Folytatjuk a Hungarocomix előtti interjúk sorát. Ezúttal Frank Zita, a Vad Virágok Könyvműhely főszerkesztője, a Magyar Képregény Szövetség nyáron megválasztott egyik új ügyvivője válaszol.

Bayer Antal: A Vad Virágok Könyvműhely 2005 őszén adta ki első képregényét, Odegnál Róbertnek a Rév: A hívó című kötetét. Egy évvel később elindítottátok az Usagi Yojimbót, aztán a Kázmér és Hubát, majd jöttek a mangajellegű sorozatok, 2008 és 2011 között az egyik vezető hazai képregénykiadónak számítottatok. Ezután jött bekövetkezett erőteljes visszaesés a kiadványok számában, majd 2018-ban – amikor Gellért Kristóf is csatlakozott hozzátok – lecsaptatok az elárvult Hellboyra, és érkeztek egymás után tőletek az olyan klasszikusok mint a Blankets, a From Hell vagy a Bone (Konc). Ekkor már évente 14-15 kötetet adtatok ki. Aztán 2021-ben egy újabb ugrás következett be, átléptétek az évi 20 kötetes határt, idén meg 30-nál is több új kiadványotok lesz. Mi indokolta ezt a felfutást, és mennyiben függ ez össze azzal, hogy nagyobb szerepet vállaltál a kiadónál?

Frank Zita: Talán sokan tudják, hogy a Vad Virágok Könyvműhely családi cégként indult, így a család élethelyzete is nagyban befolyásolta a működést. 2010-ben született az első gyerekünk, 2013-ban a második, így egyszerűen nem maradt energiánk a kiadói ügyekre. Kristóf csatlakozásával egy professzionálisabb szintre lépett a kiadó, és biztosan újabb ugrást jelentett, hogy 2021 szeptemberétől főállásban vagyok a Vad Virágok főszerkesztője, így minden energiámmal a képregénykiadásra koncentrálok.

BA: Noha korábban is voltak fiatalabbaknak szóló kiadványaitok, nem lehet nem észrevenni, hogy újabban ez a szegmens lett a legfontosabb a számotokra. Több más kiadó is ebbe az irányba fordult, mint például a Ciceró, a Könyvmolyképző vagy a Maxim. Ez nyilván nem pusztán a véletlen műve, és egy ideje már tudjuk, hogy Amerikában és Nyugat-Európában is jelentősen megerősödött a fiatalabb olvasókat, ezen belül is a lányokat megszólító képregények kiadása. Te ezt hogy látod, milyen stratégiát fogalmazol meg a kiadó számára? El fognak jutni a mai gyerekképregények olvasói a felnőttebb művekhez is 5-10-15 év múlva?

FZ: Célunk, hogy így legyen, reméljük, hogy így lesz. Az egészen fiatal olvasói rétegnek is szólnak a kiadványaink és nagyon fontosnak tartjuk, hogy a lehető legszélesebb körben terjesszük a képregényeket. Így a kicsiknek és kezdő olvasóknak szánt kiadványaink megtalálhatóak az újságárusoknál és a hipermarketekben éppúgy, mint a könyvesboltok polcain. Ezzel nem csak piacot, de olvasói bázist is építünk nem csak a saját kiadványaink, hanem általában a képregények számára. Ez egy nagyon fontos szegmens, amely méltatlanul elhanyagolt Magyarországon. Számunkra fontos cél, hogy Pókember és Snoopy ne csak zoknikról és bögrékről legyen ismerős a gyerekeknek, hanem az eredeti médium közvetítésével is találkozhassanak velük.

BA: Az egyik leglátványosabb változás az idei évben a keleti képregények visszatérése. A Vad Virágok Könyvműhely korábban főleg koreai sorozatokat adott ki, idén viszont szélesítettétek a kört. A Fumaxszal együtt ti vagytok azok, akik már az első „mangahullámban” is aktívak voltatok, és most megint kiadtok ilyen köteteteket. Van változás abban, ahogy most viszonyultok a keleti sorozatokhoz, mint tíz évvel ezelőtt? 

FZ: Változott az olvasók hozzáállása, így természetesen változtatunk mi is. Érdekes, hogy manapság az ázsiai képregények nagy része eredetileg webtoonként jelenik meg, amit később követ a nyomtatott változat. Így a megszokott fekete-fehér képregények helyett egyre több manhwa és manhua színes. Megfigyelhető a fiúk közötti szerelmet bemutató tartalmak túlsúlya is, ez 15 évvel ezelőtt nem volt ennyire markáns.

BA: Akkoriban sok kiadó próbálkozott mangakiadással, de nagyon hamar fel is adták a 2009-es válság idején. Elképzelhetőnek tartod, hogy most megint lesznek, akik követik a Vad Virágok és a Fumax példáját, és konkurensként lépnek fel?

FZ: Biztos vagyok benne, hogy így lesz, már most is látunk próbálkozásokat a piacon. Úgy gondolom, hogy 15 év tapasztalatával és kiterjedt kapcsolatrendszerünkkel elég nagy az előnyünk azokhoz képest, akik még csak most tapogatóznak ebben a szegmensben.

BA: Az utóbbi évek egyik legfontosabbnak tűnő fejleménye a képregényes (vagy részben képregényes) rendezvények számának növekedése, különös tekintettel a vidéki eseményekre. Hogyan látja ezt a ti kiadótok, mit lehet szerintetek remélni ettől?

FZ: Ez mindenképpen pozitív és előremutató folyamat. Az idei év nagy felfedezése volt számunkra, hogy a kisebb látogatószám ellenére is megéri a vidéki rendezvényekre ellátogatni. Olyan közönséggel találkozhatunk, akik még nem feltétlenül ismerik a kiadványainkat. Míg a budapesti rendezvények közönségét nagyrészt az újdonságok érdeklik, vidékre nem tudunk elég első részt vinni a sorozatainkból.

BA: Az MKSZ nyári tisztújítását követően ügyvivői szerepet vállaltál, sőt épp a napokban fogadtad el a felkérést a Kilencedik Művészet Alapítvány kuratóriumi elnöki pozíciójára. Hogyan látod a saját szerepedet ebben a megújulási folyamatban, a körvonalazódó csapatmunkában?

FZ: Szeretnék kapocsként működni a képregényes közösségen belüli csoportok között, meghallani és meghallgatni a különböző szempontokat, hogy a lehető legtöbben magukénak érezhessék az MKSZ működését. Szeretném tovább építeni az MKSZ már meglévő kapcsolatait a kulturális szcéna szereplőivel, láthatóbbá tenni a képregényt minél több platformon.