Oravecz Gergely is mondhatni állandó résztvevője az Alfabéta-díjátadónak, így nem meglepő, hogy neve ismét szerepel a Kép-novella jelöltek közt - idén a Börtön című képregényének köszönhetően. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Mivel foglalkozol most? Döntően milyen jellegű munkáid voltak az utóbbi időben?

Döntően illusztrációs munkák, de a SzIFOnline jóvoltából némi képregény is volt márciusban. Mindig rajzolok valamit, most éppen a Móra új Ablak-zsiráf sorozatának legújabb kötetét illusztrálom Hegedűs Marcival vállvetve.

Kezd tradícióvá válni, hogy legalább egy képregényed jelölve van Alfabéta-díjra. Számodra van súlya ennek? Ha megjelenik valami, amivel te is elégedett vagy, eszedbe jut, hogy a fesztiválon esetleg majd téged is méltatnak, vagy ez csak egy pozitív, de mellékes járulék?

Ha valami olyat csinálok, ami érzésem szerint jó, akkor persze, eszembe jut, hogy talán jelölni fogják, de ennek egy olyan prózai oka is van, hogy még mindig relatíve kevés magyar képregény jelenik meg itthon, amiből kategóriánként válogatni lehet. Ennek ellenére engem most inkább meglepett, hogy ez a képregényem bekerült az öt legjobb közé, mondhatni egyáltalán nem számítottam rá, mert nem gondoltam, hogy sokak számára érdekes vagy érthető, mivel szándékosan nem adja könnyen magát. De ezzel kapcsolatban nem is a jelölés volt az első meglepetés, hanem amikor rendezvényeken különböző emberek teljesen maguktól mondták, hogy olvasták, és tetszett nekik – ennek sokkal jobban örültem.

A tavalyi fesztiválra jelent meg a The Scrolls of Faith No More. Ennek milyen visszhangja volt a közönség körében? Tavaly egy kiállításra is meghívták Csehországba. Hogy válogattak be, mi volt az apropó és milyen tapasztalatokat szereztetek kint?

Amennyire egy e-könyvnek lehet, szerintem jó volt a fogadtatása, ugyanakkor még nem vagyunk a végén, a három kötetből csak kettő van kész. Egyelőre ezekkel házalunk külföldi kiadóknál, aztán majd meglátjuk. A brnói KOMA Fesztiválra tudtommal minden évben érkezik magyar különítmény, és mivel tavaly a zene volt a fő téma, adta magát, hogy mi is szerepeljünk a Scrolls-szal. Nagyon jó hangulatú esemény volt, de persze folyamatosan szembesültünk azzal, amivel amúgy is tisztában voltunk: nehéz úgy reklámozni egy képregényt, hogy nincs belőle kézbe vehető példány.

Mesélj egy kicsit, kérlek, a díjra jelölt képregényedről. Hogyan álltál neki a munkának? Maga a szövegnélküliség a címre utal?

Erre eddig még nem gondoltam, de ez is egy értelmezési lehetőség, szóval miért ne? A Szépirodalmi Figyelő kért fel a munkára, a téma (börtön) adott volt. Mivel konkrétan zéró tapasztalatom van magával az intézménnyel kapcsolatban, és a szakirodalmában sem vagyok elmélyedve, sokáig fogalmam sem volt, hogy képes leszek-e bármi épkézlábat összehozni. Annyit tudtam, hogy biztosan nem akarom elhülyéskedni. Végül is úgy döntöttem, hogy elszakadok a hagyományos történetmeséléstől, és egy asszociatív valamit készítek, mert a börtön szerencsére rengeteg képzettársítást és értelmezést lehetővé tesz.

Van aktuális kedvenc képregényed? És olyan, amit kifejezetten ajánlanál mondjuk azoknak, akik most ismerkednek a médiummal?

Aktuális kedvencem már néhány éve Brecht Evenstől a Panther. Messziről könnyed mesekönyvnek tűnhet, de közben egy nagyon húzós képregény. Szóval csak ajánlani tudom, akár olyanoknak is, akik most ismerkednek a képregényekkel, feltéve, hogy a megfelelő életkorban vannak hozzá.

Tegyük fel, hogy hozzád vágnak egy zsák pénzt, amit csak és kizárólag képregényrajzolásra és -kiadásra szánhatsz. Milyen projektbe kezdenél bele és miért?

Hűha. Most biztos sokan meg fognak kövezni virtuálisan, de én erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Mindig irigyelni szoktam Lakatos Istvánt, akivel bármikor találkozom, folyamatosan sorolja az ötleteit, és láthatóan tényleg csak a lehetőségeken múlik, mit tud megvalósítani belőlük. Ezzel szemben nekem irtó kevés ötletem van talonban, nekem azok menet közben szoktak kialakulni, határidők meg egyéb külső és belső nyomások hatására. Ettől függetlenül nyilván baromi jó lenne, ha lehetőségem nyílna csak azt rajzolni, amit szeretnék. Igazából mindegy is, hogy mit, már az önmagában rengeteget számít, hogy van-e ideje az embernek nap mint nap kreatívnak lenni, vagy nincs. Ha van, az ötletek is jönni fognak, ez tapasztalat.

Mik a tervek a következő egy évre? Persze azt is kérdezhetem, a következő fesztiválon vajon mi lesz a potenciális Alfabéta-jelölt alkotásod?

Szerencsére mondhatom, hogy van terv dögivel, és ezek között (kicsit ellentmondva a fentieknek) még képregényes is akad, nem is egy. Ennél többet viszont egyelőre nem árulhatok el. Na jó, elárulhatnék, de legyen már egy kis izgalom. :)