Az elmúlt 1-2 évben egyre több irodalmi-kulturális folyóirat vette fel rovatai közé a képregényt. Lénárd László és Sárdi Kati közös képregénye, a Könyvjelzőkészítő a Műútban jelent meg, és a kép-novella kategóriában indul 2015 legjobb képregénye címért.

A Könyvjelzőkészítő a Műútban jelent meg tavaly. Hogyan kerültetek velük kapcsolatba és milyen volt egy kulturális folyóiratnak dolgozni? Ez egy régebbi ötlet, vagy kifejezetten ide készült?

LL: Kabai Lóránt, a Műút vers- és képregényszerkesztője régi, távoli ismerősöm. Mindig öröm neki dolgozni. Októberben szólt, hogy a decemberi képregényszerzője visszamondta a közlést, és hamar szüksége van egy képregényre, van-e a fiókban. Mondtam, hogy nincs, de lehet, hogy lesz. Átgondoltam, és két nap múlva mondtam, hogy ötlet van, már csak rajzoló kell. Egy tippem volt, hogy ki olyan gyors és ügyes, hogy ilyen rövid idő alatt passzos stílusban elkészítsen olyan tíz oldalt. Szóval kifejezetten ide készült.

SK: Nekem Laci szólt, hogy lenne egy ilyen lehetőség, és szívesen éltem vele, mert hát egy kulturális folyóirat, és szeretek együtt dolgozni Lacival. 

Ti hogyan ismerkedtetek meg és honnan jött a közös munka ötlete?

LL: . Már dolgoztunk együtt kétszer. Egy nemzetközi pályázatra két oldalt készítettünk, ez megjelent egy antológiában (Big Tree), illetve a Szeretettel! című 5Panels antológiába csináltunk pár oldalt, a mostanihoz hasonló hangulatban.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a Könyvjelzőkészítőről? Olyanok is méltatták, akik nem a szokásos képregényes arcok?

LL: Pár visszajelzést kaptam. És igen, nem képregényeseknek is tetszett.

SK: Én is kaptam visszajelzést, még készítés közben is. Nagyon tetszett a színezés, amit kitaláltam specifikusan ehhez a sztorihoz, szeretném majd máshol is használni.

Hogyan zajlott a Könyvjelzőkészítő elkészítése? Beleszóltok a másik munkájába, vagy ki-ki szabad kezet kap a maga dolgában? Mesélnétek erről kicsit? Például Laci jobban beleszól a képi narratíva milyenségébe? (tekintve hogy ő is rajzol képregényeket)

LL: Nagyon gyorsan kellett dolgozni, ezért olyan rajzolót kerestem, aki fél szavakból is megért, motivált, azaz hajlandó maga felépíteni egy világot anélkül, hogy mindent megmondanék neki. Sőt. Semmit se mondtam, csak párbeszédeket írtam, és nagyjából meghatároztam az oldalfelosztást. Mindent Kati talált ki, ami a párbeszédek mögött van! Aztán sokat leveleztünk, és nekem minden jó volt. Nagyon bíztam benne, hogy ez így menni fog, és nem is csalódtam. Ezért kellett Kati.

SK: Az eddigi közös képregényeinknél hasonlóan zajlott a dolog, úgyhogy a mostaninál is a megszokott rend ment. Laci elmondta az alapötletet/párbeszédet és én feldobtam hozzá ötleteket vizuálisan, meg dramaturgiailag is, bár az utóbbi részbe most nem nagyon mentünk bele, tekintettel a viszonylag szoros határidőre. Aztán elkezdtem keresgélni az ötletekhez, amik eszembe jutottak, vázlatolgattam, megmutattam Lacinak, ő is adott ötleteket és így konzultálgatva aztán elkezdtem az oldalvázlatokat, majd a gyártást. A szokásos munkarendemmel. Igazán jó Lacival dolgozni, mert mindkettőnk szívesen ad hozzá a másik ötletéhez és ezáltal nagyon jól tudjuk fejleszteni közösen az egész munkát.

Honnan jött a sztori alapötlete, mi inspirálta? Azért van benne egy diszkrét, de azért eléggé felismerhető társadalomkritika is. Tekinthetjük a könyvjelzőkészítőt a média allegóriájának (ti. ami átírja a már tényszerű információkat is)?

LL: Épp könyvjelzőket készítettem, talán ez adta az alapötletet, a többi meg jött. Tekinthetjük a média, de még inkább egy-egy manipulátor és a manipulált tömeg kritikájának a művet.

