Bayer Antal: Megjelent a Facebookon egy új képregénysorozat, amelyet te rajzolsz az Erasmus ösztöndíj témájához kapcsolódva. Mielőtt erről kérdeznénk, kikerülhetetlenül megfogalmazódott bennünk, hogy rég nem láttuk képregényes munkáidat. Mit csinálsz mostanában, amikor nem képregényt, és miért nem képregényt?

Lanczinger Mátyás: Az utóbbi fél évben szinte minden hónapra jutott számomra egy képregényes projekt, ezek mind magánrendelésre készült, egyedi ajándék-képregények voltak, szülinapra, nászajándéknak stb. A meetthefish-re ezeket rendszeresen fel is töltöm, a Facebookon pedig jelzem, szóval aki akarja, az láthatja a friss képregényes munkáimat. Más kérdés persze, hogy ezek nem több száz oldalas szerzői művek, hanem csak egy-egy oldalas kis feldobások és azt is be kell látni, hogy akinek készült, elsősorban annak mond valamit.

Fontos azért megemlítenem, hogy valamennyi alkotói szabadságot mindig kapok, ami a kivitelezést illeti, persze ez a megrendelőtől is függ, de általában ilyen téren rugalmasak voltak idáig, meg hát nem véletlenül keresnek meg pont engem, ha ilyen képregényre fáj a foguk. Ha hiperreál festményképregényt szeretnének, akkor biztos nem hozzám fognak fordulni, ha kedves, kissé rajzfilmes-karikaturisztikus világú egyoldalast, akkor állok rendelkezésre. Ugyanakkor főállásban senior storyboard artist vagyok egy animációs stúdiónál, szerintem lassan elkészítem a 100. storyboard-omat, szóval szegről-végről azt is mondhatjuk, hogy maga a munkám is képregényes jellegű, hiszen képszekvenciákat készítek. Olykor-olykor még képregényes elemeket is belecsempészek a tervezés során, pl. szövegbuborékokat, ezek a végleges videókban is láthatóak.

Egy szó, mint száz, csinálok én képregényt, ha nem is klasszikus értelemben és nem egyedi füzetkéket, saját, Guta nyomozós őrületekkel. De ami késik, nem múlik. Örülnék, ha megbízásos keretek közt valósulhatna meg az ilyesmi, de ez csak egy szép álom, úgyhogy az egyéni ambíciók háttérbe szorultak és feláldozódtak a mókuskerék oltárán. Mindkettőnek megvan a maga előnye, hátránya. A kettő együtt meg nem megy, firkákban, ill. 1-2 fanzinos nekifutásban szoktam kiélni az ilyesmit (lásd: Direkt), de azért a munkahelyem is biztosít számomra valamennyi terepet, hogy a saját stílusomban tervezhessek látványokat.

BA: Hogyan találd rád ez az Erasmusos munka, ki a megbízód?

LM: A Tempus közalapítvány. Egy korábbi képregényes projektem révén kerültem a látóterükbe, de a wikipédiás adatlapom is sokat segített. Több jelentkező volt a projektre, de végül engem választottak.

BA: Azt, hogy mi történjen Erával, a Facebookos szavazók döntik el három lehetőség közül, ennyi világos. De ki fogalmazza meg a három lehetőséget? Neked van ebben szereped?

LM: A szavazás lehetőségeit a megbízó adja meg. A sztorikat illetően én kapok egy cselekményváz-alapot, képkockákra lebontva, hogy mit szeretnének látni. Ezt én átrágom és jelzem, ha valahol úgy érzem, hogy nem működik megfelelően a cselekménybontogatás, pl. ha túl kevés képkockába túl sok cselekményt akarnának belezsúfolni, szólok, hogy esetleg kell még pár kiegészítő kép a jobb érthetőség kedvéért. Tehát egyfajta konzultációs szerepkört is betöltök. Így is egyébként nagyon nagyokat ugrálunk térben és időben a cselekmény során, tehát nem lehet igazán mélyen belemenni a részletekbe, kibontani egy-egy cselekményszálat, csak érintőlegesen, a legfontosabb dolgokat kihangsúlyozva. De ennek maga a strip-szerű formátum is viszonylag szűk határt szab, meg az, hogy minden hétre egy oldal jut. 3 képkocka van megadva mindig alapként, ha valaki megfigyeli az eddig elkészült képregényeket, láthatja, hogy ez mindig kibővült 5 képkockára, hogy kicsit azért kibontottabb legyen. 1-2 saját ötlettel amúgy én is hozzájárulok, pl. tőlem származik a "Rue Jacques", vagy a 03-as képregény szavazásos részénél a katakombák ötlete.

Ha már a szavazók szóba kerültek, az egyikük kommentben megemlítette a Moulin Rouge-t, hogy szerepelhetne a háttérben, végül beépítettük az ő ötletét is, ezúton is köszönet neki. Vicces, mert ha ez nagyon felpörögne, egy egészen érdekes módja lehetne ez az alkotásnak. A katakombák kapcsán már így is elszabadult a "pokol", született egy-két elszabadult ötlet a kommentelőktől, de ezeket nem áll módomban beépíteni a végtermékbe, annál azért ez visszafogottabb keretek közt kell, hogy maradjon.

BA: Mi a terv, meddig tart a képregény, hány része lesz? Ki van találva már a vége, ahová el kell majd kanyarodni valamikor, vagy szabadabban alakulhatnak a dolgok?

LM: A terv az, hogy karácsony előttig elkészüljön hét rész. Ennyi lesz összesen, tehát ez egy 7 hetes lefutású projekt. Idáig elkészült három, most van készülőben a negyedik. A vége még alakulhat, ez ilyen szempontból rugalmas, de van 1-2 fixen meghatározott pont, amit mindenképp láttatni akarnak.

BA: És végül: felmerült, hogy a történet befejeztével összegyűjtsék és nyomtatásban is megjelentessék a képregényt, akár csak promóciós célból?

LM: Erről nem sokat tudok, lehetséges, hogy megtörténik. Én pl. örülnék neki, ha eljutna a híre pár külföldi, Erasmust intéző alapítványhoz is és akár egy nemzetközibb projektté is kinőhetné magát. Mondjuk ehhez eleve ott a Facebook, ahová ez a képregény kifejezetten készült, szóval nem is kell nagyon megfeszülni, ha valaki látni akarja és nyomtatott anyagra sincs feltétlenül szükség. Ki tudja, majd alakul, ahogy alakul.

BA: Köszönjük a beszélgetést.