A Magyar Szuperhős Mesék képregényeiről
Több országban is megpróbálkoztak már a jellemzően amerikai szuperhősös zsáner adaptálásával. Kevés sikerrel, aminek az okairól szakdolgozatnyit lehetne írni, úgyhogy ezt most mellőzném is. Magyarország sem kivétel (sem a próbálkozás, sem a sikertelenség tekintetében), és bármennyire rokonszenves a Magyar Szuperhős Mesék csapatának a lelkesedése, nem hinném, hogy ez a kiadvány hozná meg az áttörést.
Az első akadályt az alkotók húzták fel önmaguk elé azzal, hogy szokatlan módon nem képregényes, hanem illusztrált történetes formátumot választottak. Lehet, úgy gondolkodtak, hogy a magyar népmesei hagyomány alkalmas kiindulópontnak, ám attól tartok, túl távol áll egymástól a két műfaj ahhoz, hogy képesek legyenek megtermékenyíteni egymást.
Bevallom, a szöveges történetekről nehezemre esik írni. Egyáltalán nem vagyok szakértője a gyerekirodalomnak, és már azt sem könnyű felidéznem, miket kedveltek az én gyerekeim 10 éves korukban. A mesék elemzését ezért inkább átengedem azoknak, akik otthon vannak ezen a területen. Felnőtt, szerkesztői szemmel nézve annyit tudok megállapítani, hogy a szövegek (feltehetően szándékoltan) egyszerűek, és igencsak eklektikusak, ami arra enged következtetni, hogy a szerzők (Szilágyi Dénes Tibor és Medla József László) képzelőereje nagyobb, mint jártasságuk az írói szakmában. A központozáson lenne mit javítani, és talán általában is szerencsésebb lenne, ha a szerkesztést olyan valaki végezné, aki nem vett részt a szövegek megfogalmazásában.
De mivel a szerzőktől egyáltalán nem áll távol a képregény, előbb néhány ajándék mini-képregénnyel kedveskedtek a vásárlóknak, a magazin második számában pedig van egy valamivel hosszabb, hét oldalas képregény is. Mi több, a borítók és az illusztrációk elkészítésében képregényrajzolók segítségét vették igénybe.
Kultúrőrjárat
Pár hete a 6. Szegedi Képregényfesztiválon azzal zártuk a beszélgetést Csepella Olivérrel, hogy a Hungarocomixon folytatjuk, hisz addigra kiderül, hogy az akkor már biztosan sikeres 
A december 6-i Hungarocomixon 
A KépregényKedvelők Klubjának novemberi összejövetele – formabontó módon – a Fővárosi Törvényszéki Palota esküdtszéki dísztermében (Budapest, V. ker. Markó utca 27.) 2014. november 27.-én, csütörtökön 16 óra és 18 óra között kerül megrendezésre, majd 18 óra után a kArton galériában folytatódik
Bár nem minden idei kiadványáról tudtam csak jót írni, ahhoz nem férhet semmi kétség, hogy a Kingpin kiadó remek évet zárt – és ennek méltó megkoronázása a napokban megjelent „klasszikus” Pókember különszám. Egy olyan, közel 120 oldalas füzet, amelyben találkozik a rajongók kiszolgálása a legjobb Marvel-történetek bemutatásának a küldetésével.
Az Anne Frank életrajzzal gyakorlatilag egyszerre jelent meg egy másik képregény, a Családi titok. Sok köztük a hasonlóság: mindkettőnek kiadója/támogatója az Anne Frank Ház alapítvány, mindkettő Hollandiában játszódik a második világháború idején, mindkettő ismeretterjesztő-oktató szándékkal készült, mindkettőnek az alkotói ismert, rutinos képregényalkotók. Ha valaki azonban a sok hasonlóság miatt úgy gondolná, elég az előbbit elolvasnia, szeretném lebeszélni erről – a Családi titok megér egy kitérőt.
„A Titkos Invázió egy olyan problémát jár körbe, amely a technológia fejlődéséből fakad. Az egyre tökéletesebb utánzatok korában hogyan lehet megállapítani, hogy ki az igazi, az egyre bonyolultabb információs rendszerek közepette lehet-e még tudni, hogy kiben bízhatunk meg? A Marvel legtermékenyebb és mindig nagy ívű, egymással is összefüggő történetekben gondolkodó írója, Brian Michael Bendis mesterien húzogatja a szálakat, és megint egyszer meg tudja vetetni velünk a másikat űrbéli gonosz Skrullnak látó, ezért aztán önfeledten egymást püfölő szuperhősök toposzát.”
Az adaptációkról szóló tanulmányomban az irodalmi műveket feldolgozó képregényeket szándék szerint kategorizáltam, de hasonlóképpen lehet vizsgálni az eredeti képregényeket, illetve azokat is, amelyek nem egy konkrét irodalmi művön alapulnak. Vessük össze a „képregényt” a „filmmel”. A „film” szó egyrészt (sokak számára) egyenlő az „egészestés játékfilm” kategóriával, másrészt viszont „film” minden, ami ebben a médiumban készült, legyen az dokumentumfilm, filmetűd, videóklip, reklámfilm, propagandafilm vagy akár a saját hangalámondásos beszámolónk a családi nyaralásról.