SK: Engem pedig éppen foglalkoztatott egy kicsit ez az ezeregyéjszakás világ, és nagyon szeretek korokat és stílusokat összekeverni, amiből új világ lesz. Úgyhogy belevetettem magamat egy kicsit jobban a dologba.

Nektek van kedvenc mesétek? Esetleg olyan, ami nagyon erősen hatott arra, ahogyan megjelenítitek, elbeszélitek a (képregényes) történeteiteket?

LL: A legkegyetlenebb mese Lázár Ervin: A kislány, aki mindenkit szeretett című meséje számomra, ez a határ. Régen nagyon szerettem a meséket. Képregényeim nagy részére ez nincs tudatos hatással.

SK: Nekem a kedvenc mesém a Gyufaárus kislány. Sok mesét olvastam meg hallottam anyukámtól még kiskoromban, azt nem mondanám, hogy közvetlenül hatással vannak a képregényezéses szokásaimra, de az biztos, hogy mélyen ott vannak és ezek indítottak el errefelé.

Laci, neked folyamatosan jelenik meg képregényed a Műútban (A Fekete Mappa), szerintem ez igenis elismerés neked. Hogyan jött a közös munka, és mik a benyomásaid róla? Van ennek valamilyen vonzata a jövőre nézve hosszú és rövidtávon?

LL: Szerintem is megtisztelő ez a dolog. Kabai Lóránt felkért. Inkább részéről nagy bátorság ilyen kísérleti jellegű megjelentetés, ti. hogy három szerző felváltva folyamatosan szabadon publikáljon. A Műút azért nem olyan nagy meglepetés, hiszen szinte az egyetlen kulturális folyóirat, ahol nem a befutottság a mérvadó, hanem a szerkesztők által minőségnek tartott anyag (mint régen például a Mozgó Világ), ez a védjegyük. Ha arra gondolsz, hogy még ehhez is amatőr vagyok, hát köszönöm :) Bár Lóri a BMX-kölyök '89 folytatását szerette volna látni, ezt készítem épp, és elfogadta ezt is. Ahogy érzem, ha végigviszem a Fekete Mappát, az még évekig eltart ebben az ütemben. A szerkesztő totál ránk bízza a dolgot (párhuzamosan Lakatos István és Oravecz Gergely képregényei jelennek meg) 

Kati, hogy áll a Lacrimosa folytatása? Hogy érzed, mennyit fejlődtél a képregénykészítés terén azóta?

SK: Én folyamatosan foglalkozom a Lacrimosával, ha nem effektíve, akkor gondolatban biztosan mindig ott van, fejlesztem is a történetet és a karaktereket. Azóta nem folytattam magát a képregénynek a rajzolását, viszont feltöltöttem a webcomic-platformomra angolul, és tervezem ott folytatni. Ugyanis egy két éve talán, elkezdtem interneten publikálni egy másik képregényt, és lett egy kis tapasztalatom az ilyen fajta publikálás terén, és úgy gondoltam, hogy én inkább ilyesmi megjelenésre terveztem a Lacrimosát, de persze a nyomtatott verzió igazán gyönyörű dolog). Elsősorban azért, mert így talán több olyan ember is megtalálja, akiknek specifikusan szánnám. Úgyhogy ott lehet várni a folytatást! Én úgyé rzem amúgy, hogy sokat fejlődtem, igyekszem jó dolgokat csinálni és sokat, mert hát abból lehet fejlődni igazán. A webcomicon még a képregényes változásokat is jól lehet követni, mert ott direkt rámentem arra, hogy teszteltem a különböző stílusokat fejezetenként. Úgyhogy folyamatosan csinálgatom. 

Egyébként mivel foglalkoztok a képregénykészítésen kívül?

LL: Ügyintéző vagyok egy felsőoktatási intézményben. Szeretek mászkálni.

SK: Én éppen animációt tanulok az Illyés Művészeti Szakképző Akadémián. Tudom ajánlani, én igazán élvezem.

Kinek mik a tervei a következő egy évre, milyen projektjeitek vannak most?

LL: Mondjuk: legyen meglepetés, úgy a legizgalmasabb.

SK: Én csinálom kitartóan a másik webcomicomat, és ugye folytatni akarom a Lacrimosát is mostmár hamarosan. Valamint épp egy animációs videoklippen dolgozom, amit nagyon nagyon élvezek, azt szeretném befejezni még.

//Komornik Eszter//