 2014 „A magyar képregény és képregényesek napja” ingyenes rendezvény a Rohamban, mintegy 500 látogatóval. Kiemelt vendégek a Nyugat+Zombik, Sanyi a bagoly és az első világháborús antológiák alkotói.

Közös szervezésű rendezvények, részvétel egyéb rendezvényeken:

2014. április: részvétel az athéni Comicdom fesztiválon. Az MKSZ-t Fritz Zoltán és Zsigó Bianka képviselte.

2014. május: a képregényfesztivált megelőzően a Szépművészeti Múzeumban tartott francia napon a Francia Intézet és az MKSZ közös szervezésében több fesztiválvendég és hazai képregényes vett részt. Az MKSZ-t Bayer Antal, Dudás Győző, Fritz Zoltán és Takács Eleonóra képviselte.

2014. június: a Petőfi Irodalmi Múzeumban az MKSZ-szel közös szervezésben Bayer Antal tartott előadást képregényes témában.

2014. augusztus: a Sziget fesztiválon a kArton sátrában a képregényes foglalkozásokon az MKSZ-t Fritz Zoltán és Takács Eleonóra képviselte.

2014. november 14: részvétel a 6. Szegedi Képregényfesztiválon, tagjaink közül Bayer Antal tartott előadást.

2014. november 14: részvétel a budapesti Sci-Fi napon, tagjaink közül Vass Róbert tartott előadást képregényes témában.

Az év folyamán nyolc alkalommal volt Drink & Draw közös (képregény)rajzolás a Rohamban, ezeknek a megszervezésében is részt vállalt az MKSZ, illetve több tagja: Dudás Győző, Szécsi Zoltán, Bayer Antal, Fritz Zoltán és Halter András.

Díjak és pályázatok:

Alfabéta-díj: az előző naptári év legjobb új magyar képregényeinek járó díjat az MKSZ által felkért zsűri A munka gyümölcse (kép-regény kategória, írta Pádár Ádám, rajzolta Molnár Gábor) és a Szekerce és Szemerce kalandjai, első epizód (kép-novella kategória, írta és rajzolta Molnár Gábor) című műveknek ítélte.

Korcsmáros Pál-díj: az előző naptári év kiemelkedő magyar alkotójának járó elismerést a díj gazdája, a Képes Kiadó Tálosi Andrásnak adta át az MKSZ által felkért zsűri javaslata alapján.

A Libri kiadó és az MKSZ márciusban közös képregénypályázatot hirdetett Art Comix címen. Az MKSZ által delegált zsűritagok Takács Eleonóra és Cserkuti Dávid voltak. A győztes A Hegy, Varga Bálint Bánk és Pintér Márk képregényterve, amelyet a Libri fog megjelentetni 2015 tavaszán.

A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány júniusban képregénypályázatot hirdetett az MKSZ szakmai támogatásával, első világháborús témában. Az MKSZ által delegált zsűritagok Szép Eszter és Vass Róbert voltak. A pályázat első helyezettje A vonal című képregény, Matuszka Máté és Kálmán Áron munkája. A díjátadóra október 15-án került sor a Szatyor Bárban. A legjobb pályaművekből novemberben kiállítás nyílt a 6. Szegedi Képregényfesziválon. Az első hat helyezett pályaműből Merénylet Szarajevóban címmel kiadvány jelent meg a decemberi Hungarocomixra.

 Kiállítások:

2014. március 16: Bukarestben megnyílt a „Márcziusi Ifjak” kiállítás. Az óriásképregényeket egy korábbi felkérésre készítették el a Magyar Képregény Akadémia és az MKSZ tagjai.

2014. március 31: a Kanadai és a Magyar Képregény Szövetség közös szervezésében „Képregény, le 9ème art en Hongrie” címen nyílt kiállítás Québecben.

2014. október 11: Megnyílt a „Honvédek és huszárok lengyel földön” című vándorkiállítás az első helyszínen, Tarnowban. A kiállítási anyagát tizenegy magyar rajzoló készítette el az MKSZ szervezésében. A projektet Takács Eleonóra menedzselte, az alkotók között szerepelt tagjaink közül Bayer Antal, Barta Szabolcs és Fritz Zoltán. A kiállítás anyaga megjelent lengyel nyelven egy katalógusban, majd decemberben magyar nyelven egy kiadványban a Hungarocomixra.

Szervezeti hírek:

2014. január: utolsó közgyűlésén az MKSZ Kulturális Egyesület kimondta a feloszlását. Anyagi vagyonát a felszámolásra fordítja, márkaneveinek a továbbvitelét azon tagjaira ruházta át, akik egy létrehozandó új szervezetben folytatni kívánják a szövetség korábbi tevékenységének egy részét.

2014. február: 16 taggal megalakult a Magyar Képregény Szövetség Civil Társaság. Ügyvivők: Bayer Antal, Fritz Zoltán és Vass Róbert.

2014. június: az MKSZ megválasztotta Szép Esztert negyedik ügyvivőnek.

2014. november: elindult az MKSZ Tumblr blogja.

A Ruróni Kensin különleges mangasorozat, nyugati olvasó számára ismeretlensége miatt is érdekes és izgalmas történelmi szituációban, nekünk kissé szokatlan jellemű karakterekkel és egy csipetnyi humorral, amelynek a forrása megint csak nem mindig egyértelmű a mi gondolkodásmódunkban. Ezek az elemek emelik ki számomra a hazai, sajnálatosan csökkentett mangakínálatból, ezért maradt meg egyetlen olyan keleti sorozatnak, amelyet rendszeresen olvasok és szemlézek.

Ám a Ruróni Kensin alapvetően mégiscsak egy szamurájmanga, látványos harcokkal, és ezek viszont, bevallom, teljesen hidegen hagynak, nagyrészt át is szoktam pörgetni a bunyós oldalakat. Csakhogy a 13. kötet második felétől kezdve szinte nincs is más a sztoriban, csak csatajelenetek…

Megpróbáltam erőt venni magamon, és rendesen elolvasni, de egy idő után feladtam, és visszatértem a gyorsított üzemmódhoz. Megértettem ennyiből is, hogy az egymást követő párbajok nem pusztán agyatlan gyepálások, hanem a két oldalon felsorakozó bajnokok motiváltságának az összehasonlítása. Kensin és társai lényegében azért győznek, mert „megfejtik” ellenségeik indokait, akik aztán kezdeti magabiztosságuk és talán nagyobb képzettségük dacára nem képesek felülkerekedni. Történik mindez a mangára jellemző vontatott történetmeséléssel, ami a műfaj kedvelőinek nagy örömet jelent, engem viszont kevésbé ragadt magával.

Az összesen 28 kötetes sorozat ismertetője alapján lesznek azért számomra érdekesebb fordulatok is a folytatásban. Csak hát évi két kötettel kicsit sokára jutunk el odáig.

Bayer Antal

Megjelent a francia képregénykritikusok szervezetének, az ACBD-nek a szokásos éves jelentése, ebből idézünk néhány érdekességet.

- A 2013-as megtorpanás után ismét nőtt az újdonságok száma. Az 5.410 új képregénykiadvány jó 4 és fél százalékkal több, mint az előző évben, bár még elmarad a 2012-es csúcstól (5.565).

- Az újdonságok megoszlása: 1.058 újrakiadás, 2.275 fordítás (főleg amerikai és japán forrásokból) és 1.485 teljesen új olyan képregény, amelynek a francia nyelvű kiadás az eredetije.

- A képregények 7,5 százalékát terjesztik alternatív módokon (webshop, rendezvény, csak egy-egy bolt).

- A négy fő kategória közül „darabra” a legerősebb a manga (1617), majd a francia-belga stílus (1579). Messze lemaradva harmadik az amerikai típusú comics (372), és ennél valamivel több (378) az egyedi vagy alternatív, a fenti három közül egyikbe sem sorolhatató „graphic novel”). (A piaci részesedés – a mangák jóval alacsonyabb átlagos ára miatt – ettől eltér.)

- A zsánereket tekintve a történelmi az első (427), a második a humor (406), ezeket követi a krimi/thriller (221) és a sci-fi/fantasy (191). Irodalmi adaptáció 166 készült (itt persze van némi átfedés egyes zsánerekkel, pl. a történelmi képregényekkel és a krimikkel).

2014-ben az alábbi (nyomtatott) újságokban és folyóiratokban jelent meg képregény. A listában nem szerepelnek a kizárólag (vagy túlnyomórészt) képregényeket tartalmazó magazinok, mint például a Garfield vagy az EpicLine.

A lista összeállításában segítséget kaptunk a Képregény Kedvelők Klubja Facebook-csoporttól. Minden további kiegészítést és pontosítást szívesen látunk.

(E: eredeti közlés, U: magyar képregény utánközlése, I: import, külföldi képregény közlése).

Országos terjesztésben kapható (vagy ingyenes) lapok:
- Füles (E, U)
- Füles évkönyve (E)
- Blikk (U, I)
- Cartoon Network magazin (I)
- Dörmögő Dömötör (E)
- Filmvilág (E)
- Galaktika (E, U, I)
- Kedvenc (E)
- Kincses Kalendárium (U)
- Magyar Szuperhős Mesék (E)
- Metropol (I)
- Móricka (E, U?)
- Műút (E)
- Nevem Senki (E, I)
- Pistike (I)
- Tapsi (I)
- Ultimate Spider-Man magazin (I)

Ritkán jönnek manapság azonnali visszajelzések az új megjelenésekről, de a Hungarocomix 2014 után alig pár nappal máris többen dicsérték Koska Zoltán „egyszemélyes antológiájának” a 10., egyben utolsó számát, a korábbiaktól eltérően egyetlen, hosszú sztorit tartalmazó Firkabúcsút.

Utolsó, vállaltan, és bármennyire is meghökkentőnek tűnik elsőre ez a szerzői döntés, érthető módon az. Valóban lezárult egy alkotói korszak, a kezdőből profi lett, a fiatalember megvonta a mérleget, és éppen erről írta meg a történetet. A Firka Comics tizedik száma az előző kilencről szól, no meg az előzményeiről, a körülményeiről, magáról Koska Zoltánról. Ilyen képregény, ilyen sorozat még sosem volt Magyarországon, máshol is legfeljebb csak hasonló.

Ez egy olyan búcsú, aminek az első, kicsit szomorú meglepődés után csak örülni tudunk. Hiszen Zoli nem megy sehová, itt marad velünk. Csak az idén ez a harmadik hosszabb kiadványa (a Pádár Ádám által írt Killer kaller és a Borgest szabadon adaptáló A halál és az iránytű után), az EpicLine-ban rajzolt Szekerce és Szemerce-epizódról és a „főzős” 5Panels-antológiában elszórt apróságokról nem is beszélve. Vannak és lesznek még itt Koska-képregények, csak éppen nem Firka Comics címen fognak futni.

A történetet olvasgatva azon is elgondolkodtam, hogy – bár az első Firka 2008-ban jelent meg – ez a tíz szám nemcsak Zolinak az elmúlt tíz évéről szól, hanem egy kicsit mindannyiunkéról, akik igyekeztünk előbbre vinni a magyar képregény dolgait. Talán mi is érettebbek lettünk közben valamennyivel.

Ja, és egyetértek a dicséretekkel, szerintem is nagyon jó lett ez az utolsó szám.

Bayer Antal

Az idén bevezetett új koncepció szerint a Hungarocomix a magyar képregényekre és képregényesekre koncentrál. És valóban, a rendezvényen csak „hazai terméket” lehetett kapni, magyar alkotók mutatták be újdonságaikat és korábbi munkáikat. A Trail című képregény első része sem szabályerősítő kivétel – ugyanis részben magyar alkotó munkája, ráadásul csak promóciós jelleggel volt jelen.

A szóban forgó magyar alkotó Tondora Judit, akit amerikai (Tales from Neverland) és indiai (Neelakshi) megbízások után ezúttal egy ausztrál kiadó talált meg: Ben Slabak, a Cloud 9 Comix nevű kiadó és digitális platform tulajdonosa, amely igen színes kínálattal rendelkezik, többek közt számos klasszikus olasz képregényt is kínál angol nyelven. És mivel Slabak ennyivel nem elégszik meg, hanem írói ambíciókat is dédelget (korábban már megjelent egy fotós útikönyve, The Beloved Land címen), innen már csak egy lépés volt, hogy képregényötletét saját kiadóján belül valósítsa meg. A közös munka (amelyben színezőként egy másik magyar alkotó, Pilcz Roland is részt vett) mostanra ért be, és a szerencsés véletlen következtében a (kis számban) nyomtatott példányok némelyike elsőként Budapestre jutott el.

Mivel pedig ezen első példányok egyike Juditnak köszönhetően „szerkesztőségünkben” landolt, nagy örömmel írunk róla.

Tondora Judit a Hungarocomixon a Trail promóciós anyagaival